Fénylő felhők bukott fiai (Fields of the Nephilim)
„Man is so infinitely great!” (Aleister Crowley) Remélve, hogy a Leghatalmasabb Fenevad nem küld rám átkot a túlvilágról, soraihoz hozzátenném a magamét: The „Fields” are […]
Szerző: Bársony Péter
Mekong Delta: Tales of a Future Past (2020)
Amikor rákerestem a Mekong Delta új albumára, a borító láttán dejá vu érzésem támadt. Más összefüggésben, de láttam már valahol ezt a képet. Amikor beugrott, […]
Me And That Man: New Man, New Songs, Same Shit Vol.1 (2020)
Talán nem vagyok ezzel egyedül: én a Behemoth-ot nagyjából Nergal-lal szoktam azonosítani. Nemcsak meghatározó dalszerzője és frontembere a csapatnak, hanem egy celeb-lét közelébe híresült showman […]
Oranssi Pazuzu: Mestarin kynsi (2020)
Mit lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy hol húzódnak a black metal végső határai? Ha az Oranssi Pazuzu tagjainak kellene nyilatkozni erről, magabiztosan eléd tennék […]
Killing Joke: Outside the Gate (1988)
Bajban vagyok ezzel a lemezzel, mindig is bajban voltam vele. Ez volt az első Killing Joke mű, amivel találkoztam – nem sokkal a megjelenése után, […]
Lotus Thief: Oresteia (2020)
Nincs is annál jobb, mint turkálni az underground kiadók megjelenései között, főleg, ha az ember szokatlan zenékre vadászik. A jóságok mellett fura szerzetekre is bukkanhatunk, […]
Coroner: No More Color (1989)
Pont nincs évfordulója, de nem is kell hozzá öttel osztható évszám, hogy a Coroner mesterműve előkerüljön a gyűjteményből. Minden év bármely napjából ünnepnapot varázsolhatunk, ha […]
Elend: The Umbersun (1998)
Egy heavy metál magazin lemezismertetője rosszabbul nem is kezdődhet: az Elend hagyományos értelemben véve talán nem is egy zenekar, a The Umbersun-on hallható zene pedig […]
Thy Catafalque: Naiv (2020)
Lábjegyzetek egy meg nem írt kritika margójára, amelyben öt csillagot adnék erre a lemezre. 1. Nem az a kérdés, hogy jó lemez-e a Naiv, hanem […]
Monolithe: Okta Khora (2020)
Bár a zenekart 2001 óta jegyzik ezen a néven, eredetileg „csupán” Sylvain Bégot egyszemélyes stúdióprojektjeként funkcionált, és a „Peaceville-i három nagy” (My Dying Bride, Anathema, […]
Realm: Endless War (1988)
Ismerős érzés, amikor évtizedek múltával, régi kedvencünket hallgatva értetlenül csodálkozunk azon, hogy vajon mi tetszett benne annyira? Vagy a másik véglet, amikor egy elfeledett album […]
(Dolch): Feuer (2019)
Állítólag Caligulát mindenhová elkísérte két ember, kezükben egy-egy könyvvel. A bomlott elméjű császár, napi teendői közben, neveket gyűjtött bennük. Az egyikre egy kard, a másikra […]
E-L-R: Maenad (2019)
A berni illetőségű és E-L-R névre keresztelt brigád néhány száraz adaton kívül nem sokat árul el magáról. Annyi tudható, hogy 2016-ban alakultak, hármas felállásban: a […]
Wolvennest: Vortex EP (2019)
A metálzene hagyományos keretein túl is létezik metálzene, nevezzék azt bárhogyan, vagy respektálják bármennyien. Csodálkozom, hogy a Wolvennest neve mellett még mindig gyakran felbukkan a […]
Opeth: In Cauda Venenum (2019)
Opeth, Opeth, te mindenem! Pár évvel ezelőtt még így kezdtem volna egy velük kapcsolatos cikket, valamelyik másik albumuk kapcsán. Akkorát azért nem fordult a világ, […]
