Így láttuk mi 2022-t – 1. rész

Immár hagyományosan, ez év végén is feltettük a kérdést kollégáinknak, hogy számukra melyek voltak az idei esztendő legemlékezetesebb történései. A válaszokat – az anyag terjedelmes volta okán – két részben osztjuk meg veletek.

1. Milyen kellemes, zenével kapcsolatos meglepetés ért 2022-ben? (nem lemez és nem koncert, ezekről később külön is lesz szó)

Bársony Péter: Például, hogy a Thy Catafalque valódi zenekarként is mennyire működőképes, aztán hogy Ozzy is él még és zenélget, meg persze hogy a Voivod is aktív – és ki tudja, mit hoz tőlük a jövő.

Buga B.: Számomra 2022-ben az volt a legkellemesebb meglepetés, hogy szeptemberben zsinórban harmadszorra sikerült megszervezni a Rattle Inc. óbaroki hétvégéjét, ahol újabb arcok csatlakoztak hozzánk, akik tovább színesítették a társaságot. Azért is tartom ezt nagy dolognak, mert ahogy idősödik az ember (és hát lássuk be, az egykori fanzine-szerkesztők sem lesznek már fiatalabbak), egyre nehezebb félretenni az életünkből egy-egy hétvégét. De hát ez a metal, ami összehoz és összetart bennünket.

Coly: A FEZEN-en a Death Angel tagjaival való találkozás jut elsőre eszembe, de ha már itt tartunk, a novemberi Headbangers Ball Tour 2022-n is lepacsizhattam néhány régi nagy kedvencemmel.

Fehérfarkas: A Judas Priest bekerülése a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Gabrielkiss: Tudom, hogy ez a dolog nagyjából semmilyen hatással nem lesz a zenei világ mai helyzetére, de a Judas Priest Rock and Roll Hall of Fame-beli beiktatása örömteli esemény volt. Ha valaki, akkor ők aztán tényleg megérdemelték ezt az elismerést.

Hentes: Zsombi fiam lett az Angerseed dobosa. Újra vannak jó koncertek, és él, virágzik az underground is. Megjelent az Undertaking könyv harmadik kiadása.

John Quail: Ronny Munroe beszállása a Vicious Rumors-ba. A régi dalok, főként a Carl Albert nevével fémjelzett éra nótái ismét régi fényükben szólalhatnak meg általa.

Laq: Ezt a kérdést nem nagyon tudom értelmezni. Ha nem lemez és nem koncert, akkor mi? 🙂 Zenével kapcsolatos kellemes meglepetés, hogy még mindig létezik a zene. Mert hogy kezd olyan érzésem lenni mostanában, hogy szisztematikusan minden jót felszámolnak körülöttünk, amíg zombikká nem válunk. A zene még kitart…

Majka: Mintha kicsit kezdene megint mainstream lenni a metal, de ez csak egy megérzés.

Nameless: Az a tény, hogy a HammerWorld magazin stábja a főszerkesztő elvesztése és a gazdasági helyzet ellenére is a folytatás mellett döntött. Örvendetes az is, hogy a Musicmedia Magazin a zenészek és a szakma mellett egyre inkább nyit a közönség felé, alapos interjúkkal, visszatekintő cikkekkel megcélozva a nem muzsikus olvasókat is. Úgy gondolom, hogy a fanzine-ek mellett manapság is szükség van az országos terjesztésű, írott, minőségi szaksajtóra!

Sipy: Nekem a “meglepetés” szóról két, jövő évre vonatkozó bejelentés ugrik be. Az első, hogy nyáron a Rammstein Magyarországra is elhozza grandiózus stadionkoncertjét. Remélem, tavasszal sikerül még jegyet vennem rá. A másik, számomra meglepő bejelentés pedig a napokban történt, miszerint a Metallica jövő áprilisban csak úgy, hip-hop kiad egy új lemezt. Szerintem ez a hír a metalrajongók millióit izgalomba hozta, ahogyan engem is!

Size: Az idei, harmadik Rattle Inc. hétvégén a mi csapatunk nyerte a Buga B által vezetett metal kvízjátékot! HEHEHE!! Az utolsó pillanatban tudtunk fordítani.

