A thrashtől a trashig, avagy a Koponyák és csontvázaktól a Baz+-ig

Sokáig gondolkodtam azon, hogy érdemes-e írni az új BSW-Tankcsapda dalról, ami nagyon sok embernél kiverte a biztosítékot, és amiről már nagyon sokan leírták a véleményüket. Aztán úgy döntöttem, várok pár napot, de megírom én is, hogy bennem hogyan csapódott le ez a produkció, valamint úgy gondolom, a Rattle olvasóinak jó részénél biztosan akad egy Tankcsapda kazetta vagy CD, ezért talán nekik is érdekes lehet a téma. Aki nem tudná, miről van szó, Baz+ címmel jött ki egy dal a fiatalok körében népszerű popcsapat, a BSW és a Tankcsapda koprodukciójában.

„Neked jó a McDonald’s, neked elég, ha Coca a kóla”

Először is nézzük ezt a BSW-t! Egy olyan csapatról van szó, amely igen népszerű a nagyjából 13-17 évesek körében, és egyébként a tipikus mai trash zene megtestesítője. Mivel nekem is van egy húszéves fiam, tudom, hogy sok fiatal szereti ezeket az instant slágereket gyártó trash zenekarokat (hál’ istennek, a fiam kerüli ezeket, de tudom, hogy az ismerősei közül sokan odavannak ezekért). Röviden összefoglalva: popzene, rapbetétek, autotune minden mennyiségben, beszédhibásnak tűnő flegma szövegmondás. De ezt akartuk, nem? Gyorsan fogyasztható szemetet. A McDonald’s-et, a vágyott nyugat másolását. A vágyott nyugat értékei mellett ugyanakkor beáramlott a szemét is.

„Mennyire állat az autód, mekkora mellű a nőd”

Több szót nem is érdemelne ez a téma, de muszáj foglalkozni vele, mert mérgező hatása van. A BSW szövegeiben és klipjeiben általában a nők tárgyiasítása az alap, olyan daluk is van, amelyik a Megb*sztam ezt a kis gádzsit címet viseli. A klipekben és a szövegekben azt a hamis képet tolják, hogy a külsőségek számítanak, a pénz, a csillogó autók, a falatnyi ruhadarabokban vonagló, nagymellű csajok, és ezzel szerintem rossz képet, rossz követendő mintákat közvetítenek. Pont Lukács Lacitól tudjuk, hogy ez mennyire nem így van. Emlékszünk?

„Átbasznak a reklámmal, ezzel az Amerika-lekvárral, ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos”

Azért fontos ezt leírni, hogy képet kapjunk arról, kivel is sikerült összeszűrnie a levet a Tankcsapdának. Azóta persze megy a szerecsenmosdatás, a nyilatkozatok, amelyekből kiderül, sok ilyen jellegű megkeresése van a zenekarnak. Felmerül a kérdés: miért pont ezt vállalták el? Erre én csupán egy választ találtam: a zenekar nyit egy új generáció felé. Akiknél már nincsenek albumok, csak dalok. Nincsenek CD-k, csak Spotify, ahol a lejátszási listán a trash mellett megfér a Tankcsapda is. Ne feledjük, egy ilyen szövegű dal esélytelen, hogy bármelyik rádióban lemenjen, de ez nem gond, mert akiknek ezt szánták, azok nem a rádiókból ismerik meg a dalokat. Lássuk be, a hard rock és a metal közönsége inkább fogy, mint sem bővül, a fiatalok számát tekintve mindenképpen, valahogy tehát nyitni kell feléjük. Sipyt ezúton kérem meg, legyen szíves, figyelje majd az Iron Maiden koncerten, hány tizenéves van jelen, s adjon számot majd róla.

„Kinek az arcát látom, ha belenézek a tükörbe”

Lukácsék rengeteg kritikát kapnak, elsősorban olyan rajongóktól, akik még a Magzat a méhben vagy a Jönnek a férgek idejében szerettek bele ebbe a zenekarba, és szájtátva nézik, hová jutottak mára. Általában ezek a rajongók kommentelnek, kritizálnak – akikre a 21. századi Tankcsapdának már nincs szüksége. Írtak már dalt nekik, sok helyen elmondták, hogy nem érdekli őket a véleményük. A Fejes által mutatott irány gazdaságilag mindenképpen jövedelmezőnek tűnik. Üzlet van, megélhetés van, nagy a team, fizetni kell őket, ezért akár egy ilyen produkcióra is leállnak, amivel a BSW közönségéből is csipegethetnek új rajongókat. És ezek az új rajongók hozzák magukkal az új szponzorokat. Soha ennyi termékmegjelenítést nem láttam még egy négy és fél perces klipben, mint a Baz+-ben.

