Drágaságaink, avagy gyűjtemények 2020-on túl

Drágaságaim – Tarr János

Szia! Nagyon nem kell téged bemutatni, de azért, kérlek, röviden mesélj magadról! 

Üdv mindenkinek! Tarr János vagyok, 38 éves, Nagysápon élek, egy kis településen Komárom-Esztergom megyében. Egy környékbeli vegyipari cégnél dolgozom műszerközpont-kezelőként, lassacskán 16 éve. Van egy imádni való kétéves mentett kutyusom, Rocco. Szabadidőmben szívesen kertészkedem, rajzolgatok vagy valami trash filmmel zsibbasztom le magam. Régebben a Fetus, Cryptic Remains, Humanoise zenekarokban dalolásztam, manapság a párkányi Abmortisban gyilkolom a hangszálaim, de már csak hobbiszinten. Néha persze némi „sör-tatratea-gemüse” elfogyasztása után egyből előkerülnek a demó/nagylemez & japán turné tervek, aztán másnapra mindenki szépen kijózanodik.

Mióta vagy lelkes gyűjtő? Emlékszel az első hanghordozódra?  

A legelső kazettáim még csupán másolt kazik voltak (Nirvana – Nevermind, Metallica – s/t, Ugly Kid Joe – Ugly as They…stb.). A nénikémtől kaptam őket, amikor nagyjából 12 éves lehettem. Volt egy-két Thunderdome válogatáskazettám is, azokat egy idősebb helyi srác másolta át, majd jó pár lengyel Nirvana, Sepultura és Metallica kazi után egy Metal Mind-os Sepultura Morbid Visions/Bestial Devastation kazettával kezdődött el a komolyabb gyűjtögetés. 1999 elején egy Cannibal Corpse Vile kazi hatására aztán végérvényesen a death metal rabja lettem; totálisan elvarázsolt az az album. Az első CD, amit magamnak vettem, a Drogheda Celebrating Five Years of Violence című gyűjteményes kiadványa volt; 2001 novemberében rendeltem a Headbangertől (még megvan az a kis notesz, amibe anno felírtam). Pakolászás közben előkerült az első underground koncertem plakátja. Sőt, még egy régi újságcikk is: úgy rémlik, ez volt a legeslegelső találkozásom a death metal stílussal. Ezt egy régi Bravóban találtam, még általános iskolában. Emlékszem, mindig elkértük a csajoktól az újságot, mert a „Szerelem, szex, gyengédség” rovaton percekig fetrengtünk a röhögéstől a cimborákkal.

Miket gyűjtesz elsősorban? Ezeket hogyan, hol szerzed be? 

Pár éve eléggé ráálltam az old school death metal CD újrakiadásokra, illetve pólókra, de igazából bármi jöhet (MC, LP, 7″, felvarró, sapka). Az évek óta tomboló „neo old school death metal” hullámnak köszönhetően szerencsére bőven van miből válogatni, bár napjaink bandáira eléggé ráuntam. 2000 utáni albumokat nagyon ritkán veszek. Általában külföldről szerzem be az ellátmányt: Selfmadegod, Memento Mori, Into It, Hammerheart, Osmose, Iron Bonehead, Extremely Rotten, Dismal Fate, Necroharmonic, Rotten Roll Rex, Floga, Morbid Generation stb. Időnként persze itthonról is rendelgetek ezt-azt: Total Darkness Propaganda, Metal Ör Die, Neverheard, Fekete Terror, Death Trap, Terranis. Legutóbb például a Cultic Pulp CD-t gyűjtöttem be.

Mekkora kollekcióval rendelkezel? Csak LP-ket, vagy CD-ket, MC-ket is gyűjtesz? 

Jelenleg 1567 CD, 211 póló, 77 hosszú ujjú póló, 900 MC (ebből 230 régi lengyel/magyar bootleg), 101 darab 12″ LP, 7 darab 10″ MLP, 62 darab 7″ EP, 123 fanzine/újság és 23 sapka van idehaza. Zenekaros cuccokból van még itthon jó pár pulóver, felvarró, jelvény, zászló, DVD, rövidnadrág stb. is. Ha egyszer valami csoda folytán végre elkészülök a házfelújítással, akkor tervezem majd egy gyűjteményes szoba kialakítását, de ez egyelőre még csak egy nagyon távoli álom.

Megkérdezhetem, hogy mekkora értéket képvisel a gyűjteményed? 

Egy old school death metal rajongó számára nyilván egy igazi kincsesbánya, míg mások szemében, gondolom, csak egy nagy rakás lom. Természetesen eszembe jutott már, hogy egyszer majd összeszámolom, hogy körülbelül mennyit költöttem rá az évek alatt, de szerintem jobb, ha nem tudom…

Melyik a legritkább, legértékesebb darabod? 