SZG: Régi nagy kedvencem, a kanadai Sword 1986 után ismét új albummal rukkolt elő! Nagyon remélem, hogy 2023-ban Európába is átjutnak, bemutatni az anyagukat, egyben eljátszva az első két lemezük legnagyobb dalait. Az általam eddig messze elkerült Parkway Drive 2022-es lemeze olyannyira levett a lábamról, hogy biztosan fent lesz az év végi szűkebb listámon is. És miattuk ismét be kellett látnom, hogy a műfajok iránti előítéleteim feleslegesek és idejétmúltak; egyszerűen mindenbe bele kell hallgatni, amit valaki szívből ajánl.

Öröm volt a korai In Flames világát megidéző The Halo Effect debütáló albuma is, mert megtaláltam benne azt, ami a Whoracle lemez után már egyáltalán nem volt jelen az In Flames zenéjében, sőt, egy kicsit a már szintén kiszenvedett Sentenced zeneiségét is felfedeztem bennük.

Öröm, hogy újra vannak koncertek és turnék, de egyben ehhez tartozik az év egyik csalódása is, de azt a megfelelő kérdésnél majd bővebben kifejtem.

Zozzie: Újra pezseg a zenei élet, ami mindenki számára pozitívum. Remélem, soha nem jön vissza semmilyen korlátozás, de sajnos ez kiszámíthatatlan, bármikor bevezethetik, csak majd másra fogják. Igaz, most egyéb problémák akadályoznak, de bízom benne, hogy ezt is túléljük.

2. Találkoztál olyan újabb (vagy számodra új) metal bandával, amelyik hatással volt rád?

Bársony Péter: Mindig találok magamnak elegendő jóságot a felhozatalból, számomra minden év egyformán jól telik. Nagy megvilágosodásról nem tudok beszámolni, de volt pár pöpec album, ami telibe talált (Deathspell Omega, E-L-R, (Dolch), Voivod, Nygmalion), és a végére is jut egy: évzárásnak tökéletes a Folium Limina a The Otolith-tól, később még beszélünk róla.

Buga B.: Szerencsére ez az év végre sokkal gazdagabb termést hozott számomra, mint az előző kettő, és jutott időm (számomra) új zenék felfedezésére is. Hála többek között a szerkesztőtársak szorgos ajánlásainak, úgy tűnik, hogy ezek közül több csapat hosszabb távon is velem marad. Ilyen például az Avatar (ami a semmiből taglózott le a Sabatonnal és a Dynazty-val közös koncertjükön), az Electric Callboy (Mácsai Dani), a Nygmalion (Bársony Peti), a Crisix (Coly), a Hell Fire (Majka), a megbocsáthatatlan nevű Silent Knight (Béci), vagy a Power Paladin (SZG). Emellett kismillió másba is bele-belehallgattam, szóval soha rosszabb évet új az zenék felfedezése terén!

Coly: Persze, rengeteg ilyen banda volt. Közülük néhány az év végi Top 10-es vagy annál bővebb, Top 30-as listámon is helyet kap majd. Igyekszem nem lelőni a poént, és több csapatot is megnevezni, úgyhogy ilyen zenekar volt például az Invoker, az Amon Amarth, a Raptore, a Vanquisher, a Holy Dragons, a Savage Master, a Crystal Viper, a Power Paladin, a The Troops of Doom, a Tysondog, a Goldsmith, a Hëll Dëath, az Eruption, az Amoriello… Tovább is van, mondjam még? 🙂

Fehérfarkas: Kollégáim írtak néhány olyan, számomra addig ismeretlen anyagról, amelyeket meghallgatva pozitív csalódás ért.

Gabrielkiss: Újnak semmiképpen nem nevezném őket, de a Deströyer 666 idei lemeze szerintem nagyon meggyőzőre sikeredett. A régi, black metalosabb dolgaikat valószínűleg ezután sem erőltetem majd, de az újkori ténykedésüket biztos, hogy szemmel fogom tartani.

Hentes: Obsidius, Mega Colossus, Besieged, Virocracy, Aornos, Sacral Night, Wilderun, Merrow, Demisery.

