Kedvenc albumaink.
Running Wild: Port Royal (1988)
1987-ben az Under Jolly Roger-rel sikerült a Running Wildnak az áttörés, tíz év szorgalmas, kitartó munkájának érett be ezzel a gyümölcse. (a bandát 1976-ban, 15 […]
Házi kedvencek
Iron Butterfly: In-A-Gadda-Da-Vida (1968)
A ’80-as években Göczey Zsuzsa és Komjáthy György műsoraiból nem csak heavy metal albumokat tudtunk felvenni; a rockzene egyéb irányzatainak meghatározó előadói is helyet kaptak […]
Iron Maiden: Brave New World (2000)
Vitába szállok azokkal, akik azt mondják, a Blaze Bayley-érát és Bruce Dickinson 1999-es visszatérését követően az Iron Maiden már semmi emlékezeteset nem tett le az […]
Exciter: Unveiling the Wicked (1986)
Volt valakinek rajtam kívül olyan lemezbolti split műsoros kazettája, amelyiknek az egyik oldalára az Exodus Bonded by Blood-ját, a másikra pedig az Exciter Long Live […]
Manilla Road: The Deluge (1986)
A francia Black Dragon kiadónak köszönhetően anno elég szép kis gyűjteményem lett a Manilla Road lemezeiből, amelyeket magamtól talán nem gyűjtöttem volna be, így viszont […]
Arcturus: Arcturian (2015)
Colynak volt egy cikke, amelyben arról írt, hogy vannak zenekarok, amelyeket nagyon kedvelt, de egy idő után, ilyen-olyan ok miatt „kiszeretett” belőlük, de leginkább azért, […]
King Diamond: Them (1988)
Noha a múltkoriakban már megemlékeztem a Fatal Portrait-ről, a Them-re azért esett a választásom, mert egyrészt egyike volt a bakeliten megkapott legelső metal albumaimnak, másrészt […]
Malice: In The Beginning… (1985)
A W. A. S. P. kritikában már utaltam a ’80-as évek megosztott Los Angeles-i metal színterére (glam/hair metal, vagy ahogy az egykori Death Force énekes, […]
Manowar: Hail to England (1984)
Könnyű helyzetben vagyok, amikor azt a kérdést teszik fel nekem, hogy melyik a kedvenc Manowar lemezem? Ember, hát ez! Sőt továbbmegyek: kedvenc metal albumaim között […]
W. A. S. P.: The Last Command (1985)
A ’80-as évek elején óriási metal robbanás történt Los Angelesben. Seregnyi, fiatal zenészeket tömörítő banda alakult meg ekkor, amI azt eredményezte, hogy egyfajta hair/glam kontra […]
Jeff Scott Soto
Ha meg kell neveznem a kedvenc énekesemet, gondolkodás nélkül őt említem (a dobogóra még Jorn Lande és Chris Cornell fér fel mögé). Holott az utolsó […]
King Diamond: Fatal Portrait (1986)
Mivel 1985-ben még nem hallottam a heavy metal zenéről, csak elképzelni tudom, hogy a műfaj rajongóit mennyire sokkolta/sokkolhatta a zseniális Mercyful Fate feloszlása. Ráadásul egyrészt […]
Thrash – haladóknak
A thrash metal a nyolcvanas évek derekán (naná, mikor máskor?) élte fény-korát. Nem volt sok kecmec, gombamód tűntek elő a jobbnál jobb bandák a világ […]