Ma már meg sem lepődünk azon, hogy egészen fiatal zenekarok szinte a megalakulásuk után néhány évvel micsoda színvonalú albumokkal képesek előrukkolni, majd az azt követő produkcióikkal nem csak tartják az adott szintet, hanem lineáris ívet húzva, lemezről-lemezre még professzionálisabb szintekre jutnak el.
A 2014-ben alakult, német nemzetiségű Terra Atlantica szintén e bandák sorait erősíti. Már a 2017-es debüt lemezre kiforrott koncepcióval rendelkeztek zeneileg és szövegileg egyaránt. A választott zenei műfajt intelligens euro powerként tudnám definiálni, a zene hallgatása közben olyan jelzők ugranak be, mint igényes, magas színvonalú, virtuóz. Ha csapatokat kellene megneveznem hatásként, illetve a hasonlóság okán mindenképpen ide kívánkozik az Edguy, a Rhapsody és a középkorszakos Stormwitch. Utóbbi főként a TA alapító énekes, Tristan Harders és az egykori Stormwitch-torok Andy Mück hangjának hasonlósága miatt, de persze a zenei stílus is azonos.
Szövegileg az újkori tengerhajózás (18-19. század) adja a hátteret egy koncept sztorihoz, amelynek főhőse Tarion, aki elhagyva szülőfaluját, tengerre száll, és kalandokat keresve keresztül-kasul bejárja az óceánokat. Szerencsére az első lemez fantasy világa mára teljesen háttérbe szorult, a zenekar inkább történelmi ihletésű témákban gondolkodik.
Már a csapat második lemeze, a 2020-as Age of Steam is letaglózott hihetetlenül profi borítójával és érett zenei produktumával, azonban a 2022-es Beyond the Borders volt az, ami feltette a koronát a Terra Atlantica zenei fejlődésére. A külcsín, ha lehet azt mondani, még csodálatosabb, a dalok jól megírtak, kidolgozott refrénekkel rendelkeznek, és a zenekar bátran használ rézfúvós nagyzenekari színezést a dalokban, ami nagyon jól illik ehhez a műfajhoz. A hiperdallamos dalok mellett az igazán erőteljes, riffelős, dupla lábgépes tempók is megjelennek. Sőt, például a Sun of Pontevedra című dalban még mexikói mariachi-dallamok is feltűnnek.
Változatos, sokoldalú ez az album, témájában a múlt korszakok hajós koncepcióját járja körbe, és annak ellenére, hogy az albumon a kalózos tematika is megjelenik, a zene nem Running Wild vagy Alestorm stílusú, direktebb power/heavy, hanem fodros inges, bőrcsizmás, pomádézó, arisztokratikus, intelligens heavy metal. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy amíg az Alestorm a Walter Matthau fémjelezte, Roman Polanski által rendezett Kalózok nyers humorát és féktelenségét hordozza, addig a Terra Atlantica maga a Russel Crowe parancsnoklása alatt vitorlát bontó Sophie ágyúnaszád a Kapitány és katona című filmből!
Leave a Reply