Manowar: Highlights from the Revenge of Odysseus EP (2022)

Eric Adamsék utoljára éppen egy évtizede jelentkeztek új nagylemezzel (The Lord of Steel), azóta viszont egy kissé alibi szaga van alkotói tevékenységüknek. 2014-ben ugye kiadták a ’88-as Kings of Metal újravett, számsorrendileg némileg átvariált változatát, három évvel ezelőtt pedig egy négyszámos EP érkezett, a The Final Battle I, amelyben sajnos több volt a mellébeszélés, mint a lényeg, s amelynek címe alapján egy majdani folytatásra is számíthatunk.

Nos, a Végső Összecsapás második felvonása egyelőre elmaradt, kaptunk viszont egy műfajában és koncepciójában meglehetősen hasonló alkotást, amely a hős Odüsszeusz bosszújának néhány emlékezetes pillanatát beszéli el.

A „Homérosz-projekt” Joey DeMaio ötlete volt, aki el is utazott Athénba, hogy a hangjáték szereplőinek helybeli színészek adják a hangjukat, és a szövegeket ősi görög nyelven szólaltassák meg. A történet első számú narrátora és egyben főszereplője a neves görög színész, Kostas Kazakos; a hős fiát, Telemakhoszt Kostas fia, az ugyancsak színész Konstantinos Kazakos alakítja; az angolul megírt dalszövegeket pedig nem más fordította ógörögre, mint a Rotting Christ frontembere, Sakis Tolis, aki az EP második tételében, a Telemachus – Part I-ben maga is megszólal. A Manowart pedig jelenleg – sejthetően ezen az anyagon is – Adams és DeMaio mellett a brazil Evandro „E. V. Martel” Moraes gitáros és az Anders Johansson helyére frissen érkezett dobos, Dave Chedrick (ex-Heretic, ex-Hirax stb.) alkotja.

A kritikák szinte minden fórumon nagyon lehúzták az anyagot, és nem véletlenül. 14 perc 17 másodpercében alig hallunk metal muzsikát; szöveg, szimfonikus aláfestő zene, hangminták és háttérzajok jelenítik meg a történetet; mintha lekéstük volna a mozielőadást, és csak kint, a bejárati függöny előtt állva hallgathatnánk, hogy éppen mi történik a vásznon. A Where Eagles Fly-ban Adams és egy olasz énekesnő, Chiara Tricarico (Moonlight Haze, Ravenword, Sound Storm) duettezik, kettősüket zongora, akusztikus gitár és diszkrét vonósok kísérik.

Manowar-rajongói füllel egyedül az anyagot záró Immortal értékelhető: ez a csaknem hat és félperces darab hozza azt a keménységet, tempót, énekhangot és dallamokat, amelyekért a csapatot az elmúlt évtizedekben szerettük. Ha így vesszük, mindössze egy kövérre hizlalt single-t kaptunk DeMaio-éktól, ami sajnos messze nem csillapítja az ilyen zenék iránti éhségünket. A fentiek miatt pontozni sem fogom a csapat mostani produkcióját.

A szerző: Coly 1227 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Comment

  1. “mindössze egy kövérre hizlalt single-t kaptunk DeMaio-éktól, ami sajnos messze nem csillapítja az ilyen zenék iránti éhségünket.”

    És nem fogja.
    Ahogy Obi Wan mondta Vaderről: “inkább gép, mint ember…Anakin Skywalker, ki apád volt egykor, meghalt”, úgy DeMaio “inkább üzletember mint jó zeneszerző… Joey DeMaio, ki nagyszerű zeneszerző volt egykor, üzletemberré vált”

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*