Visszatérés a Horror Házába (élménybeszámoló)

3. Rattle Inc. hétvége – Óbarok, Old Stone Villa, 2022. szeptember 2–4.

Buga B:

Idén már harmadik alkalommal futottunk neki az éves Rattle-összejövetelnek, és nyugodtan kijelenthető, hogy ismét jót mulattunk, az új arcokkal pedig csak tovább erősödött a csapat. Na, de haladjunk sorban!

Ebben az évben végre nem árnyékolta be és nehezítette a szervezést a Covid, de sajnos pár törzstagunk így sem tudott eljönni. Ám minden rosszban van valami jó, hiszen cserébe olyan új arcokat ismerhettünk meg, mint az ős-metalos, egykori Twilight fanzine-szerkesztő Szabó Gábor vagy az Undertaking volt basszerosa, Jakab Viktor. Mindenki más visszatérő volt a csapatból, ez is mutatja, milyen összetartó brigád az óbarocki különítmény.

A pénteki nap a szokásos menetrend szerint zajlott: megérkezés, bemelegítő sörözés-miegymásozás, Size kvíze, előkészületek az esti bográcsozáshoz, különóra Bécitől a különböző szalonnákról és azok felhasználási módjairól, vörösboros marhapörkölt-főzés és -evés, majd sörözés-világmegváltás-jakuzzizás kifulladásig.

Szombaton a csapat meglepően aktívan ébredt, és egy kiadós kolbászos rántottával a gyomrukban a bátrabbak nekivághattak a szokásos kirándulásnak. Ám Coly ezúttal ravasz csavart tartogatott a vele tartóknak: a tavalyi túrát nyomták le megint, de visszafelé. Erre senki nem számított, mi????

Jó szokásunknak és lustaságunknak megfelelően mi Majkával ismét a kockás abroszos éttermet választottuk, és ezúttal Sizét is sikerült magunkkal csábítanunk, így hárman bólogathattunk elégedetten, hogy a forró csontleves csodát művel a másnapossággal, nem is beszélve a mindenféle rántott dolgokról. Az ebéd annyira feldobott bennünket, hogy egy baltáért is elugrottunk Tatabányára, ami a kvízhez…ja, bocs, nem, az az esti grillezéshez kellett.

Közben a csapat másik fele is szépen megebédelt, ők az pizzás-szarvashúsos vonalat választották, így minden adott volt, hogy megkezdődjék a szintén szokásos kvíz – de csakis az után, hogy kiosztottam a szintén jól bevált gin-tonikokat frissítőként, hogy kellően bátor legyen mindenki hülyeségeket tippelgetni a nem könnyű kérdésekre. A vetélkedőn Béci csapata sajnos hamar leszakadt az élmezőnytől, annál izgalmasabb volt viszont Coly és John Quail csapatának versenyfutása. Percenként változott, hogy ki vezet, s végül egy szerencsés dalfelismerés (Sepultura – Morbid Visions) és a folyamatos jó teljesítmény Colyék győzelmét hozta, így megérdemelten választhattak az ajándékok közül.

A játék alatt (és talán a gin hatására is) mindenki megéhezett, így ismét jöhetett a tűzgyújtás és a grillezés, Béci szakavatott kezei alatt. Ő szerezte be a kolbászt és a szalonnát, Majka az oldalas (nem borda!) pácolásáért volt felelős, én pedig a dolgok könnyebb végét megfogva a csirkét barbecue-sítottam. Éhen senki nem maradt, és miután elfogyasztottuk egy kisebb afrikai ország éves húskészletét, teli hassal következhetett a minden este kötelező jakuzzizás/metal-kibeszélés/okoskodás/pszichoanalízis.

Vasárnap reggelre már csak egy könnyed takarítás-mosogatás és a maradék sörök összepakolása maradt, hogy aztán mindenki élményekkel telve távozzon, abban reménykedve, hogy nem készült róla túlzottan kompromittáló fotó.