John Quail: Az indiai Girish And The Chronicles idén novemberben jött velem szembe egy újdonsült barátom ajánlása által, és a 2022-ben kiadott, második lemezük azonnal betalált nálam.

Laq: Ez az év nálam meglehetősen szegényes volt új kedvencek terén. Valószínűleg ennek részben én voltam az oka, mert egyéb elfoglaltságaim miatt idén kicsit messzebb álltam a zene világától, mint egyébként szoktam. Ettől függetlenül úgy gondolom, az idei év amúgy sem volt túl kimagasló a metal műfajában. Azért volt egy-két új banda (vagy nekem új), amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Ilyen például az indiai Bloodywood, az amerikai Ov Sulfur vagy a belorusz Extermination Dismemberment.

Majka: Aha. Van több is, mármint olyan, ami nekem új: Parkway Drive, Interloper, Cemican, Traitor, Sisters of Suffocation, ha csak az éves listámból szemezgetek.

Nameless: A régi kedvencek mellett folyamatosan kutatom az újdonságokat, így, ha váltakozó szórás mellett is, de mindig sikerül belefutnom olyan formációk lemezeibe, amelyek jó eséllyel évek múltán is elő fognak nálam kerülni. 2022-ben ezek voltak a számomra új felfedezések: Billy Howerdel – What Normal Was, Astronoid – Radiant Bloom, Elder – Innate Passage, King Buffalo – Regenerator, Venus Principle – Stand in Your Light és Sipy kollégának köszönhetően a holland Graceless.

Sipy: Bizony találkoztam! Két olyan régi motoros death metal banda is belopta magát a szívembe, akiket eddig nem ismertem. Az Immolation és a Bloodbath új albuma lenyűgöző! A számomra ismeretlenebb, dallamos területről pedig a Dynazty és a Parkway Drive zenéje az, ami nagyon megfogott.

Size: Az amcsi Fleshrot első albuma nagyon betalált. A görög Abyssust nem ismertem, de az első és az idén megjelent második albumuk is nagyon jó kis cucc. Az amerikai Innumerable Formsról sem halottam a nyáron tartott koncertjükig, mindkét lemezük rohadtul tetszetős.

SZG: Szerencsére ez az év kifejezetten erős volt olyan új bandák terén, amelyek az általam kedvelt műfajban alkotnak. Volt köztük debütáns (Power Paladin), de néhány olyan is, akik már korábban is léteztek, csak valahogy eddig elkerülték a figyelmemet (Silent Knights, Saints n Sinners), esetleg korábbi lemezeik nem ütötték meg azt a színvonalat, ami miatt lelkesedni tudtam volna értük (Kaledon, Dreamtale). Ezekről írtam korábban, így most nem részletezném a hangzóanyagaikat, azonban volt még pár olyan név, amelyek megérdemlik az említést. Ilyen az ausztrál Bane of Winterstorm behatárolhatalan idei albuma, ami akár a Rhapsody kistesója is lehetne, de árad belőle valami jeges, borzongató hidegség is; a Fellowship dallammetalja, amely már a nyálasság határát súrolja, de talán még éppen a jó oldalról; vagy a Prehistoria kíméletlen US power kislemeze.

Zozzie: Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és a végén arra jutottam, hogy ebben az évben nem igazán találtam „új” bandát, ami megfogott volna. Talán jövőre.

3. Van olyan régi kedvenced, akiért újra lelkesedni tudtál?

Bársony Péter: Nem köthető szorosan ehhez az évhez, de a Tool Fear Inoculumját most kezdtem igazán megkedvelni, és emiatt a régi dolgaikat is elővettem – és újra le vagyok nyűgözve.

Buga B.: Egyértelműen a Blind Guardian az. Utóbbi lemezeikkel egy kicsit eltávolodtunk egymástól, de mint azt meg is írtam, a The God Machine-nel ismét fellobbant a szerelem, 2023-ban jöhetnek sorra a koncertek (ha már 2022-ben csak egy gyengécske barcelonai fellépés jutott nekem).

