Sleepless: Host Desecration (2022)

Talán egy délutáni sziesztám alkalmával hallgattam először az amerikai csapat most, április közepén megjelent bemutatkozó albumát. „Tiszta Voivod” – konstatáltam, ahogy félálomban eljutottak hozzám az éppen futó nóta hangjai. S bár Sleepless-ék nem merítenek olyan mélyen a Kanadai Emblematikusok életművéből, mint, mondjuk, a szintén juharleveles zászló alatt hajózó Droid, egyes dalokból egyértelműen visszaköszönnek a komplex ritmusok, a disszonáns akkordok és a néhai Piggy nevéhez köthető, nem evilági gitárhangok.

A Metal Archives technikás thrash-ként definiálja az oregoni trió produkcióját, ők maguk a „progresszív” jelzőt használják, illetve Metal 2.0-ként emlegetik az általuk játszott zenét, ami szándékaik szerint hagyományos nehézfém, thrash/death háttérrel és sötét melódiákkal. Ugyanakkor a basszusgitáros, Eric Dorsett azt sem rejti véka alá, hogy ízlésére mély hatást gyakoroltak az első Voivod-albumok, és konkrétan a zseniális Denis D’Amour (Piggy) munkássága. A fentieken kívül a Mercyful Fate klasszikus gitárpárosát, Hank Shermannt és Michael Dennert említi még, mint akik inspirálóan hatottak a Sleepless zenéjére. Én az ő szellemüket kevésbé érzem, akkor már inkább a Nevermore ugrik még be valamiféle előképként, de a Voivoddal – valamint a Mekong Deltával – való időnkénti hasonlatosság tényleg megkérdőjelezhetetlen.

Mivel a zenekar nem tekint vissza nagy múltra, a történetükre sem kell több bekezdést áldoznom. Dorsett és a dobos Eric Detablan elsőként egy Protest nevű punk bandában játszottak együtt. Ez 1986-ban történt, majd még ugyanabban az esztendőben csatlakoztak az akkor induló Dead Conspiracy-hoz, amely bandát a death metal műfaj egyik úttörőjeként tartják számon. Innen a két muzsikus ismeretsége, akik az elmúlt években ismét egymásra találtak.

„A Sleepless életemnek egy szorongó, depressziós időszakában született. Amikor Eric-kel elkezdtük írni a dalokat, úgy döntöttem, ezeket a sötét energiákat arra használom, hogy valami erőteljesen pozitívat hozzak létre belőlük” – nyilatkozta a basszusgitáros. Régi közös barátjukat, Kevin Hahn énekes-gitárost kérték meg, hogy frontemberként álljon a csapat élére. Együttműködésük első gyümölcse a tavaly megjelent négyszámos EP, a Blood Libel volt, amelynek dalai aztán egytől egyig erre a nagylemezre is felkerültek.

A trió dalainak témáját elsősorban a kereszténység történetéből meríti, és ezeket öltözteti gyakran horrorisztikus köntösbe. De nemcsak ez különbözeti meg őket a sci-fiben utazó Voivodtól, hanem Hahn metalosan erőteljes, tiszta énekhangja is.

Ahhoz képest, hogy a kanadai kvartettel állítottam párhuzamba a csapatot, messze nem zavaró a hasonlóság. Az első dalról (The King Who’s Not There) például előbb jut eszembe a Savatage, mint Away-ék zenei világa. Az első dejá vu érzésem a There’s Something in the Fog hallatán van – na, az tényleg voivodos nóta, akárcsak a Diviner of Truth.

További érdekességnek gondolom, hogy – technikás, progresszív voltukat némileg meghazudtolva – Dorsették a lemez kilenc száma közül csupán az utolsóval lépik túl az ötperces játékidőt. Azaz a dalok fő jellemzője nem a szerkezeti komplexitás, és a zsánerből adódóan sajnos a fogósság, a könnyen jegyezhetőség sem sorolható az erényeik közé. A 37 és fél perces anyagot, ha zeneileg nem is feltétlenül, de formailag (címileg) mindenképpen keretbe foglalja a nyitó The King Who’s Not There és a záró The Man Who Could Not Sleep. A kettő között viszont hangok sűrű erdejében bolyongunk, útközben nem sok viszonyítási pontra lelve.

A fizikai formátumban (CD-n) mindössze 50 példányban megjelent anyagot a magam részéről sikerült erősen szimpatikusra hallgatnom, de úgy sejtem, a fentebb név szerint említett csapatok rajongói is találnak majd benne élvezetes pillanatokat.

About Coly 1182 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*