„Üres a fej, tele a gyomor”

Maga a dal a klippel együtt vizsgálandó, és számomra is hatalmas csalódást okozott. Értetlenül álltam a szöveg előtt, elgondolkodva azon, hogy Lukácsnak 15-20 éve a fél ország még valamilyen irodalmi díjat adott volna a zseniális szövegeiért. Aztán a tinta szép lassan kifogyott a a tollából, és egyre inkább vállalhatatlan szövegekkel jelentkezett, majd 2022-re eljutott oda zenekarával, hogy be tud állni egy baz+, baz+ – fuck that, fuck that rímpár mögé. Fontos megjegyezni, hogy a szöveg a BSW „érdeme”, de onnantól, hogy a Tankcsapda is partner a produkcióban, óhatatlanul elfogadja azt.

S ha mindez nem lenne elég, a klipben a negyvenes családapa, Sidi simán befotóz egy magatehetetlen lány szoknyája alá a telefonjával. Nem akarok erkölcsi kérdéseket felvetni, hiszen fentebb megírtam, az efféle trash zenekarok alapköve a női nem tárgyiasítása. És úgy látszik, ezzel Sidinek sem volt semmi baja, hiszen bevállalta a jelenetet. Egy olyan korszakban, amikor a nők kizsákmányolása, szexuális tárgyként való ábrázolása már tematizálva van, és minden épeszű társadalom küzd a jelenség ellen.

„Milyen világ az, amit más jobban nem jellemez, mint egy dal, egy szar, egy szemétre való, mint mondjuk ez”

Felmerülhet, hogy miért érdemes mégis ezzel foglalkozni. Miért nem lapozunk egyszerűen tovább? Én hiszek a művészi szabadságban (amit a zenekar most előszeretettel hangoztat). Hiszek abban, hogy bárki bármit kiadhat. Nem hiszek a három T intézményében, mert annak idején megannyi jó magyar zenekar az Aczél György nevéhez fűződő tiltott, tűrt, támogatott kategóriák közül az elsőbe lett besorolva. Hiszek a közös produkciókban is. Biztos vagyok benne, hogy semmilyen megütközést nem keltett volna, ha mondjuk Ganxsta Zolee-val, vagy teszem azt Funktasztikussal raknak össze egy dalt. A Tankcsapdának, egy lassan 35 éve működő, több százezres táborral rendelkező zenekarnak igenis oda kell figyelnie, hogy mihez adja a nevét, hiszen rajongóiknak akarva- akaratlanul is mintát mutatnak. És nyugodtan mondhatom, a Baz+ nem az a kategória.

A zenekarok kommunikációja mindenesetre arról szól, hogy már 500 ezer, majd már egymillió megtekintésnél jár a dal. S a küldetését így beteljesíti. De mint tudjuk, a számok néha hazudhatnak. A szar sem lehet rossz: több milliárd légy nem tévedhet!

About Szabó Viktor 23 Articles
Foci- és zenerajongó, bakelitlemez-gyűjtő. A Bon Jovi-tól a Sear Bliss-ig bármit meghallgat. Civilben egy multinál koordináta-méréstechnikusként dolgozik.

2 Comments

  1. a tankcsapda egy termék abból is a gagyibb amolyan Kínai szar utánzatt…fájó hogy ezt lehet rocknak hazudni…a klip meg ciki ahogy bármilyen interjú ezekkel az agysebészekkel 🙂

  2. Nem metál. Nem rock. Nem Tankcsapda. Nem vállalható. Mélyen alulrepülték a saját maguk által felállított mércét. Alkotói szabadságra hivatkozni ezzel a mai magyar mainstreamet is alulmúló produkcióval fájdalmasan szánalmas. Ráadásul a kritikákat visszautasítva szembeköpik azt a közeget, amely felemelte őket: a saját közönségüket. Bicskanyitogató…
    Ennél a semmi is jobb lett volna. Ha már nincs mit mondani, abba kell hagyni.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*