Coly: Ha csak kettőt említhetnék, akkor a Vio-lence és a Michael Schenker Group lenne az. A Blind Illusion, a Cloven Hoof és a Sinner nem volt akkora kedvencem, mint amekkora most, idei lemezének köszönhetően lett. A Crisix ugyanígy szintet lépett, és hosszú idő után az új Megadeth lemez is pozitív rezgéseket keltett bennem.

Fehérfarkas: A Classica zenekar.

Gabrielkiss: A Destruction elég korrekt kis anyagot hozott össze idén, ezzel rendesen helyre is rakták a kissé megkopóban lévő rajongásomat.

Hentes: Kreator, Sodom, Psycroptic, Vio-lence. Hentes: Kreator, Sodom, Psycroptic, Vio-lence.

John Quail: A jó öreg Ozzy egy közel tökéletes albumot szállított le idén, illetve a New Horizon zenekarban is éneklő Erik Grönwallal felálló Skid Row szintén kiváló anyaggal örvendeztetett meg.

Laq: Hogyne. Viszonylag sok régi kedvencem jelentkezett új lemezzel idén, ami elég üdvözítő volt, úgy gondolom. Új albummal örvendeztetett meg bennünket Abbath, a Voivod, az Immolation, a Shape of Despair, a Dark Funeral, az Agathodaimon, a Destruction, a Kreator, a Krisiun vagy éppen a Candlemass. Ezeknek mind nagyon örültem.

Majka: Persze, az új Kreator és az új Tankard is gyakori vendége volt a lejátszómnak.

Nameless: Naná! Idei korongjával szinte az összes nagy visszatérő meg tudott győzni, mindenekelőtt a Megadeth, szorosan a nyomában a The Culttal, de (nálam) aktuális anyaga miatt a Def Leppard és a Scorpions sem szégyenkezhet. Újra tudtam lelkesedni a Queensryche-ért, illetve Ozzy is korrekt anyaggal állt elő. Tényleges visszatérőként viszont a King’s X triót kell kiemelnem. Ja, és kereken két évtizede nem tudtam úgy lelkesedni egy friss Korn lemezért, mint az idei anyagukért.

Sipy: Nagy kedvencnek éppen nem mondanám, de anno a Watain 2010-es Lawless Darkness lemezéért eléggé odavoltam, az utána következő cuccaik viszont már nem jöttek be. De az idei anyag megint kellemes meglepetést okozott.

Size: A Krisiunt az utóbbi években hanyagoltam, de az idén megjelent Mortem Solis album nagyon pofán vágott!

Zozzie: Ozzy új lemeze nagyon betalált: az előző album nem igazán tetszett, úgyhogy most kellemesen csalódtam. Remélem, turné is lesz, de nála ez erősen kétséges.

4. Mi volt számodra az idei év koncertélménye? (többet is említhetsz)

Bársony Péter: Időutazáson jártam, visszamentem 2017-be, és megnéztem az Amenra Ancienne Belgique-ben rögzített koncertvideóját – az valami földbe döngölő súlyosság! Az ideiek közül a The Nesttől a Her True Nature anyagának élő verziója volt a kedvencem. (Igen, a díványon heverős “koncerteket” szeretem a legjobban. 🙂

Buga B.: Egyértelműen ide sorolandó a Barcelona Rock Fest, ahol a számomra közepes line up-ot (a Megadeth, a Blind Guardian, a Crisix és a Mercyful Fate azért kiemelendő) jelentősen megdobta három kolléga/barát társasága is, akikkel fantasztikus négy napot töltöttünk Barcelonában és a fesztiválon. Vagy ott volt a prágai Rammstein, ami egészen rendkívüli vizuális és zenei élmény volt. De a legeslegjobb 2022-ben az volt, hogy végre ismét kinyílt a világ, és utazhattunk, koncertekre mehettünk. Én alaposan ki is használtam a lehetőséget, és mindenhová eljutottam, ahová szerettem volna.

Coly: A Barcelona Rock Fest, azon belül a Crisix, a Mercyful Fate és a Kiss koncertje számomra is örök élmény marad. A Lénárd László emlékest felemelő, ráadásul egyszeri és megismételhetetlen esemény volt, de nálam a Gojira, a Powerwolf és a Villagers of Ioannina City budapesti fellépése is az év fénypontjai közé tartozik.