Ha lenne a gyűjteményemben például egy első kiadású Sororicide – The Entity CD, akkor elvileg könnyű dolgom lenne a válasszal. Én ugyanúgy tudok örülni egy újrakiadásnak, mint egy régi kiadványnak, főleg, ha valamilyen nagy kedvencről van szó. A lényeg amúgy is a rajta hallható zenén van. Szerintem alapvetően minden gyűjtő egy kicsit mást találna érdekesnek, értékesnek a kollekciómból. Mivel a régi válogatás CD-ket viszonylag ritkán látom mások gyűjteményében, így gondoltam, ezekről készítek képet.

Legnagyobb büszkeséged? 

Nehéz kérdés. Egyből beugrik pár nagy favorit kiadványa, amit már sikerült levadásznom: Ripping Corpse, Accidental Suicide, Demilich, Demigod, Damonacy, Timeghoul, Utumno, Disincarnate, Violent Dirge, Maimed, Contagion, Disembowelment, Goreaphobia, Asphyx, Autopsy…, de talán a Human Remains Admirations Most Deep and Foul’ 7″ EP-je lesz a nyertes. Igen, azt hiszem, ez a kedvencem. Viszont egy Lethargy – Discography ’93-’99 dupla CD még nagyon hiányzik a gyűjteményből, évek óta próbálok megkaparintani egy példányt.

Hol tartod őket? Milyen tárolási rendszered van? 

Polc, szekrény – a szokásos megoldások. A death metal stílust illetően külön vannak válogatva a régi és az újabb kiadások, aztán ezeket még országonként is szelektáltam. Egyszer jó lenne abc-sorrendbe szedni őket, de ahhoz már tényleg nincs túl sok türelmem.

Csak veszel, vagy adsz is el? 

Általában csak venni szoktam, bár néha előfordul egy-két eladás, alkalmanként csere is. Rengeteg régi cuccomat viszont egyszerűen csak elajándékoztam. A „minél brutálisabb a muzsika, annál jobb” korszakomban sajnos sok első kiadású CD csemegét elkótyavetyéltem (Vermin, Seance, Pathologist, Desultory, Sacred Sin, Anatomy, Fertilizer…), azokért a mai napig vérzik a szívem.

Mivel játszod le őket? 

A zenelejátszó cuccaimat a sógorom intézte, ő biztosan sokat tudna mesélni róluk, nagy mágus az ilyesmiben. Ugyan hetente meghallgatok két-három CD-t, de azt is általában csak a laptopon, a kazikhoz pedig van egy Sencor kazettás magnóm. A lemezlejátszót is elég ritkán használom. Érdekes módon nálam leginkább a YouTube pörög.

Vannak rituáléid hallgatás közben, előtt, hozzá? 

Mostanság semmi ilyesmi. Régebben persze más volt a helyzet, amikor az összekuporgatott zsebpénzből vettem négy-öt kazit: elvonultam a szobámba, beizzítottam a walkman-t, majd a szövegkönyvek tüzetes áttanulmányozása mellett mindent lepörgettem. Akkoriban sokkal jobban tudtam értékelni az új zenéket és a friss szerzeményeket.

Szerinted van jövője a fizikai hanghordozóknak? 

Amíg lesznek olyan fanatikusok, akik megalkotják, megjelentetik, majd megveszik, illetve gyűjtik ezt a muzsikát, én nem aggódom. Az, hogy a mainstream bandák portékáit egyre kevesebb veszik, engem speciel nem nagyon rémít meg.

Tanácsok kezdő gyűjtőknek? 

Csak a szokásos: a mennyiség helyett próbáljanak ráállni a minőségre. Tudom, nehéz ügy, nekem is beletelt pár évbe, mire (nagyjából) sikerült kontrollálni magam. Továbbá az old school death metal stílussal kapcsolatban tessék a stílus mélyére ásni: nem csak az a 20-30 ismert banda létezett, amiket általában mindenki az unalomig emleget.

Bármi más, amit fontosnak, érdekesnek tartasz? 

Ami így hirtelen beugrik, az a legelső „szörnyes pólóm” vásárlása. Kis családunk szokás szerint meglátogatta a péliföldszentkereszti búcsút, ahol az egyik árusnál megláttam egy Metallica pólót. Egyből elkezdtem nyaggatni anyámat, hogy vegye meg nekem. Ő persze azonnal kiakadt a koponyák láttán, mire az idős eladó rutinosan csak ennyit mondott: „Nyugodjon meg, hölgyem, a mai fiatalok már ilyen brutális muzsikákat hallgatnak, nincs ezzel semmi baj!” Hatásos volt, megkaptam a pólót. Köszönöm szépen a lehetőséget, és persze Balázsnak is az ajánlást! Death Metal Victory!