A megjelenteknek ezúton szeretném megköszönni a részvételt, mindenkit várunk jövőre is, remélve, hogy az új emberek velünk maradnak, a most hiányzó régiek pedig ismét csatlakoznak. Szép volt, fiúk!

Noszov Valentin:

Tavaly munkahelyváltás miatt sajnos csak egy napra tudtam menni, ezért idén mindenképpen két napra terveztem, de így is rövidnek találtam a közösen eltöltött időt. Nagyon jó volt Size verses játéka, ahol meglepetésemre második lettem. Örültem a pirospaprika nyereménynek, mert már pont kifogyóban volt otthon! Az este hátralévő része elég keményre sikerült, de nem a durva zenék miatt! 🙂 Másnap nagyon jól esett a túra, pedig reggel nem gondoltam, hogy be tudom vállalni. Berzeviczi Laci beavatott a gombászat rejtelmeibe, majd a kirándulás után Colyval, Jakab Viktorral és John Quail-lel Bicskére mentünk egy könnyű ebédre. Visszaúton a Putried Pile zenéjével sokkoltam őket – nem lesz a kedvencük! 🙂

Délután végre eljött a kvízjáték ideje: Majkával és Bécivel kerültem egy csapatba, utolsók lettünk, de a főnyeremény így is az enyém lett: nekem jutott a Napalm Death figura! Köszönet Bogdán Lacinak a játékért, a főzésért és a finom gin-tonikokért! Az este hátralévő részét a jakuzziban töltöttem, egy életre szóló, megható élmény volt hallgatni a csillagos ég alatt az Apocalyptic City-t a Testamenttől! Köszönöm mindenkinek a részvételt!

John Quail:

Elérkezett 2022 szeptembere, és a „kemény mag” ismét tiszteletét tette az Old Stone Villában, immár harmadszor. Péntek délután szép lassan a csapat minden tagja megérkezett, beindult a zene, és előkerültek a sörök (nálam a ciderek). Buga B a résztvevőket hamisítatlan Óbarock: The House of Horror pólóval örvendeztette meg, amibe gyorsan bele is bújtunk. (A grafika Bársony Péter gyönyörű munkája, aki sajnos idén sem tudott eljönni.) Sipiék ugyan csak pár órára tudtak beugrani, de így is megkóstolhattuk házi pálinkáját, valamint Mezőkövesd fenegyereke és én nagy egyetértésben méltathattuk az új Machine Head albumot. Hamarosan befutott Mosonmagyaróvárról Valentin, akinek diólikőrje tovább fokozta az egyébként is remek hangulatot. Size vetélkedője ez alkalommal versbe szedve írt körül különböző metal lemezborítókat. Legnagyobb meglepetésemre én értem el a legmagasabb pontszámot, így a nyereményem a Tales of Morbid Butchers fanzine legfrissebb száma lett, amely a belezős metal egyik Bibliája, no meg egy Cultic Pulp CD! Köszönöm, Size!

A kvíz után Buga B és Béci nekiugrottak a vörösboros marhapörkölt elkészítésének. Jakab Viktor ginnel kínált mindenkit, de a sör is szépen fogyott, én pedig többféle ízben toltam a cidereket. Versenyen kívül, Szabó Gábor jóvoltából Twilight magazinok boldog tulajdonosa is lehettem, amelyeknek kulisszatitkairól mesélt az egykori szerkesztő. Köszi, Gábor!

Ami az italfogyasztást illeti, torok nem maradt szárazon ezen az estén, amit jól szemléltet Majkával közösen készült új igazolványképünk is. A kültéri jakuzzit szintén bevettük a csillagos ég alatt, a vacsora elkészültével pedig jómagam legalább háromszor szedtem a kondérból, egyszer még Majkának is, bár akkor már erősen figyelnem kellett a megfelelően koordinált mozdulatokra. Zenefelelősként mindenkinek igyekeztem a kedvére tenni, valóságos kívánságműsor kerekedett, amelybe azért a saját kedvenceimet is bele-belecsempészgettem.

