The Exploited: The Massacre (1990)

Ha már Buga B pár napja bejelentkezett egy punk cuccal, úgy gondoltam, én is előkotrom valamelyik kedvencemet ebből az elfajzott műfajból. A The Exploited volt az első külföldi punk banda, amit életemben először hallottam. Ha jól emlékszem, ez valamikor ’88 nyarán történt, s mivel én ekkor még nyakig thrasher voltam, nem is értettem, mi olyan nagy szám ebben. De itt, a városban láttam néhány idősebb arcot, akik ilyen pólóban lopták a napot, ezért úgy gondoltam, hogy csak jó lehet ez a zene! HEHE!! Aztán, ahogy a csapat egyre több albumát átmásoltattuk és pörgettük, szép lassan ráéreztem az ízére. Na persze tarajt nem nyírattam, és biztosítótűt sem helyeztem el semelyik érzékszervembe, de azért másolt kazikon ott voltak a polcon a The Exploited, a G.B.H., a Dead Kennedys, a Ramones, na meg jó néhány magyar csapat felvételei is.

A biográfiát inkább mellőzöm, mert az egy háromrészes cikket is kitenne, no meg szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna még a csapatról, de szerintem olyan sincs, aki ne botlott volna bele legalább egy The Exploited nótába. Legyen elég annyi, hogy a ’78-ban vagy ’79-ben (ezt szerintem már Wattie sem tudná pontosan megmondani!) alakult együttes folyamatosan jelen van a színtéren, s bár új albummal már lassan 20 éve nem jelentkeztek, koncerteken máig el lehet csípni őket.

Wattie

A “plojted”-től tulajdonképpen két pofára bezabálok mindent, de van néhány albumuk, amelyek nagyobb rendszerességgel tisztítják ki a fülemet. Ilyen a The Massacre is, amely véleményem szerint az 1990-es év egyik legjobb alkotása, és most nem csak a punk vonalra gondolok. Wattie és társai elég rendesen bekeményítettek, bár a durvulás jelei már az ezt megelőző, szintén zseniális Death Before Dishonour -on is megmutatkoztak. Az a mocskos gitársound a mai napig ledörzsöli az arcomat, viszont ott nem volt annyira túlsúlyban a gyors tempó, mint itt.

Wattie Buchan énekes, Gordon Balfour gitáros, Mark Smellie basszeros és Tony Warren dobos senki kedvéért sem hajlandó lassítani, és ha időnként vissza is fogják a lendületet, akkor is igencsak pattogósra veszik a figurát. A 12 szerzemény úgy elszáguld a hallgató előtt, hogy az szinte el sem hiszi, hogy ez a lemez majdnem 44 perc hosszú. Gordon “Gogs” Balfour, aki csupán ezen az egy The Exploited stúdióalbumon hallatja hangszerét, a reszeléstechnika minden formáját bemutatja. Egy punk alkotáshoz ez is bőven elég, viszont itt sikerült olyan nótákat összeeszkábálni, amelyek rögtön az ember agyába ragadnak, arról nem is beszélve, hogy néhány jól irányzott sör elpusztítása után milyen jó érzés együtt ordítozni Wattie-val. A ’80-as évek második felétől más punk és hardcore brigádok is fémesebbre, ha úgy tetszik, a thrash felé vették az irányt (pl. The Idiots – Station of Life, Agnostic Front – Cause for Alarm, D.R.I. – Thrash Zone, Ratos De Porao – Anarkophobia), sőt, egyes bandák még a hajnövesztésig is elmerészkedtek, úgyhogy nem csoda, hogy a The Massacre a “hosszú hajú” közösség körében is tetszést aratott.

A The Massacre a csapat hatodik albuma volt, és a hírhedt Slaughterhouse stúdióban rögzítették, Colin Richardson felügyelete mellett. Az akkor már jó hírnévnek örvendő producer és hangmérnök rendesen oda is tette magát, hiszen a hangzás magagáért beszél: az összes hangszert kiválóan hallani és még a Wattie jellegzetes akcentusával elüvöltözött szövegek is tisztán kivehetők. Úgy gondolom, egy ilyen vehemens punk pusztításról tök felesleges hosszú lére ereszteni az ember mondanivalóját, hiszen a lényeg csupán csak annyi, hogy ez az alkotás tökéletes segítséget jelent, ha a hallgató a bakancsa talpával szeretne mintákat festeni a szobája falára. Egyébként is, a jó öreg Wattie tutira megjelenne nálam, és jól pofán rúgna, ha megtudná, hogy csak a szót fosom, ahelyett, hogy inkább a CD-t döngetném.

Ez után a lemez után még két fullos cucc jött ki az együttes műhelyéből, de mind a kettő ezt a vonalat követte. Sajnos az utóbbi években a The Exploited kapcsán inkább csak Wattie rosszulléteitől, műtétjeitől hangos a szaksajtó, de a 66 éves frontember tántoríthatatlan, ha a “plojted”-ről van szó! Változatlanul jelen van, koncertezik, ha úgy tetszik, az utolsó lélegzetvételéig. Azért remélem, hogy még sokáig itt lesz köztünk, akkor is, ha nem jelenik meg több új album. Most idetehetnék egy Exploited nótát, de minek? Inkább megosztanám a francia Black Bomb-A klipjét, ahol “vendégként” baszott nagyot alakít ez nagypofájú, örökké lázadó, kortalan punk papa! HEHE!!

A szerző: Size 64 Articles
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.