A Blind Illusion már nem egyetlen ember, hanem mind a négyünk zenekara – mondja a csapat énekes-gitárosa, akinek neve az elmúlt évtizedekben egyet jelentett az általa 1978-ban létrehozott, jórészt progresszív thrasht játszó formációval. Mark Biedermann-nal elsősorban a banda október 7-én megjelenő nagylemeze, a Wrath of the Gods apropóján váltottunk üzenetet, de természetesen a nagy hallgatások időszakai és néhány sorsszerű találkozás is szóba került.
(English version comes tomorrow)
A Blind Illusion első nagylemeze, a The Sane Asylum 1988-ban, a második, a Demon Master 2010-ben látott napvilágot, a Wrath of the Gods pedig 2022 októberére várható. Miért teltek el ilyen hosszú időszakok két-két album megjelenése között?
Nos, őszintén szólva, a fő ok pénz hiánya volt. Még ha össze is szeded az alapfelszerelést a felvételekhez, akkor is rendelkezned kell például néhány igazán csúcsminőségű mikrofonnal, valamint rengeteg stúdiótapasztalattal és egynél több helyiséggel. Mindig van annyi elkészült vagy készülő dalunk, hogy több albumot is össze tudnánk rakni belőlük, csak fel kellene venni őket!
Te mivel foglalkoztál ezen időszakokban? Úgy tudni, 1992 után jó időre a zeneiparnak is hátat fordítottál …
Azokban az években is volt néhány aktív időszaka, felállása a bandának. Ugyanakkor nem igazán találtam olyan zenészeket, akikben ott lobogott volna a lelkesedés tüze, akik progresszív thrasht akartak és tudtak volna velem játszani. A ’90-es években a Bay Area-i zenei színtér is a funk és a grunge felé mozdult el. Jorge Eichner basszusgitárossal, Dave Tweedie dobossal és Brad Gates énekessel ugyan Blind Illusion név alatt folytattuk, ám amit játszottunk, az egyáltalán nem volt thrash. Felvettünk néhány igazán nagyszerű dalt, például a Shock of Birth-t vagy az In League with the Sun-t, de ennél tovább nem jutottunk.
Néhány évvel később a Blind Illusion-nek volt egy másik felállása, amelynek tagjai – Steve Markus gitáros, Evan Barnes basszusgitáros és Albert Simmons dobos – nem voltak hajlandók játszani a The Sane Asylum album dalait. Rögzítettünk néhány progresszív rock nótát, amelyekben egy csomó jazz is volt. A Land of the Freaks és a Psychedelic Survivor például elég jól sikerültek, és valahol meg is jelentek.
Később persze visszatértünk a metalhoz, még ha nem is a klasszikus thrash-es felállásban. Robert Nyström dobossal és Danny Harcourt basszusgitárossal készítettük el a stoner metalos The Demon Master albumot, amelynek van néhány nagyszerű pillanata, s amelynek szerzeményei hasonlítanak néhány igazán korai Blind Illusion nótához.
Jelenlegi társaid közül Doug Piercy gitárossal és Tom Gears basszusgitárossal már a 2019 elején napvilágot látott EP-n (2018) is közösen dolgoztatok…
Velük már a Blind Illusion előtt is játszottam együtt, ma pedig barátként és zenésztársként is nagyon közel állunk egymáshoz,
És hogyan került a képbe – két évvel ezelőtt – az egykori Death Angel-dobos, Andy Galeon?
Miután egy este összefutottam vele a Lennon Rehearsal Studios-ban, elhatároztam, hogy ráveszem: csatlakozzon a bandához. A többi pedig már történelem.
Milyen módszerrel születtek a mostani album dalai?
Mindannyian hoztunk ötleteket a közösbe, annak érdekében, hogy aztán valamennyi nótán együtt dolgozhassunk. Vagyis minden dal közös, Biedermann/Piercy/Gears/Galeon szerzemény.
Egy interjúban, nem is olyan régen azt mondtad: „A Blind Illusion többé nem csupán az én bandám, hanem Doug-é, Tomé és Andy-é is.” Mi a különbség a korábbi felállásokhoz képest?
Fantasztikus érzés megtapasztalni, hogy mindenki a tudása és energiái legjavát nyújtja a zenekarban, ami a hosszú távú és eredményes együttműködés garanciája.