Fehérfarkas: A Kiskével és Hansennel újjáalakult Helloween budapesti koncertje.

Gabrielkiss: Idén egyedül egy Anvil koncertre tudtam eljutni, így kizárásos alapon ez volt az év bulija a számomra. Egyúttal sajnos meg kellett állapítanom, hogy az évek során túl kényelmes emberré váltam ahhoz, hogy koncertekre járjak. Jövőre talán meg is kapom a szerkesztőség legnagyobb szobarockerének járó kitüntetést.

Hentes: Iron Maiden, Thy Catafalque, MTV’s Headbanger Tour: Artillery, Whiplash, Xentrix, Vio-lence.

John Quail: A Barcelona Rock Fest (azon belül kiemelném az Evil Invaders, a Mercyful Fate, az Accept, Ross the Boss, valamint a KISS koncertjét). Londonban a Tygers of Pan Tang zúzott nagyot. Aztán nálunk járt Axel Rudi Pell a Mad Max társaságában, a Saxon az Akváriumban, de remek koncertet adott a Rage és a Brainstorm is.

Mercyful Fate

Laq: Továbbra sem lettem nagy koncertguru, szóval egy, azaz egy koncerten voltam idén. A nejemet kísértem el a Septicflesh koncsertóra, mert ő nagy rajongójuk (én nem…pszt!). Mondjuk, ezzel a bulival egy kicsit én is jól jártam, mert a Hypocrisy társaságában nyomták a srácok, akik viszont fiatalkori kedvenceim.

Majka: Hát, a Mercyful Fate Barcelonában, a Rammstein Prágában, a Gojira és a Kreator Budapesten. Ezek nagyon bejöttek.

Nameless: Idén csak a VOLT Fesztivál két napján volt jelenésem, de az inkább családi program volt, mindenesetre a Muse, mint mindig, most is tetszett.

Sipy: Mivel két nagyobb koncerten voltam az idén, így kizárásos alapon csak ezek jöhetnek szóba! Az Iron Maident és a Helloween-t láttam még júniusban: mindkettő hozta a várt színvonalat. Jók voltak!

Size: A dán Septage és a szintén dán Hyperdontia nagyon brutális zúzást csinált nyáron a Robotban. Az amcsi Innumerabla Forms szintén a Robotban taglózott le. A Malevolent Creation a Dürer Kertben hatalmas mészárlást rendezett. A görög Abyssus remek koncertet adott a Blue Hellben. A végére hagytam a kultikus Sadistic Intent koncertjét a Lowland Festen! Iszonyat jól szóltak, és olyan old school death metal gyilkolást rendeztek, hogy mindenki megsemmisült! Ezek mellett több hazai bandát is láttam, akik emlékezetes koncerttel örvendeztettek meg (Evil Conqueror, Jack, Purulent Rites, Mephitic Grave, Havária, Os)

SZG: Bár sorra jönnek hozzánk a jobbnál jobb turnék és zenekari összeállítások, de olyan, amelyik engem szívből megmozgat, idén nem nagyon volt. A Brainstorm/Rage turné lett volna egy ilyen, de erre sajnos más irányú elfoglaltságom miatt nem sikerült eljutnom. A Powerwolf/Dragonforce/Warkings turnét viszont sikerült elcsípnem az új Barba Negra Red-ben, és nemhogy nem okoztak csalódást, még az elvártakon felül is teljesítettek a zenekarok. Főleg a főbanda Powerwolf lepett meg: tízen-éve vagyok a rajongójuk, számos országban, sok-sok színpadon láttam már őket, és pár éve kissé aggódtam értük, hogy vajon meg tudnak-e újulni, nem fullad-e unalomba ez a fajta muzsika. Nos, azt kell, mondjam, hogy jól végiggondolt színpadi megjelenésükkel, a teátrális show-elemekkel úgy fel tudják turbózni a látványt, hogy az amúgy sokszor egy kaptafára megírt (persze kiváló) dalaik még mindig hatalmasat tudnak ütni!

Powerwolf

Zozzie: Entrópia Architektúra/LanternI. Mondjuk, ez volt az egyetlen idén. 🙁

(folytatjuk)

A szerző: Rattle Inc. 294 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*