Örökösök 7.
Bársony Péter legnagyobb kedvencei Könnyű lenne most eljátszani a Nagy Beavatottat, az underground bugyraiban otthonosan mozgó ínyencet, akinek zenei ízlését olyan zenekarok határozták meg, amelyekről […]
Articles by Bársony Péter
E-L-R: Vexier (2022)
Ha már legutóbb a (dolch) cikkemet azzal indítottam, hogy nagyon vártam az ígéretes kezdés méltó folytatását, most az E-L-R kapcsán csak magamat tudom ismételni. Nincs […]
(dolch): Nacht (2022)
Amikor a (dolch) három évvel ezelőtt belengette, hogy az engem teljes mértékben meggyőző akkori anyaguk, a Feuer egy trilógia első darabja (erről bővebben itt), egyből […]
Tardigrada: Vom Bruch bis zur Freiheit (2021)
Óriási szerencse most számomra, hogy a Rattle Inc. oldalain szerkesztőségi „elvárás” a szubjektivitás, mert hidegfejű kívülállóként nem sok használhatót tudnék mondani erről a lemezről. Alapvetően […]
Voivod: Synchro Anarchy (2022)
Nehezen tudok annál szánalmasabb és nevetségesebb képet elképzelni, mint amikor egy forradalmár harminc évvel az ifjonti hévvel véghez vitt történelmi tettek után, immáron őszülő hajjal […]
Kajgūn: Daogoad (2022)
Amikor harminc-plusz évvel ezelőtt egy Iron Maiden lemez elragadta a lelkem, elképzelhetetlennek tartottam, hogy olyan szavak, mint a „jazz” és az „improvizáció” – bármilyen összefüggésben […]
Ordo Equilibrio: The Triumph of Light… And Thy Thirteen Shadows of Love (1997)
Keringhet egy égitest bármilyen messze Napunktól, lehet bármilyen kicsi, és nevezzük akár kisbolygónak, bolygónak vagy holdnak, mindenképpen része naprendszerünknek. Még ha olyannyira ki is esik […]
White Snake of Blackened Maze: By the Rivers of Heresy (2021)
Van olyan, hogy egy zenekar pusztán a nevével képes velem elhitetni, hogy jóban leszünk egymással. Amikor magam elé képzeltem a White Snake of Blackened Maze […]
Cynic: Ascension Codes (2021)
Ahhoz képest, hogy a Cynic első demója ’88-ra datálható, a floridai zenekar nem halmoz el bennünket nagylemezekkel. A ’93-as debüt óta a mostanival együtt négy […]
pg.lost: Oscillate (2020)
A 2016-os Versus óta gyakran eszembe jut a pg.lost zenéje (nevüket nem udvariatlanságból írom kisbetűvel, hanem mert több helyütt is ezzel a formátummal találkoztam, és […]
Szűz füllel: Ad Infinitum – Chapter I.: Monarchy (2020)
Ezzel a lemezzel úgy találkoztam, hogy elém pottyant egy kalapból. A kalapba pedig úgy került, mint a többi, ami benne maradt: én tettem oda. Szerzőtársi […]
Amenra: De Doorn (2021)
Végighallgatva az Amenra új albumát, felmerült bennem egy kérdés, ami sok más újdonsággal kapcsolatban is aktuális lehet. Merthogy ebben az esetben is nehéz megjósolni, meddig […]
Blood Feast, Erosion, Demolition Hammer
Csatlakozva a szerkesztőségi ötlethez, én is hátramenetbe kapcsoltam, és előkerestem néhány olyan lemezt, amely anno favoritnak számított (vagy egyszerűen csak gyakran hallgatottnak), de a nyolcvanas-kilencvenes […]
Schammasch: Triangle (2016)
Ezúton szeretnék köszönetet mondani annak az ismeretlen algoritmusnak, aminek sugallatára megismerten a Schammasch zenéjét. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy egy koncertanyag kelti fel […]
Thy Catafalque: Vadak (2021)
Azt tudtátok, hogy Nemere Istvánról teret neveztek el? Nem tudnám pontosan megmondani, hol van, de a metró is megáll ott, akkor pedig lennie kell valahol. […]
