Dark Buddha Rising: Mathreyata (2020)
A Dark Buddha Rising azon kevés zenekarok egyike, akiktől jó néven veszem, ha nem változnak sokat. Azt azért nehezen bocsátanám meg nekik, ha iksz évente […]
Szerző: Bársony Péter
Kraken Duumvirate: The Stars Below, The Seas Above (2020)
Pár nappal ezelőtt már fény derült arra, hogy nálam ez a lemez lett az év albuma, most pedig azon volna a sor, hogy megindokoljam, miért. […]
Guilty Pleasures 4: Bársony Péter zenei eltévelyedései
Hangüzenetek Interzónából Amennyiben ennek a rovatnak az a célja, hogy rock- és metal kategóriáktól messze eső zenék jelenjenek meg olyan felületen, ahol alapjáraton nem sok […]
Sabbat: Mourning Has Broken (1991)
Nagy szívfájdalom nekem ez a lemez. A kezdetektől fogva nem tudunk mit kezdeni egymással. Szeretni nem bírom, utálni pedig nem akarom (mégiscsak Sabbat lemezről van […]
Ashtar: Kaikuja (2020)
A színterek fölött átívelő fekete kárpit árnyékában mindig mocorog valami. Zenekarok százai rajzanak a tekintetünk elől kitakart térben, lemezek és kiadványok tömkelegét zúdítva a szürke […]
Universe217: Change (2016)
Nem volt olyan rég, amikor először találkoztam az Universe217 zenéjével. A 2016-ban megjelent Change című lemezükbe futottam bele – még akkor, frissében –, ám annak […]
Obsidian Gate: Colossal Christhunt (2001)
„The most underrrated album of all time.” – Ugye ismerős szöveg? Amikor keresgélés közben ilyen kommenteket olvasok, már azt sem tudom, sírjak vagy nevessek. Minden […]
TAV: Tav (2020)
Ha majd egyszer valaki összeszámolja, hány album jelent meg az utóbbi években poszt rock/poszt metal címke alatt, meglepően nagy számmal fog szembesülni. Oly’ mértékben telítődött […]
Rotting Christ: Sanctus Diavolos (2004)
Ha azt mondom a Sanctus Diavolos-ról, hogy ajánlott darab, azzal mélyen alulértékelem. Ez az album több mint ajánlott: kötelező. Talán bántóan sarkos és vitatható kijelentés […]
In the Company of Serpents: Lux (2020)
Úgy voltam ezzel a lemezzel, hogy oké, találomra belehallgatok, és gyorsan eldöntöm, hogy később érdemes lesz-e több időt szánni rá, és ha igen, felírom a […]
Fénylő felhők bukott fiai (Fields of the Nephilim)
„Man is so infinitely great!” (Aleister Crowley) Remélve, hogy a Leghatalmasabb Fenevad nem küld rám átkot a túlvilágról, soraihoz hozzátenném a magamét: The „Fields” are […]
Mekong Delta: Tales of a Future Past (2020)
Amikor rákerestem a Mekong Delta új albumára, a borító láttán dejá vu érzésem támadt. Más összefüggésben, de láttam már valahol ezt a képet. Amikor beugrott, […]
Me And That Man: New Man, New Songs, Same Shit Vol.1 (2020)
Talán nem vagyok ezzel egyedül: én a Behemoth-ot nagyjából Nergal-lal szoktam azonosítani. Nemcsak meghatározó dalszerzője és frontembere a csapatnak, hanem egy celeb-lét közelébe híresült showman […]
Oranssi Pazuzu: Mestarin kynsi (2020)
Mit lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy hol húzódnak a black metal végső határai? Ha az Oranssi Pazuzu tagjainak kellene nyilatkozni erről, magabiztosan eléd tennék […]
Killing Joke: Outside the Gate (1988)
Bajban vagyok ezzel a lemezzel, mindig is bajban voltam vele. Ez volt az első Killing Joke mű, amivel találkoztam – nem sokkal a megjelenése után, […]
