Korrosive: Toxic Apokalypse (2022)

Lehet-e még valami új dolgot várni a thrash metal műfajtól? Egyáltalán, e színtér melyik bandája és annak melyik lemeze mozgott utoljára olyan színvonalon, hogy a gyors zenék kedvelőinek széles táborát megérintette volna? Ezek és az ehhez hasonló kérdések manapság egyre többször merülnek fel bennem, és nemcsak a thrash-sel, hanem más fémzenei irányzatokkal kapcsolatban is. A “csapkodós” műfajon belül a Slayer megszűntével szerintem egyértelműen beköszöntött a “kiskirályok” kora. Mivel a Metallica és a Megadeth mai zenéje már csak némi túlzással nevezhető thrash-nek, a Sepultura népszerűsége pedig Max távoztával jócskán megcsappant, az Anthrax, a Testament, az Exodus, a Death Angel, a Kreator, a Destruction (hogy csak a nagyobbakat említsük), illetve az olyan újkori, nevesebb new wave thrash csapatok, mint a Suicidal Angels, a Lost Society, vagy a Havok rajongóinak létszáma egyenként nézve meg sem közelíti a Slayer-ét, így a fenti, teljes mértékben szuverén megállapításom szerintem eléggé megállja a helyét. Az én esetemben e színtér bandáinak halvány teljesítményét némileg az is bizonyítja, hogy az idén még egyetlen egy, cikkre méltó thrash albumot sem sikerült találnom. De most végre megtört a jég! 🙂

E rövid eszmefuttatás után térjünk is rá a címben szereplő fiatal kanadai csapat október 7-én megjelent, sorban második lemezére! Mint az a fentiekből is kitalálható, a torontói brigád is az említett gyors zenei műfajt képviseli. Igaz, hogy a zenéjük 80 százaléka olyan riffekre épül, amelyeket ilyen-olyan formában már más zenekaroktól is hallhattunk (Slayer, Exodus), de a kifejezetten jó hangzás és más pozitív részletek nálam egy kicsivel az átlag fölé emelik ezt az anyagot. Ilyen pozitívum az általam legfontosabbnak tartott és az e műfaj védjegyének számító erős gitársound, amitől ezek a helyenként kissé ismerős riffek valahogy mégis megnyerően hatnak.

A lemezt indító Into Nekropolis minden előzmény nélkül, már az első néhány másodpercben, csak úgy a miheztartás végett kioszt pár “nyaklevest”, amit a szám közepén még egy középtempós tökön rúgás és egy lassú, nyaktörős dzsadzsa is kísér.

A nyáligerebb hallgatók már itt jobban teszik, ha odébb állnak, és berakják kedvenc Bon Jovi CD-jüket! 🙂 Mert a java még csak ezután következik a Radioaktive Scourge képében! Ez már tényleg csak “18 év feletti” thrash-rajongóknak ajánlott, és a szám címéből adódóan nekik is csak szigorúan sugárszennyezés elleni védőruhában, mert ez az egy perc ötven másodperc tiszta Csernobil! 🙂

Már itt elkezdtem imába foglalni Metálbéci kollégám nevét, ugyanis ezt az albumot ő ajánlotta figyelmembe, amit ezúton is köszönök neki!

A harmadikként hallható The Goddamned túlnyomórészt mérsékeltebben “csapkodós” stílusától némileg fellélegezhetünk, hogy aztán a Fatal Strike és a Libertad y Muerte “ikertoronyként” kimagasodó két track-kel felérkezzünk az album csúcsára. Mindkét tétel igazi, thrasher szívet melengető alkotás.

Nálam rendkívül sokat nyom még a latban a Chris Boltendahl és a fiatal Mille Petrozza orgánumára hajazó, kissé visítós thrash énekhang is. Az említett “ikertornyok” mellett kedvencként mindenképpen idekívánkozik még az utolsóelőttiként hallható Hail the Hellfire is, mint a korong egyik legjobban hasító, intenzív csapkodása.

Az idegesítően bugyuta és éppen ezért tipikus, 21. századinak számító thrash-lemezborító és a szintén eléggé sablonos számcímek senkit ne zavarjanak meg, mert az anyagon hallható zenei teljesítmény szerintem simán ellensúlyozza ezeket a nem túl lényeges külsőségeket. Tapasztalt öreg metalosként nyugodt szívvel merem ajánlani ezt az LP-t minden régi és új thrashernek egyaránt! Isten engem úgy segéljen! UFF!

A szerző: Sipy 96 Articles
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

1 Comment

  1. Kedves Sipy! Az elmúlt pár év nagyon jó thrash albumokat hozott, az idei pedig főleg. Slayehez hasonló sosem lesz, de hogy idén csak ez az egy album jó, ez butaság. Ajánlom figyelmedbe a következőket.:
    Asylum-Tyranncide
    Assault- A blind eye
    Amken – Passive agression
    Chemicide – Common sense
    Condemned A. D. – Follow a Falling…
    Critical Defiance – No Life Forms
    Draghoria – Culture of Violence
    Exa- Cut the past
    Rake OFF- observing madness
    Tymo-The art of a Maniac

    És még sorolhatnám, és biztos vegyok benne hogy a felét nem hallottad, és a fele tetszeni fog 😉

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*