Malevolent Creation: The Will to Kill (2002)

Ez a cikk tulajdonképpen a jubileumi rovatban is szerepelhetne, hiszen a The Will to Kill novemberben ünnepelte a 20. születésnapját. A Malevolent Creation életrajzát most mellőzöm, mivel Dávid Laci kollégánk a csapat nem egy lemezéről megemlékezett már, és az együttesről is bőven kaptak tőle információt a kedves olvasók (például itt). Mivel a banda tizenhárom albumából csupán kettő volt, amelyet ugyanaz a felállás rögzített, most nem szívesen mennék bele abba, hogy kik fordultak meg a Malevolent Creation-ben! HEHEHE!! Maradjunk annyiban, hogy nagyon sokan. Viszont az illendőség megkívánja, hogy azt azért megemlítsük, hogy ezt az anyagot kik rögzítették. Phil Fasciana (gitár), Rob Barett (gitár), Gordon Simms (basszusgitár), Justin DiPinto (dobok) és Kyle Symons (ének).

A Malevolent Creation sohasem kalandozott, kísérletezgetett. A hallgató mindig bizalommal fordulhatott hozzájuk, ha egy kis intenzív agykorbácsolásra vágyott. Éppen ezért most joggal kérdezhetitek, hogy akkor miért pont a nyolcadik lemezükről, a The Will to Kill-ről ömlengek itt nektek? Hát azért, kérem alássan, mert ez az album szinte széttrancsíroz, és úgy átgázol rajtam, hogy utána csak spaklival tudnak a parkettáról lekaparni. A hallójáratok szétkaszabolása 41 és fél percen keresztül folyik, és semmi esély nincs arra, hogy a csapat bármelyik tagjában a kíméletesség egyetlen szikrája is megcsillanjon. Itt, kérem, nincs kegyelem!! Az amcsi banda olyan mészárlást visz véghez, ami előtt még a Terrifier filmeket rendező Damien Leone is fejet hajtana. Bár mind a 11 szerzemény hibátlan alkotás, azért van pár olyan, amelyik még mindig egyetlen pillanat alatt le tudja kapni a bőrt a pofámról. Ilyen például az All That Remains, amelyből a mérhetetlen brutalitás mellett egyfajta gonosz hangulat is árad. Vagy itt van a nyitó és egyben címadó nóta, amelyben olyan gyilkos váltásokkal örvendeztetik meg az embert, hogy az már szinte önfeledten fürdik a vérben. De említhetném a Divide and Conquer című dalocskát is, amely egy olyan tulok, faék egyszerűségű témával indít, hogy leszakad a mennyezet, majd pedig egy alattomos, hátulról támadó riff-fel vágja hosszabbra a hallgató vigyorát.

A lemezen két vendég is tiszteletét teszi. A mester James Murphy az Assassin Squad-ban szólózik egyet, a már említett All That Remains-ben pedig Shawn Ohtani (Council of the Fallen) tornáztatja meg ujjait a hathúros szablyán. Justin DiPido itt dolgozott először a Malevolent mészárszéken, de már itt is hallatszik, hogy egy állat dobos. Ő egyébként az album megjelenése után lelépett, azonban később, 2014-ben visszatért, de szintén csak egy album erejéig. Gordon Simms basszer hozza a megkövetelt alapozást, és ha számba vesszük, hogy a csapatban már több mint 40 zenész megfordult, kitűnő eredménynek számít, hogy négy lemezen is élvezhetjük a játékát. HEHEHE!! Itt hallatta először a hangját Kyle Symons, aki a Malevolent Creation mellékprojektjeként működő Hateplow hörgésfelelőse volt. Egyébként én rohadtul bírom az orgánumát: mélyről feltörő bömbölése nem öli meg a szövegeket, így azokat remekül nyomon lehet követni.

A The Will to Kill néhány későbbi kiadásban egy másik frontborítóval jelent meg. Nem tudom, mi lehetett az oka. Kutattam utána, de nem nagyon találtam semmi infót. Elképzelhető, hogy Travis Smith alkotása egyeseknek túlságosan véres volt, pedig hol van ez némely borítóktól, ahol szinte kiömlenek a véres belek a CD-tokból, amikor az ember kinyitja azt. Egyébként nekem egy olyan változat van meg, ahol a bookletek cserélgetésével mindig az az alkotás kerülhet a frontra, amelyik éppen a kedvemre valóbb.

A tampai Mana Studióban rögzített 11 nóta úgy megdörren, hogy még a lámpabúrában heverő légy- és poloskatetemek is pattogni kezdenek. A két gitárnak köszönhetően olyan vastag rétegben rakódik a riffzsír a hallgató fülébe, hogy azt a hagyományos fültisztító pálcikával lehetetlen eltávolítani. Inkább ajánlom mindenkinek a Riffcleaner 2000 típusú gázgyújtót, azzal tökéletesen ki lehet pucolni a fület. Én is azt használom!!!

A tempó nagyobb százalékban igen gyors, sőt, Justin a blastbeat-ekkel sem fukarkodik, ezzel is színesebbé téve az albumot. De alacsonyabb sebességfokozaton sem vallanak szégyent, hiszen ilyenkor olyan erőteljes szaggatásokkal vagy középtempós dübörgésekkel fektetnek két vállra, hogy a hordágyra is csak segítséggel tudok felkecmeregni.

A zenekar utoljára 2019-ben jelentkezett új lemezzel, amely szerintem erősre sikeredett. Kósza hírek keringenek arról, hogy a csapat atyja, Phil Fasciana mostanság nincs túl jó bőrben, a nyáron tartott düreres koncerten sem tudott ott lenni. Hatalmas respekt nekik, hogy a banda trióra fogyatkozva is megtartotta a koncertet, és akkora bulit nyomtak, hogy ihaj!!! A Malevolent-életműből nekem a The Will to Kill a kedvencem, bár az összes remek munka. Phil kitartása és a death metalhoz való hűsége példaértékű. Remélem, lesz még új lemez, és talán láthatom még őket élőben is.

A szerző: Size 64 Articles
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*