Dávid Laci távollétében idén új szobatársat kaptam. Rangidősként, újdonsült barátomnak vázoltam a fekvőhelykiosztást, majd hajnali egy felé le is pihentünk. Valamivel később felkeltem, mert dolgom akadt a nappaliban. Szobatársam hamarosan meglátogatta a mellékhelyiséget, majd ismét nyugovóra tért. Amikor később bementem aludni, láttam, hogy eltévesztette az ágyat. No, mindegy, gondoltam, nem bolygatom, most az egyszer alhatom én is az ablak mellett.

Szombat reggel nem voltam éhes, így az isteni tojásrántottát kihagytam, viszont az íjászkodást gyakoroltam Sizével és Colyval a harmatos fűben. 10 óra felé Coly vezetésével elindultunk a már-már hagyományossá váló környékbeli túránkra. Ismét meglátogattuk a tavaly felfedezett bunkert. Az erdős részeken Berzeviczi Laci a gombákat hiányolta, de végül csak ráakadt néhány értékelhető példányra.

Visszatértünk szállásunkra, de néhány perc múlva Valentin, Viktor, Coly és jómagam már úton voltunk Bicskére, a Korona pizzériába. Itt az ételek finomak, a desszertként fogyasztott, méretes somlói pedig kalózhajóra emlékeztetett a három nagy tejszínhab-kupaccal a tetején, amelyek képzeletemben vitorlaként funkcionáltak. Pedig esküszöm, csak üdítőztem!

Hazaérve alkalmi rezidenciánkra nagy vehemenciával készültünk a szombat délután fénypontjára, Buga B csalafinta kérdéseire és sokszor tökéletesen felismerhetetlen zenebejátszásaira. Három csapatot alkottunk, velem Németh Peti és Berzeviczi Laci szakértő urak harcoltak az első helyért. Nagy és szoros küzdelemben, hol az élen, hol második helyen, de végül néhány ponttal alulmaradtunk a Colyékkal vívott csatánkban. Béciék is derekasan helytálltak, ám be kellett érniük a harmadik hellyel.

A nyereménytárgyak Buga B fantáziájának köszönhetően nagyon változatosak voltak, sőt idén Berzeviczi Laci is hozzájárult az elvihető ajándékok arzenáljához. Ami azt illeti, én pont a Micó által hozott két LP-t választottam a végén, amelyeket már előre kinéztem magamnak, mivel a szekrényen a játék megkezdése előtt kihelyezésre kerültek a leendő nyeremények. A Mörbid Carnage és a Guerrera bakelitek boldog, újdonsült tulajdonosaként madarat lehetett velem fogatni! Ráadásul ezután kaptam meg Valentin zenekara, a Pagan Insurrection CD-jét személyesen a mestertől, akivel gyorsan dedikáltattam is azt.

A naplementét idén is az Öreg-szikla tetejéről tekintettük (volna) meg, ha egy felhő be nem árnyékolja. Mindenesetre így is gyönyörű volt! A szikláról leérve, annak tövében még elkészítettük egy leendő csontdaráló zenekar promóciós fotóit, majd a grillpartira ismét hazaevett bennünket a fene. Sült szalonna, bajor kolbász, csirkemell, oldalas kenyérrel és némi steak burgonyával, valamint savanyúsággal oltották a csapat éhségét. Elkészítéséért köszönet Buga úrnak, Bécinek és Majkának!

Ezután egy kiadós jakuzzi vérfürdő az arra nyitottaknak, közben metal, metal, metal a hangládákból. Hajnali fél egy tájban a Testament Apocalyptic City-je zárta a műsort.

Vasárnap reggel még ökörködtünk egy sort (lásd Archer Nation íjbemutató és Leslie Borden, a baltás gyilkos), majd a csoportképek elkészítése után elbúcsúztunk egymástól és Óbaroktól. Örülök, hogy találkozhattunk! Remélem, jövőre folyt. köv.!

