Ünneplés után is aktív marad a Strong Deformity
Idén húsz éves a Strong Deformity legelőremutatóbb, egyben legmegosztóbb nagylemeze, a Magic Syrup. Ennek megfelelően a srácok egy koncert formájában jól meg is ünneplik ezt az évfordulót. Az album megjelenésének körülményeiről, elkészítéséről kérdeztem a zenekar énekesét, Fekete „Hair” Károlyt.
Ahogy a kilencvenes évek nagy része, úgy az ezredforduló sem szűkölködött zenei meglepetésekben, különböző stílusmódosításokban. Ti groove-os/extrém metalos albumotok, az A fájdalom hatalma, majd a Racket nu metal-orientált stílusa után egy újabb irányt vettetek. Minek volt ez köszönhető? Másféle zenei hatások értek benneteket?
Így van, másfelé kezdtünk építkezni. Mindenképpen egy dallamosabb irányba szerettünk volna kibontakozni. Az előzetes próbák, demók előrevetítették a többszólamú énekes megoldásokat és persze azt is, hogy ezzel érdemes kísérletezni, ezt az oldalunkat is felfedezni. Már a Racketen is volt ennek valamennyire érezhető nyoma, de az egy jóval spontánabb megoldásokkal kivitelezett lemez volt.
Azt nem mondhatjuk, hogy kizárólag kedvező kritikák fogadták 2002-ben a lemez megjelenését. A szakmában voltak kritikusok, akik erősen negatív véleményüket fogalmazták meg az album kapcsán, kiemelve annak túlzottan popos, gitárszegény mivoltát. Ma mégis hivatkozási alapként gondolunk erre az anyagra. Hogyan emlékszel, ekkoriban érdekeltek benneteket a külső vélemények, illetve kell-e egyáltalán foglalkoznia ezekkel egy zenésznek?
Lehetetlen olyan lemezt készíteni, ami mindenkinek tetszik. Bár az idén májusban megjelent lemezünkről még nem hallottam rossz kritikát, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs ilyen. Annak idején, amikor a Magic Syrup megjelent, egy A fájdalom hatalma- és Racket-es korszak után, a Syrup zenei koncepciója messzemenőkig kilógott a sorból. Ez egyértelműen Zsoltnak (Prieger Zsolt) és Gergőnek (Németh Gergely) volt köszönhető, akik közvetlenül az akkor frissen elkészült Aquanistan (Anima Sound System) lemezük elkészülte után vágtak bele a fúzió megvalósításába. Nem volt könnyű dolguk, mert már felvett alapokkal kellett dolgozniuk, ami jelentősen megnehezítette a produceri munkát. Viszont sok csűrés-csavarás, tekerés után sikerült összerakni azt a verziót, ami mindannyiunk ízlését kielégítette. A szakma, ahogy mondtad, megosztott volt: sokan imádták, sokan nem értették, nem tudták hová tenni, és természetesen olyanok is voltak, akik lehúzták. A mi meggyőződésünk az, hogy a kreatív munkát tekintve mindig a belső megérzésekre kell hallgatni. és kerülni kell az „iparos” attitűdöt. Merni kell kinyilatkozni azt, amit az ember szeretne formába önteni, és nem másért, hanem elsődlegesen saját maga miatt. A végeredménynek mindenféleképpen szinkronban kell lennie az alkotó külső és belső elvárásaival. Minden más másodlagos.
Ekkor talán még nem volt evidens, hogy egy rockbanda a lemezén elektronikát használjon. Többen azon a véleményen voltak, hogy ezzel megelőztétek az akkori időket, legalábbis hazai viszonylatban. Az Anima Sound Systemmel való kooperáció honnan jött?
Szerintem elektronikával kevert metal vagy rockzenei koncepciók már akkor is voltak, csak ebben a formában, ahogy ez nálunk bekövetkezett, volt ez kiugró eset. Zsolték neve már eleve feltette a készülő anyagot egy polcra, mert sejthető volt, hogy egy kísérletezésben gazdag mű fog kikerekedni a végén. A másik pedig az, hogy mivel ők egy önmagában is produktív zenei kultúrkörhöz tartozó alkotók, ezért itt egy koprodukciós munka született, ami megint növelte a várakozásokat az anyaggal szemben. Egy ilyen közös munka mindig felvet bizonyos kérdéseket, amelyek esetenként jobban felkeltik az érdeklődést a projekt iránt, mint ha egy szimpla sorlemezt jelentetne meg valaki. Tehát a kérdésedre visszatérve, szerintem a korunkat azért nem előztük meg ezzel az elektronikus megközelítéssel, mert például a Freshfabrik Drive My Hand-je előttünk jelent meg. Viszont a két világ, amit az ő munkájuk és a miénk képviselt, jócskán különbözött egymástól. Az Animával való közös munka pedig a szombathelyi gyökerekből fakad. Régi barátság ez, amely a mai napig tart.