Jól tudom, hogy már 2020 második felében stúdióba vonultatok, hogy felvegyétek a Wrath of the Gods albumot, és szeretted volna, hogy a lemez még abban az évben megjelenjen? Ha igen, akkor majdnem két évet kellett erre várnod/várnunk…
Nos, megérte várni! Így volt időnk kiválasztani a megfelelő képet a borítóhoz, illetve elkészíteni a lemezt támogató két videóklipet (Straight as the Crowbar Flies, Protomolecule).
Azt gondolom, mondhatjuk, hogy továbbra is alapvetően progresszív thrasht játszotok. Szerinted mennyire piacképes ma ez a fajta zene, mennyire tudjátok felkelteni vele a közönség érdeklődését?
Hiszem, hogy egy kortalan anyagot alkottunk, amely ráadásul a tömegek számára is sokkal emészthetőbb annál, mint amit korábban bármikor csináltam.
Milyen jövőt képzelsz el magatoknak? Hová pozicionálnád a mai Blind Illusiont a heavy metal mezőnyében?
Nagyszerű lenne több kontinensen is turnézni néhány igazán menő zenekarral, például a Sodommal vagy a Satan-nel.
Utoljára 2019 szeptemberében jártatok Európában. Látsz esélyt arra, hogy a közeljövőben újra eljussatok a kontinensre?
Abszolút!
Az új lemez egyik bónusznótájának címe No Rest ’til Budapest. Mi adta az inspirációt ehhez a dalhoz?
Először is, a cím – refrénként – könnyen jön az ember nyelvére, könnyen énekelhető. Másrészt, a 2019-es európai turnénknak emlékezetem szerint Budapesten kellett volna véget érnie (végül Hollandiában ért véget – a szerk.).
Tudnál még említeni egy-két másik dalt az albumról, amelyek valami miatt egyediek vagy számodra különösen emlékezetesek?
Számomra mindegyik dal nagyon különleges és egyedi… A Behemoth és a Lucifer’s Awakening olyan epikus kompozíciók, amelyek a bennük hallható rengeteg váltással demonstrálják a progresszív thrash szépségét és erejét. A Protomolecule szintén egy progresszív metal szörnyeteg, amit minden koncertünkön játszanunk kell majd!
Annak idején sok nótátok csak demókra került fel. Tervezed, hogy valamikor egy jó minőségű, hivatalos anyagon is megjelenteted ezeket?
Az 1979 és 1986 közötti demófelvételek mindegyike elérhető a Görögországban kiadott Cult Metal Classics Records albumok valamelyikén! Már megjelent a Blind Illusion Ultimate Anthology Vol 1, és a Vol 2 is hamarosan érkezik.
Milyen ma a viszonyod Kirk Hammett-tel, akivel egykor osztálytársak voltatok, és aki annak idején a Blind Illusion beindításában is sokat segített? És Les Claypool-lal, aki minimum háromszor csatlakozott a bandához és ugyanennyiszer távozott is? Milyen gyakran találkoztok David White-tal, aki az egyik legjobb barátod, a Blind Illusion egyik első énekese, és akivel 1991-ben a Heathenben is együtt játszottál?
Kirk és Les túl elfoglaltak ahhoz, hogy időt szakítsanak rám, pedig jó lenne látni őket. Dave White-tal szoktam találkozni, de közel sem olyan gyakran, mint szeretném! Annyira jó látni a Facebook-on a Heathen aktuális koncertsorozatáról készült képeket! Remélem, egyszer egy közös Blind Illusion–Heathen turnéra is sort kerítünk!
Gyerekkorod óta shaolin kung-fuzol. Ma is gyakorlod még ezt a harcművészeti ágat?
Persze, minden nap nyújtok, az államtól egészen a lábujjaimig!
Mi az, amit még el szeretnél mondani vagy üzenni a magyar olvasóknak?
Alig várjuk, hogy mehessünk és játszhassunk nektek! Addig is, nyugodtan írjatok nekem a Facebook-on! Nincs pihenés Budapestig! Tartsatok ki a metal mellett! Szeretettel és tisztelettel: Mark Biedermann
Leave a Reply