III. Karcagi Szent Korona Fesztivál – 2022. október 30.

Október 30-án, pont az óraállítás éjszakáján került megrendezésre az esemény, amelyre idén négy, a death metal felől érkező zenekart szerveztek be. Korábban már mindnyájukkal volt szerencsém találkozni, tehát nagyjából sejtettem is, mire számíthatok. A helyszín a helyi ifjúsági ház volt, amelynek emeletén a terem bőven alkalmas egy ilyen rendezvény lebonyolítására. A helyiség előtt, két oldalon pazar merch pult. Szóval lehetett gyarapítani a zenei gyűjteményeket és a ruhatárat. Meg haverkodni a zenészekkel. Gyűltek is a rockerek. A büfében korrekt árak vártak. Egyébként pedig baráti hangulat jellemezte az estét, amelyet a melankolikus doom/death metalban utazó ZIVATAR indított. Bár már három anyaguk is megjelent, most az utolsó, Demons from the Deep nótáit játszották. Remekül szóltak, és látvány szempontjából is jól néztek ki a srácok a színpadon. Dalaikat elsősorban a brit vonal nagyjainak hatása jellemezte. Sokszor a korai Paradise Lost, My Dying Bride vagy éppen az Anathema durvább hangulatai jutottak eszembe, amelyeket szépen felépített, nagy ívű gitárszólókkal díszítettek. Aki szereti ezt a stílust, annak bátran merem ajánlani a Zivatar zenéjét! Elsőként, mondjuk, a Seven című szerzeményüket.

Zivatar

Másodikként a helybéli VALE OF TEARS következett. Az este folyamán – a stílust figyelembe véve – talán ők voltak a leg old school-abbak. Ők is háromlemeznyi anyagból szemezgethettek, vagyis nem ma alakult társulatról beszélünk. Igaz, ők régebben két gitárral nyomták, mostanra ez feleződött, ami semmit nem vont le a produkció értékéből. Kellően erőteljesen és dinamikusan szólt a Mulicz Feri vezette négyes. S bár melodikus death metal zenekarként szokás őket emlegetni, azért vannak jóval durvább dalaik is, mint ami azt a stílust általánosságban jellemzi. Nagyon lelkesen játszottak, s bár nem szóltak annyira jól, mint az előttük szereplők, kifejezetten élvezhető műsort sikerült összehozniuk. Érdekes, emlékeim szerint vagy 25 éve éppen Dying Wish-ékkel léptek fel először Karcagon. Reméljük, nem utoljára!

Vale of Tears

A legtöbb nézőt értelemszerűen a buli szervezője, a házigazda DYING WISH vonzotta be. Műsoruk elején leginkább két utolsó albumuk (Tükörország, Üvöltő sötét) dalaiból szemezgettek. Ha valaki nem ismerné őket, akkor modernebb, énekcentrikus metalként jellemezném a zenéjüket, ami olyasmi, mint az utóbbi időkben az In Flames dolgai. Mindenesetre Dömötör Balázs személyében remek, képzett hangú frontembert találtak. A srácok rendesen bemozogták a színpadot, ráadásul a két gitáros (Ács Sándor, Papp Lajos) több esetben olyan hangulatos, klasszikus ikergitár szólót produkált, amely a ‘80-as évek heavy metaljának nagyjait (Iron Maiden, Judas Priest) jellemezte. Míg a hörgős témákat korábban a gitáros, Maci követte el, mostanra e feladatában leváltotta őt a basszeros, az egykoron a Vale of Tears-ben is tevékenykedő Belá Olivér, aki ráadásul jól meg is oldotta a feladatot.

Műsoruk második részében már főleg korábbi dalokból válogattak, így több Never-ending Road-os nóta is előkerült – gondolom, annak kapcsán, hogy húszéves lett a lemez. S bár a régi számokat eredetileg angolul írták meg, a Forgotten Dead mostanra magyar szöveget kapott. Mellé jött még a kihagyhatatlan Lopott idők és játszottak az új, készülő lemezről is. Ha jól emlékszem, Legyen sötétség a dal címe, és ugyanott folytatják vele, ahol legutóbb abbahagyták, csak több kemény gitár hallható benne. Nagyon jó kis dallistát állítottak össze nekünk. A közönség pedig szemmel láthatóan élvezte a produkciót.

Dying Wish

Az este végére maradt a debreceni ANGERSEED, hazánk egyik legkegyetlenebb, legdurvább formációja. A stílus: brutal death metal. Végtelenül gyors, sűrűn váltakozó riffhegyek, hanyatló világunkat ostorozó szövegek jellemzik őket. A hosszú rasztával rendelkező frontember, Mányák Péter (ex-Carbon Cage, ex-Neochrome) is már évtizedek óta tolja töretlen elszántsággal az extrém metal szekerét. S bár a zenésztársak folyamatosan cserélődnek körülötte, ő ugyanolyan eltökéltséggel nyomja. Lényegében a The Proclamation lemez és a Forever Burning Hatred őrült nótáit tolták valami irtózatos sebességgel. Az egyenfekete megjelenés is hatásos volt, és a szegecses alkarvédők is megdobták a látványt. És füstöt is bőven kaptunk még a fények mellé.

Angerseed

Ezen az estén mutatkozott be új dobosuk, Végh Zsombor (ex-Fractura), aki még csak 16 éves. Mindenesetre korát meghazudtoló intenzitással és technikával verte a bőröket. Sajnos ekkorra már jócskán megcsappant a létszám a nézőtéren. Viszont úgy értesültem, készül az új lemez. Rájuk is férne már egy új anyag, mert az elmúlt csaknem 15 évben összesen egy teljes lemezük és két EP-jük jelent meg. Az pedig, az igazat megvallva, nem túl sok… Egyébként, ha valaki kíváncsi rájuk, november 19-én elcsípheti őket a debreceni Víztoronyban a XIII. Full Of Anger Fesztiválon, ahol olyan nevek is fellépnek, mint a miskolci thrash legenda Atomic, a black metalban utazó Frost, az Aornos és még néhány külföldi vendég. Egy biztos, én megyek!

Manyi és Végh Zsombi

Összességében egy remekül sikerült estét tudhatunk magunk mögött, amelyen újabb underground zenei élményekkel gazdagodhattunk. Várom a negyediket!

Hentes

A szerző: Rattle Inc. 282 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*