Metal és kakaó
Egy elég érdekes, megtisztelő és számomra teljesen új dologgal szembesültem: augusztus 10-én éjjel, egy ismerősöm, Gájer Konrád megkeresett, hogy hallgassam meg és írjak kritikát együttesének bemutatkozó EP-jéről. Ugyan még egy éve sem vagyok a Rattle Inc. szerkesztőségének csapatában, de ez a meglepetés teljes erejével csapott le rám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jellegű felkérés érkezik hozzám, de az embernek, ahogy szokták mondani, egyszer mindent el kell kezdenie (hehe).
Na, de kikről is van szó pontosan? A Töréspont nevű együttesről, ami jó sok évvel ezelőtt még Hearth’s Fire néven futott, s amelynek alapító tagjai Budai Dániel és Molnár Richárd voltak. Az évek előrehaladtával, tagcseréket követően és egy névválasztással a zenekar 2021 tavaszán nyerte el jelenlegi formáját. A csapat felállása: Budai Dániel (ének), Molnár Richárd (szólógitár), Kincses Gábor (ritmusgitár), Kiss Tamás (basszusgitár) és Gájer Konrád (dobok).
Konrád elmondása szerint, mivel mindegyik tag más-más stílust szeret, és más zenék befolyásolták őket, a Töréspont dalai is ennek megfelelően alakultak. Miután egy picit kutakodtam a zenekar után, és persze nagy figyelemmel hallgattam az együttes debüt EP-jét, nem bírtam nem észrevenni egy-két olyan fotót, ahol az urak a koncertjeik előtt sör helyett dobozos kakaóitalt fogyasztanak (nem viccelek). Viszont a zenéjükben a thrash-es zúzások, a melodikusabb riffek és a magukkal ragadó szólók is megtalálhatók. A fő szempont náluk, hogy a tagok közül mindenki tudjon magából adni, és az érzéseit bele tudja vinni az adott szerzeménybe. Dalaik témailag szerteágazók, jellemzően megélt történésekről, álláspontokról, tapasztalásokról szólnak, mind a kellemes, mind pedig a kevésbé kellemes kategóriából. Biztos, hogy a hallgatóság többsége volt már házibulin, ahol egy kicsit elfárasztotta az alkohol, és az is biztos, hogy volt már olyan helyzetben, amikor pattanásig feszültek az idegei, de még semmit nem mert/nem akart tenni ez ellen. Ezeket az érzéseket próbálják közvetíteni a hallgatóság felé, remélve, hogy megérintik őket.
A zenekar végső formájának elnyerését követően a srácok alapvetően három célt tűztek ki maguk elé: szerettek volna saját dalokat írni, minél előbb koncertezni, és a lehető leghamarabb hallgatható, minőségi anyagot kiadni. Konrád elmondása szerint a dalírással szerencsére nem volt gondjuk, mivel a mai napig ötletek százai sorakoznak a tarsolyukban.
Miután összeállt annyi nóta, hogy egy egyórás koncertet tudjanak adni, azonnal neki is vágtak a koncertezésnek. Azóta is a lehetőségeikhez mérten igyekeznek legalább havi egy fellépést összehozni. Így már csak a felvételek maradtak hátra. Indításnak négy számot gondoltak egy EP-re rakni, amelyek közül kettőhöz klipet is szerettek volna készíteni. Az anyag az Összhang címet kapta, az öt tag különböző ízlésének összehangolását kifejezve ezzel. Az albumborító is jól reprezentálja ezt.
És akkor térjünk is rá erre a négy dalra! Az EP első száma a Szmog, ami egyben a legrövidebb nóta is a listán, viszont rövidsége ellenére minden olyat felvonultat, amelyről az EP mesélni akar. Az intró tipikus crossover/HC stílusban indul el, utána viszont egyből átvált középtempós thrash-be, minimális heavy metal hatásokkal. Érdemes kiemelnem Budai Dániel ének-, illetve üvöltésstílusát, ami remekül ötvözi magában a metalcore, a southern rock és a klasszikus heavy metal elemeit. A dal közepén egy remekül passzoló váltás, amivel átmegyünk groove-os hardcore-ba, majd nyomban jön Molnár Richárd virtuóz gitárszólója, ami előtt határozottan megemelem a baseball sapkámat! Elég ritka dolog egy ilyen rövid dalba gitárszólót rakni, de a srácok ezt is megcsinálták. Konrád dobolása feszes, mint egy leányzón a farmernadrág, nem hallok benne metronóm nélküli csúszást, és a feszes ritmusszekciót ugyanilyen kiválóan hozza Kincses Gábor és Kiss Tamás. A dal rövidsége és intenzitása garantálja, hogy élőben is hatalmasat szól, és pofátlanul lehet rá mosholni, illetve circle pitezni.