A szövegeket te írtad, Kovács „Bedlam” Péter hathatós segítségével. Alapvető volt az angol nyelv használata?
Igen, a szövegeket én kezdtem összerakni, és Peti sokat segített ebben. Egyébként ő már a Racket idején is velünk volt a stúdióban, és akkor is lektorált szövegeket. Bár a lemezkészítés fázisában nem volt szerződéses kötöttségünk, valahogy jobban hajlottunk az angol nyelv felé. Próbálgattunk magyar nyelvű dalokat is demózni, de valahogy teljesen más lett a végeredmény. Még akkor is, ha az ének mindenben lekövette az angol nyelvű koncepciót, prozódiát. Összehasonlítva a két művet, amelyek egyébként mindenben hasonlítottak egymásra, az angol nyelvű jobbnak, kerekebbnek tűnt. Nem mondom, hogy a későbbiekben nem lesz magyar nyelvű próbálkozásunk, de ez még formálódik.
A zenekar körül akkoriban nagyon pezsgett a levegő, amiben nyilvánvalóan a Magic Syrupnak is óriási szerepe volt. Országos turné, fesztiválok… A bulizás nyilván adott volt…
Nem nagyon volt fesztivál, ahol ne játszottunk volna. Aki ezt az életet éli, az tudja, hogy mennyire megterhelő tud ez lenni. De mi akkor minden pillanatát élveztük, bár szerintem nem voltunk felkészülve egy kvantumugrásra önmagunkhoz képest. Amikor kijött a Syrup, érezhető volt, hogy megnőtt a zenekar ázsiója, és persze ez minden fronton megnyilvánult. Még szerencse, hogy abban az időszakban nem futottunk be annyira, mert nagy valószínűséggel már nem élnénk, hahaha!
November 26-án, a budapesti Instant színpadán az album egészét eljátsszátok. Ezen kívül mivel készültök? Várható az első két album megidézése is?
Valóban, az instantos bulin mind a tíz Magic Syrupos dalt eljátsszuk, mégpedig a lemez sorrendjében. Ilyen értelemben ez egy kötött produkció lesz, de végül is ennek a lemeznek az évfordulóját ünnepeljük. A koncertnek viszont lesz egy másik része, amelyben a Racketről és az Inside Your Sun-ról válogattunk dalokat. Egy igazi, egész estés program várható november 26-án. A bulira természetesen Zsoltot is meghívtuk, hogy beszéljen pár percben az emlékeiről, hogy hogyan élte meg anno a lemez készítését, valamint egy-egy dal erejéig lesznek vendégelőadók is. Ott lesz velünk Molnár Bálint (Insane), Bokodi Bálint (Sosevolt, Thy Catafalque, Diabolus In Musica) és persze Prieger Fanni is, aki az új lemezünkön is énekel. Na és persze Besnyő Gabó a Nova Prospectből, aki idén tavasz óta minden koncerten állandó vokalistánk.
Különböző platformokon lehetett olvasni a rajongók óhaját egy új lemez megjelenéséről. Ennek ez év májusában eleget is tettetek (Inside Your Sun). Egyértelmű volt, hogy a MS album irányvonalát viszitek tovább? Ilyenkor visszatérnek a régi emlékek?
Régóta halogattuk a lemez összerakását, nehezen indul neki az ember egy ekkora munkának. Legalábbis a saját elvárásainkat tekintve tudjuk magunkról, hogy az idegösszeomlás határáig vagyunk képesek dolgozni a részleteken. Amikor elkezdjük alapozni a dalok „milyenségét”, a belső mutatókra támaszkodva indítjuk meg a szelektálást. Ilyenkor leginkább az fogalmazódik meg, hogy milyen ne legyen az anyag. Ez automatikusan rávezet arra a mezsgyére, ahol a „viszont milyen lehet” kérdéskör útvesztői találhatók, hahaha! Utána, ahogy fejlődnek a dalok, egyre jobban szűkül a keresztmetszet, amíg a dal el nem nyeri a végső formáját. Ilyen egyszerű, hahaha! Annak hangzik, de nagyon nem az. Ilyen értelemben rengeteg emlék jött vissza, mert nálunk ez a fajta, jó értelemben vett feszültség az egyik üzemanyag, ami visz előre.
Az kijelenthető, hogy újra teljes erővel mentek előre? Nincs leállás, akár újabb album is készülhet?
Igen, most már önszántunkból nem akarunk eltűnni, ilyen hosszú időre pláne nem. Úgyhogy szeretnénk életben tartani a projektet, ahhoz viszont mindenképpen új lemezt kell letenni az asztalra, mégpedig belátható időn belül.
Zabari Milán Zsolt
Leave a Reply