III. Karcagi Szent Korona Fesztivál – 2022. október 30.

Október 30-án, pont az óraállítás éjszakáján került megrendezésre az esemény, amelyre idén négy, a death metal felől érkező zenekart szerveztek be. Korábban már mindnyájukkal volt szerencsém találkozni, tehát nagyjából sejtettem is, mire számíthatok. A helyszín a helyi ifjúsági ház volt, amelynek emeletén a terem bőven alkalmas egy ilyen rendezvény lebonyolítására. A helyiség előtt, két oldalon pazar merch pult. Szóval lehetett gyarapítani a zenei gyűjteményeket és a ruhatárat. Meg haverkodni a zenészekkel. Gyűltek is a rockerek. A büfében korrekt árak vártak. Egyébként pedig baráti hangulat jellemezte az estét, amelyet a melankolikus doom/death metalban utazó ZIVATAR indított. Bár már három anyaguk is megjelent, most az utolsó, Demons from the Deep nótáit játszották. Remekül szóltak, és látvány szempontjából is jól néztek ki a srácok a színpadon. Dalaikat elsősorban a brit vonal nagyjainak hatása jellemezte. Sokszor a korai Paradise Lost, My Dying Bride vagy éppen az Anathema durvább hangulatai jutottak eszembe, amelyeket szépen felépített, nagy ívű gitárszólókkal díszítettek. Aki szereti ezt a stílust, annak bátran merem ajánlani a Zivatar zenéjét! Elsőként, mondjuk, a Seven című szerzeményüket.

Másodikként a helybéli VALE OF TEARS következett. Az este folyamán – a stílust figyelembe véve – talán ők voltak a leg old school-abbak. Ők is háromlemeznyi anyagból szemezgethettek, vagyis nem ma alakult társulatról beszélünk. Igaz, ők régebben két gitárral nyomták, mostanra ez feleződött, ami semmit nem vont le a produkció értékéből. Kellően erőteljesen és dinamikusan szólt a Mulicz Feri vezette négyes. S bár melodikus death metal zenekarként szokás őket emlegetni, azért vannak jóval durvább dalaik is, mint ami azt a stílust általánosságban jellemzi. Nagyon lelkesen játszottak, s bár nem szóltak annyira jól, mint az előttük szereplők, kifejezetten élvezhető műsort sikerült összehozniuk. Érdekes, emlékeim szerint vagy 25 éve éppen Dying Wish-ékkel léptek fel először Karcagon. Reméljük, nem utoljára!

A legtöbb nézőt értelemszerűen a buli szervezője, a házigazda DYING WISH vonzotta be. Műsoruk elején leginkább két utolsó albumuk (Tükörország, Üvöltő sötét) dalaiból szemezgettek. Ha valaki nem ismerné őket, akkor modernebb, énekcentrikus metalként jellemezném a zenéjüket, ami olyasmi, mint az utóbbi időkben az In Flames dolgai. Mindenesetre Dömötör Balázs személyében remek, képzett hangú frontembert találtak. A srácok rendesen bemozogták a színpadot, ráadásul a két gitáros (Ács Sándor, Papp Lajos) több esetben olyan hangulatos, klasszikus ikergitár szólót produkált, amely a ‘80-as évek heavy metaljának nagyjait (Iron Maiden, Judas Priest) jellemezte. Míg a hörgős témákat korábban a gitáros, Maci követte el, mostanra e feladatában leváltotta őt a basszeros, az egykoron a Vale of Tears-ben is tevékenykedő Belá Olivér, aki ráadásul jól meg is oldotta a feladatot.

Műsoruk második részében már főleg korábbi dalokból válogattak, így több Never-ending Road-os nóta is előkerült – gondolom, annak kapcsán, hogy húszéves lett a lemez. S bár a régi számokat eredetileg angolul írták meg, a Forgotten Dead mostanra magyar szöveget kapott. Mellé jött még a kihagyhatatlan Lopott idők és játszottak az új, készülő lemezről is. Ha jól emlékszem, Legyen sötétség a dal címe, és ugyanott folytatják vele, ahol legutóbb abbahagyták, csak több kemény gitár hallható benne. Nagyon jó kis dallistát állítottak össze nekünk. A közönség pedig szemmel láthatóan élvezte a produkciót.

Az este végére maradt a debreceni ANGERSEED, hazánk egyik legkegyetlenebb, legdurvább formációja. A stílus: brutal death metal. Végtelenül gyors, sűrűn váltakozó riffhegyek, hanyatló világunkat ostorozó szövegek jellemzik őket. A hosszú rasztával rendelkező frontember, Mányák Péter (ex-Carbon Cage, ex-Neochrome) is már évtizedek óta tolja töretlen elszántsággal az extrém metal szekerét. S bár a zenésztársak folyamatosan cserélődnek körülötte, ő ugyanolyan eltökéltséggel nyomja. Lényegében a The Proclamation lemez és a Forever Burning Hatred őrült nótáit tolták valami irtózatos sebességgel. Az egyenfekete megjelenés is hatásos volt, és a szegecses alkarvédők is megdobták a látványt. És füstöt is bőven kaptunk még a fények mellé.

Ezen az estén mutatkozott be új dobosuk, Végh Zsombor (ex-Fractura), aki még csak 16 éves. Mindenesetre korát meghazudtoló intenzitással és technikával verte a bőröket. Sajnos ekkorra már jócskán megcsappant a létszám a nézőtéren. Viszont úgy értesültem, készül az új lemez. Rájuk is férne már egy új anyag, mert az elmúlt csaknem 15 évben összesen egy teljes lemezük és két EP-jük jelent meg. Az pedig, az igazat megvallva, nem túl sok… Egyébként, ha valaki kíváncsi rájuk, november 19-én elcsípheti őket a debreceni Víztoronyban a XIII. Full Of Anger Fesztiválon, ahol olyan nevek is fellépnek, mint a miskolci thrash legenda Atomic, a black metalban utazó Frost, az Aornos és még néhány külföldi vendég. Egy biztos, én megyek!