Azonban haladunk tovább, jön a második nóta, amelynek címe Meddig. Az első számhoz hasonlóan ez is intróval indul, méghozzá egy baromira fogós thrash nyitóriff-fel, amire a death-thrash jelzőt is meg merem kockáztatni. Miután ez megvolt, jön a jó kis középtempós/gyors groove-thrash rifforgia. A gitárok remek szinkronban osztják a hangokat, a basszusgitár megfelelően duruzsol a hallójárataimba, és továbbra sem tudok egykönnyen elszakadni Dani hangjától…
…Ami a keménység mellé ad egy kisebb stoner-es, déli rock érzést, hangulatot, ami még változatosabbá és élvezhetőbbé teszi a dalt. A nóta felénél, mint a vihar előtti csendnél, felkészülök az istentelen thrash-csapásra, ehelyett viszont egy precíz, duplázós rifftémát kapok, és újfent megindul a szóló. Nem tudom, honnét szedték össze Richárdot, de erre a srácra érdemes lesz odafigyelni. Olyan kiválóan rakja oda a technikás, virtuóz szólókat, mintha csak az ujjából szopná őket. Konrád kolléga lábdobolására is érdemes odafigyelni, mert az ilyen tört ütemeket nem egyszerű feladat kirúgni, de ismerve őt, és azt, hogy már jó ideje mozog a színtéren, ez nyilván régóta a vérében lehet.
Érkezik az EP harmadik dala, a Nyári sláger, és itt egy picit megálltam, remélve, hogy ez nem egy kaliforniai punk stílusú nóta lesz, mert akkor röhögve fogok az asztal előtt összeesni (hehe). Szerencsére nem, mert a szám egy remek stoner feelingű nyitással indul, ami tényleg megadja a slágeresség ízét, de aztán a zene hirtelen átvált hardcore/metalcore-ba, amitől felforr az ember vére, és ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy ugráljon rá. Ritkán hallok olyan dalt, amelyben a stoner és a southern rock érzés a modern metal zenével, illetve a hardcore-ral ötvöződik, de íme, itt a remek példa. Utána ismét Ricsi jön, és újfent egy remek szólót kanyarít oda az ember képébe, igaz, itt most nem a virtuóz oldala kerül előtérbe, sokkal inkább egy füstösebb ízű stoner és heavy metalosabb érzetű szólót kapunk. A dal végén újra feltűnnek a remek groove-ok, zárásként pedig egy igazán fogós breakdown érkezik, hogy csak azért is kapjon az ember egy tisztességes nyakfájást.
És végül felhangzik az EP utolsó tétele, amiben a frontember meglepő módon angolul énekel, és ami a Behind the Lines címet kapta. A Szmog mellett talán ez a másik legthrashesebb nóta, bár itt Daninak üzenném, hogy az angol kiejtésre érdemes lenne majd odafigyelni, mert pár helyen egy picit hamiskásnak érzem. A zene viszont kiváló példája annak, hogy hogyan kell a régi sulis thrasht ötvözni a hardcore-ral, a dal felénél ugyanis kapunk egy tipikus, a hardcore nagykönyve szerint megírt lassú tempós részt, ahol az embert felkészítik a következő csapásra, ami Ricsi szólója lesz, amiben a fiú valami hihetetlen, thrash-es, Gary Holt-os tekerésbe kezd, én pedig csak bámulok… Ezt hogy? Miért? Hol volt eddig ez a kölyök? Emellett Tomi és Gábor gitárjátékát is érdemes megemlítenem, hiszen elég kevés EP-n (főleg itthon) hallunk ilyen precíz produkciót.
Nos, emberek… Nem gondoltam volna, de ez a zene engem határozottan megvett! Nem teljesen, mert a Behind the Lines-t is érdemes lett volna inkább magyarul énekelni, mivel Dani kiejtése elég sok helyen nem megfelelő. A másik dolog, ami szembetűnt, az a hangzásvilág, ami még nem feltétlenül mutatja a bandán belüli 100 százalékos összhangot. A doboknál a tamok el-eltűnnek, vagy csak nem hallom őket eléggé, a ritmusgitárnál pedig párszor azt vettem észre, hogy több a közép- és a középmagas tartomány, amin a jövőben még lehet csiszolni. De összességében egy nagyon szépen összerakott anyagról beszélünk. A borító engem nagyon emlékeztet Gróf Balázs rajzfilmes videóklipjeire, és ha ez volt az együttes célja, akkor azt mondom: ezt telibe találtátok!
Szeretném megköszönni Konrádnak és kiváltképp az együttesnek, hogy engem szemeltek ki erre a feladatra, és ha a jövőben bármelyik fiatal együttes szeretne tőlem kritikát az anyagáról, nyugodtan írjon nekem, és megbeszéljük a dolgot! Sok újonc együttesnek az utóbbi időben igen nehéz a helyzete, ezt magam is nagyon jól tudom, úgyhogy ha valamiben, akkor ebben tudom a zenekarok promózását segíteni. HEL!
Leave a Reply