Sipy:

Évi és a magam nevében mit is mondhatnék… Srácok, ez kurv@ rossz volt! 🙂 Rossz volt, mert csak szűk három órát tudtunk veletek lenni. Rossz volt pont akkor eljönni, amikor a buli kezdett beindulni. És a magam részéről különösen rossz volt tök józanul nézni, hogy ti önfeledten töltitek magatokba a piát, miközben én szomjazom! 🙂 Sajnálom, hogy a részünkről ez most így alakult! Viszont más nézőpontból, pozitívan tekintve a szitura, nagyon is jó volt találkozni a csapattal. Egy régi Piramis-szám szövege ugrik be most hirtelen (Jani kolléga, vágod? 🙂 ) „Csak rövid idő, de esküszöm, jó volt” Köszi skacok, jó kis társaság ez a Rattle-csapat! HAJRÁ!

Coly:

(Sipy, nem hiszed el, de egy nappal később, szombat esti levezetésként Piramis-dalok is felcsendültek a DJ Quail által a jakuzziból spontán módon alakított setlistben!)

Ugyanaz, és mégis más

Úgy igyekszem felvillantani néhány pillanatot ebből a szűk két napból, hogy tudom, a lényeget az előttem szólók már úgyis elmondták.

A hétvégén volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, az Old Stone Villa a második otthonunk. Mintha egy családi összejövetelen vettünk volna részt hozzánk közel álló ismerősökkel, barátokkal. Olyannyira tradícióvá vált számunkra a találkozó, hogy többen is ehhez igazítjuk az egyéb programjainkat. (Drávucz Karcsi a lányát adta férjhez, ő igazoltan volt távol.)

Ami állandó eleme ennek a bulinak, az a helyszín, a szeptember eleji időpont, a program (vetélkedők, kirándulás, bográcsos vacsorák, jakuzzi), az elfogyaszthatatlan mennyiségű ital a hűtőben és a 10-12 fős kemény mag. Amik változnak, azok a nagy örömünkre feltűnő új arcok, a folyamatosan bővülő infrastruktúra, Size és Buga B kvízkérdései és a menü. Utóbbinál maradva: Séf bácsik, értékeltem, hogy idén a gulyásleves és a marhapörkölt mellett grillen sült kolbász és csirkemell is helyet kapott az étlapon. 🙂

Ami továbbra sincs: pogó (egyszer talán arra is sor kerül), jakuzziba hányás, szakmázás (ebben a két napban szinte egyáltalán nem foglalkozunk a Rattle Inc.-vel). Ami van: zene ezerrel, lazulás és bensőséges beszélgetések – utóbbiakra máshol talán soha nem kerülne sor köztünk.

A Horror Háza

A cím némileg megtévesztő lehet, ugyanis itt, az Öreg-szikla tövében álló épületben ez alkalommal sem történt velünk semmi ijesztő. Olyan persze előfordult, hogy egyik kollégánk kannibálra itta magát, hogy valaki hajnalban, a WC-ről visszatérve véletlenül (hangsúlyozom, véletlenül) a szobatársa üresen álló ágyába feküdt be, hogy egyik Lacink ehetőnek mondott, általa frissen szedett gombával kínált bennünket („csak azt akarta, hogy megszagoljam, én viszont bekaptam”), míg másik Lacink fejszét ragadott, amivel kiérdemelte a Leslie Borden művésznevet…

A Horror Háza annak a tavaly általunk itt, Óbarokon forgatott rövidfilmnek a címe, ami akkor fiókban maradt. Most viszont új lendületet adott a projektnek a rendező, Joe Sipylberg Old Stone Villában tett villámlátogatása. Reaper kollégám a napokban összevágja, és így nézhetővé teszi az egyébként nézhetetlen anyagot, amivel a horror-Oscar mellett egy Arany Málna díjat is szeretnénk bezsebelni. Addig is, amíg a hollywoodi zsűrit elborzasztjuk e leendő klasszikussal, – remélhetőleg még ezen a héten – nektek kívánunk néhány felejthetetlen pillanatot szerezni vele.

A szerző: Rattle Inc. 270 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*