Örökösök 11.

Reaper legnagyobb kedvencei

Ááááá, ez tök könnyű! Mindjárt írom is. Ja, hogy már száz fölött vagyok… Basszus, szelektálj! Az album legyen legalább tízéves! Jó-jó, de így is kilencvennél tartok!! Akkor tegyük „egyalbumossá” a bandákat! Pffüüü, így is hetven. Koncentráljunk „CSAK” a metalra, legyen, mondjuk, a Nephilim a határ. Hmmmm, így is ötven lett. Akkor maradjanak a rendszeres visszatérők! Huszonöt darab, maradhat? Rangsoroljuk is őket? Megvesztél!! Jó lesz az ábécé sorrend is…

Nagyjából így történt az önmagammal való hadakozás. Próbáltam a kemény zene legszélesebb palettáját végignyálazni, és repertoárom nagyágyúit felsorakoztatni. Így is rengeteg kedvenc lemaradt, de tartottam magamat ahhoz az elvhez, hogy a leggyakrabban visszatérő Örökös Kedvenceim kapjanak helyet a listán. Mivel nem tudtam huszonöt alá menni, próbálom nem bő lére ereszteni a kommenteket!

Absu: The Sun of Typhareth

Black metal és Mezopotámia. Olyan párosítás, amely számomra a mindent vivő lap volt, van és lesz.

Amon Amarth: With Oden on Our Side

Igen, ők egy kicsit amolyan pojáca-vikingek, de azt legalább jól nyomják. És szerintem itt kapták el igazán azt a legyakunkmindenkit flasht.

Amorphis: Tales from the Thousand Lakes

Az egyik legbátrabb zenekarnak tekintem őket, akik mindig becsempésztek valamit a zenéjükbe. Ennél különlegesebbet mégsem tudtak már: elektronika, doom, és jó értelemben vett folk metal.

Bathory: Blood Fire Death

Az első megingásom itt volt. Hiába szeretem a régebbieket, jóval többet hallgatom Quorthon epikusabb cuccait, de igazi imádatom a viking világ iránt innen indult.

Burzum: Hvis Lyset Tar Oss

Életem legsötétebb korszakának egyik legsötétebb zenéje. Pont ezért itt is helye van az életemben.

Celestial Season: Solar Lovers

Ezt az albumot még a CD Pincében vettem 100 (!) forintért. Pedig a rajta lévő érték ennek a többszöröse. Az Ultravox-feldolgozás pedig maga a doom metal csúcsa.

Children of Bodom: Hate Crew Deathroll

Laiho a metal rock & roll arca volt, fiatalon az ő bandájában akartam zenélni. Ez nem (ez sem) jött össze…

Covenant: Nexus Polaris

Nagyon sajnálom, hogy ők is csak ilyen „egylemezes” banda lettek, pedig még ma is kitűnnének az asztrofizika-metaljukkal. Így simán befértek ide.

Cradle of Filth: Dusk and Her Embrace

Balszerencsémre, nagyon hangulat-centrikus ember vagyok, így ha igazi gótikus black metalra vágyom, ez az album kihagyhatatlan. Hogy pedig még zeneileg is szinte tökéletes, az már csak hab a tortán.

Enslaved: Vikingligr Veldi

Ők már akkor is mások voltak, amikor mindenki „más” volt. Másképp értelmezték a black metalt, mint ahogy ma is másképpen értelmezik a progresszív metalt is, és a maguk módján ők is egy mini-Metallica. De a rajongásom ezzel az albummal indult!

Fear Factory: Demanufacture

Amikor meghallottam, nem hittem el, hogy van ilyen zene. Most sem vagyok e stílus nagy rajongója, de ha meghallom, hogy ipari metal, már rakom is be ezt a lemezt, ami a saját stílusán belül a mai napig simán felveszi a versenyt a konkurenciával.

Fields of the Nephilim: Dawnrazor

Talán McCoy papa bandája lóg ki a leginkább a listáról, de szerintem mindig is nagyon a deathrock és a metal határmezsgyéjén mozogtak, sőt, ez is van olyan komor és sötét zene, mint jó pár másik itt felsorolt album.

Kreator: Extreme Aggression

Meglepő módon a Kreator nálam az a banda, akiknek az igazán jó korszaka az elmúlt tíz évben kezdődött, ám ragaszkodván „a minimum tízéves” kritériumhoz, marad a régi idők nagy kedvence.

Limbonic Art: Moon in the Scorpio

Ha van zenekar, amelyik csúcsra járatta a sötét, okkult világ bemutatását, azok ők. Ez az album csak egy Darkzone Martyrium-nyival lett jobb, mint a többi.

Machine Head: Burn My Eyes

A Metallicán kívül őket sem kell nagyon magyarázni. Ugyan mára belesüllyedtek a középszerbe, de hogy ezt az albumot nem lehet sem megkerülni, sem kihagyni, az tény.

Messiah: Choir of Horrors

Szerelem első látásra. Gyerekkorom elsőként beszerzett hanghordozói közé tartozik. Semmi extra nincs az albumban, mégis a mai napig hallgattatja magát.

Metallica: Master of Puppets

Hiába a Black albummal ismertem meg őket, amint meghallottam a Battery nyitóakkordjait, már elvesztem. Megkockáztatom, hogy a legtöbbet hallgatott albumom.

My Dying Bride: The Angel and the Dark River

Az Amorphishoz hasonlóan ők is magas szinten űzik a „Hogyan alkossunk még tökéletesebb albumot?” című játékot. De ebben a lemezben mégis van valami más, valami plusz, amiért mindenképpen kiemelkedik a többi közül. Ha hallgatom, mindig érzem azt a megnyugvást, amit talán csak a Halál adhat meg.

Moonspell: Wolfheart

Hiába adtak ki azóta tucatnyi, kísérletezős, a   műfaj kereteit feszegető albumot, a gyerekkori vámpír-farkasemberek iránti rajongásom a mai napig külön polcra emeli.

Pantera: Cowboys from Hell

Annyira sosem rajongtam értük, nekem az egész Pantera egy kicsit összefolyós, de ez az album valahogy nagyon beleragadt a fülembe.

Rammstein: Mutter

Az új lemez ellenére is tartom a véleményemet, hogy ennél jobban összerakott albumot sem előtte, sem utána nem sikerült alkotniuk.

Samael: Passage–Exodus

Annyira tökéletes egyensúlyt találták a klasszikus hangszerek-metal hangzás-elektronika hármas között, ami szintén egészen egyedivé teszi őket számomra, a mitikus, univerzális okkultizmusuk pedig már csak hab a tortán!

Slayer: South of Heaven

A rengeteg lemezük közül talán pont attól lett ez a kedvencem, hogy itt mertek mások lenni, mint addig. Természetesen csak a kereteken belül, de az album lassú tempója nagyon megfogott.

Tiamat: Wildhoney

Sokáig értetlenül álltam eme „átalakulás” előtt, de aztán az anyag szépen befészkelte magát a lelkembe. Az egyik legbékésebb sátáni album, amit valaha hallottam!

Typo O Negative: October Rust

Peter Steele-nek mindig bérelt helye van nálam.

About Reaper 29 Articles
Fiatalon próbálkozott zenéléssel, de rájött, hogy mindenki jobban jár, ha csak hallgatja azt. Lelkes gyűjtő és hobbikertész, amúgy programozó.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*