Voltam olyan szerencsés, hogy tavaly nyáron a Fekete Zaj Fesztiválon már láthattam a – Kátai Tamás vezette Thy Catafalque dalait színpadra vivő – Mezolit névre hallgató, egyszeri és talán megismételhetetlen produkciót. Az ott meggyőző volt, és sokadmagammal egyetemben teljesen elvarázsolt. Akkor megfordult a fejemben, hogy miért ne lehetne ennek folytatása. Szerencsére nem csak én gondoltam így… Ez év elején tőlünk keletre, bár már forrtak az indulatok, de még nem dörögtek fegyverek, a napi híreket a választási kampány és a vírushelyzet uralta. Akkoriban jött a hír, hogy a TC tavasszal önálló zenekarként ad koncertet. Amint elérhetővé váltak a jegyek, egyből rá is ugrottam. És mint később kiderült, nagyon jól tettem, mert egy nap alatt minden belépő gazdára talált. Már ez is jelezte, hogy van igény a produkcióra. Arról nem is beszélve, hogy előző nap a norvég Mayhem a Mortiis, míg az azt követőn a Taake a Kampfar társaságában játszott fővárosunkban. Szóval igazi black metal hétvége volt kialakulóban.
Remek, napsütéses délután érkeztünk a helyszínre, ahol már kígyózott a beléptetésre váró sor. A felvezető produkciót az All Machines Will Fail trió produkálta. Súlyos, mélyre hangolt doom/sludge jellemezte őket. Voltak jó témáik, amelyekről a korai My Dying Bride és hasonló zenekarok korai dolgai jutottak eszembe, de akkor és ott nem igazán taglózott le, amit hallottam, pedig elég jól szóltak. Viszont már a műsoruk alatt is szinte megtelt az Akvárium nagyterme. Szerencsére utánuk sokan kivonultak levegőzni, így lehetett előnyösebb pozícióba helyezkedni. Az átállás alatt a ‘80-as évek elektro pop slágerei már a ráhangolódást segítették a TC elkövetkező műsorára.
Kezdésre szépen összegyűltünk. Az intró alatt csillagos égbe borult a színpad, jelezvén, hogy itt biz’ térben és időben korlátlan zenei utazás részesei leszünk, ahol túravezetőnk a basszusgitáron játszó Kátai Tamás lesz személyesen. Miután az öt zenész birtokba vette a deszkákat, jó másfél órán keresztül repítettek bennünket, távol a jelentől. Az elején a Róka hasa rádió és a Rengeteg album dallamos, slágeresebb metal tételeit idézték meg az Esőlámpás, a Kel keleti szél vagy éppen a Köd utánam dalokkal, amit a közönség is szinte egyként énekelt. A vizuális élményt remek fények és hangulatos vetítések fokozták.
A Reason-ből ismert Dudás Gábor ismét profin vette vállára a frontemberi feladatokat, nem lehetett belekötni előadásába. Ellenben a gitárokkal néha akadt némi probléma, de az is gyorsan megoldódott, semmit nem vonva le a produkció zenei élményéből. A Varga Krisztián-Vigh Zoltán gitáros duó nem csak zenében, látványban is igazi metalos külsőt kölcsönzött a zenekarnak. Ezt követően jött a durvább, progosabb vonalas Fekete mezők, a Minden test fű, a Szélvész, majd a Mezolit lassan hömpölygő súlyossága és a Szamojéd freskó. Közben Bokodi Bálint énekes is megjelent mikrofonnal a kezében, tovább fokozva a hangulatot: ha kellett, tiszta hangon énekelt, ha pedig úgy kívánta a szerző, izomból hörgött. Ő is nagyon jó választás volt a frontemberi posztra.
A műsor középső részében a TC inkább avantgárd, mintsem metalos dalai következtek. Itt két csodálatos hangú és elbűvölő énekesnő, Dudás Ivett és Horváth Martina énekelt egy négy, lassabb tételből álló szettet, amiben a Töltés című dal mellett a Napút, a Sirály és a Köszöntsd a hajnalt hangzott el. Utóbbiban még duda is előkerült. A műsor utolsó harmadát a rengeteges Trilobita nyitotta, jelezvén, hogy újra a fémesebb szerzeményeken a sor. Volt a Kék ingem lobogó, a Jura (a dobos Szenti Árpád itt aprított a legnagyobbat), a Csillagkohó és legvégére az utolsó lemez nyitó dala, a Szarvas. Végezetül, a hangszereket letéve Tamás állt a mikrofonhoz, egyedül, szerényen elszavalni a Fehérvasárnapot. Ezt követően óriási tapsvihar és ováció következett a nézősereg részéről.
Remek este volt. S bár a dallistát végignézve bőven volt hiányérzetem, összességében úgy érzem, az ebben a másfél órában megélt audiovizuális élményeket egy ilyen rövidke cikkben nem lehet hűen visszaadni. Aki ott volt, úgyis tudja, miről beszélek, aki pedig lemaradt az eseményről, igazán sajnálhatja, mert fenséges esszenciát kaptunk a Thy Catafalque bő két évtizedes munkásságából. Bízom benne, hogy lesz még folytatása a történetnek, mert ez az este egy életre szóló élmény volt!
Hentes
Leave a Reply