Ahogy Jason Newsted az egyetlen, aki önként távozott a Metallica soraiból, úgy Dave Grohl is totál egyedi figura a maga életpályájával. Emberünk először később érkezett dobosként, majd a saját zenekara élén, annak énekes/gitáros/dalszerzőjeként vált Grammy-díjas, Billboard-listát vezető előadóvá. Ráadásul ezeket a magasságokat többször is megjárta. Az Emlékek életről és zenéről alcímmel megjelent A történetmondó az ő sztorija. Nem Nirvana biográfia, nem is Foo Fighters kisokos, hanem részben mindkettő, de a kötet lapjain Grohlt mint mezei rockrajongót, punk rockert, producert, filmrendezőt, illetve családapát is megismerhetjük. A titka pedig látszólag pofonegyszerű: legyen szó életének bármely területéről, minden fronton tisztelettel és alázattal áll a dolgokhoz. A közönséggel való legendásan közvetlen viszonyáról pedig amúgy is rendszeresek a híradások a zenei sajtóban.
Magyar nyelven az elmúlt három évtizedben közel tucatnyi (de valószínűleg annál is több) könyv jelent meg a Nirvanáról, de néhány éve egy Dave Grohl életrajzot is a kezünkbe vehettünk már. A történetmondó bár nem lehet teljes Nirvana sztori, hiszen Grohl csak a Bleach után, közvetlenül a Nevermind munkálatai előtt csatlakozott a zenekarhoz, jellegéből adódóan mégis az eddigi legközvetlenebb forrás az 1991 és 1994 közötti időszak eseményeinek felgöngyölítéséhez.
A főszereplő természetesen kiemelten foglalkozik a számára is sorsfordító 1994-es évig terjedő időszakkal, ezen belül is jóleső nosztalgiával, hosszasan sztorizik a saját punk rock korszakáról: a Scream zenekarról, illetve arról a családi utazásról, ami nem vér szerinti unokatesójának köszönhetően gyökerestül felforgatta a kiskamasz Grohl világát, és a zenéről alkotott képét is teljesen megváltoztatta. A könyv – szinte lapszámra pontosan – első fele ezeket, a Kurt Cobain halálával véget érő éveket taglalja. A kötet címe pedig szó szerint értendő, a főhős ugyanis fejezetenként többnyire egy-egy jól előkészített sztorit hív segítségül egy adott életszakaszának felidézéséhez, a közelmúlt eseményeit pedig gyakran ezekkel a réges-régi sztorikkal állítja párhuzamba, azaz visszatérően ugrál az idősíkok között. A trükk pedig abban áll, hogy ennek ellenére sem kuszálja össze a szálakat.
A képanyagra külön is ki kell térnem, mivel emberünk nem érte be a jól, netán kevésbé ismert zenekari promó fotók belinkelésével, hanem privát archívumából, az otthoni fotóalbumból, esetenként a családi levelezés anyagából ásta elő az illusztrációkat, ezáltal is még közelebb engedve magához az olvasót. A magyar kiadás alapjául szolgáló változat 2021 őszén jelent meg, így természetesen kimaradt belőle a másik zenésztárs, barát, Taylor Hawkins tavaszi halála. Talán jobb is így, hogy pozitív lett a végkicsengés… A dobossal való viszonyáról amúgy is mindent elmond az alábbi, teljesen más szövegkörnyezetből kiragadott rövid idézet: „Felnéztem Taylorra, a dobosunkra, aki a legjobb barátom és bűntársam: – Játsszatok tovább!!! – mondtam neki.” Mi, rajongók pedig most ugyanezt üzenjük a zenekarnak.
A jól sikerült magyar fordítás egyébként Pritz Péter érdeme, aki már számos zenei memoárt ültetett át az anyanyelvünkre. Hogy csak Péter fordításainál maradjunk, A történetmesélő bátran odatehető akár Flea, akár Bruce Dickinson, akár Duff McKagan könyve mellé, hiszen hozzájuk hasonlóan nem tipikus rockzenei életrajzról, hanem éppen olyan egyedi, több szemszögből megfogalmazott önvizsgálatról van szó, amelynek a végén nemcsak a főhős kapja meg, hanem közvetetten talán az olvasó is érezheti a feloldozást.
Helikon Kiadó
Megjelenés éve: 2022
Bolti ár: 4999 Ft
Nameless
Leave a Reply