Örökösök 8.

Mácsai Dani legnagyobb kedvencei

Amikor Nameless kolléga felhozta az örökös kedvencekkel kapcsolatos ötletét, nagy lelkesedéssel kezdtem neki a listának. Ám később rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem olyan egyszerű feladat, főleg nem olyan valakinek, aki a rock és a metal különböző alműfajaiból is össze tudna állítani egy Top 10-es vagy 20-as lajstromot. De vettem egy mély levegőt, és elkezdtem úgy összerakni a listámat, hogy olyan albumok kerüljenek fel rá, amelyeket nemcsak rajongóként, hanem zenészként is nagy becsben tartok, és soha nem lennék képes kihagyni őket a lejátszási listámból. Íme tehát az én Top 25 örökös kedvenc lemezem!

25. Spiritbox: Eternal Blue

Habár még csak egy éve jelent meg, és nem kifejezetten vagyok nagy rajongója a „frontcsajos” metal együtteseknek, a Spiritbox debüt lemeze megjelenése óta folyamatosan vendége a listámnak. Ha létezik olyan új keletű metalcore együttes, amelyet szünet nélkül hallgatok, akkor ez a banda az, amivel rászolgált arra, hogy a listámon szerepeljen.

24. Repulsion: Horrified

Ha azt mondják nekem, grindcore, egyből ennek az együttesnek az első és egyben utolsó lemeze ugrik be. Annyira nyers, agresszív és szélsebes, hogy már első hallgatáskor megvett kilóra!

23. Nails: You Never Be One of Us

Ha a HM2-es death metalt punk- és hardcore-elemekkel ötvözzük, akkor megkapjuk az egyik legelmebetegebb bandát és hozzá a leggusztustalanabb zenét is! És ez a banda ezzel a lemezével vívta ki nálam a maximális tiszteletet. Fogós, agresszív és nem túlbonyolított. Pont, ahogy én szeretem.

22. Marduk: World Funeral

És itt merült fel az első dilemmám: a Marduk ugyanis azon kevés black metal banda közé tartozik, akiknek több lemezét is szeretem. De ha tényleg csak egy albumuk kerülhet fel a listára, akkor mindenképpen a World Funeral lesz az. A hangzás és Legion vokálja megunhatatlan, a puritán dobolást és tempózást pedig hatalmasnak találom.

21. Chimaira: The Impossibility of Reason

Ha létezik olyan modern metal lemez, amelyik még jobban elvitt a durvább zenék felé, akkor garantáltan ez az album az. De nemcsak durva, hanem elég fogós és fülbemászó dalokkal van megpakolva a lemez. És körülbelül itt érződött, hogy a nu metal diadalmenete után valami sokkal agresszívabb éra fog következni.

20. Nailbomb: Point Blank

Max Cavalera és Alex Newport egyszeri projektjének lemeze mindig is örök kedvencem marad. A punk, a thrash és a groove-ok ötvözése indusztriális elemekkel megtűzdelve remek kombináció, ráadásul kiemelkedően remek dalok íródtak erre az albumra. Arról nem is beszélve, hogy kezdő gitárosként elég sok dalukat megtanultam erről a lemezről.

19. Sodom: Better Off Dead

Habár hatalmas Sodom-rajongó vagyok, és bármelyik lemezüket szívesen feltenném a listámra, azért döntöttem a Better Off Dead mellett, mert egy igazán jó muzikális anyagot raktak össze Tom papáék, és a thrash mellett egyfajta buli-hangulata is van a lemeznek.

18. Municipal Waste: The Art of Partying

Itt jött elő a következő dilemmám, hiszen mindegyik Municipal Waste anyag zseniális. Viszont a The Art of Partying sokkal többször dübörög a lejátszómban, mint gondolnátok. Remek thrash/crossover lemez ez, és a folyamatos headbangelés mellett ennek a hallgatása közben is nagyon rám tör a parti-hangulat!

17. Scar Symmetry: Symmetric in Design

Ennek a modern svéd melodeath bandának a debüt lemeze megismerkedésünk óta a kedvencem. Nincs benne üresjárat, a keményebb részeket nagyon jól ötvözik a különböző melódiákkal és harmóniákkal. A gitárhangzás pedig éppen csak annyira koszos, hogy élvezhető legyen.

16. As I Lay Dying: Shadows Are Security

Amikor itthon is megindult a metalcore hullám, sokan ezt a lemezt ajánlották nekem kezdésnek. És milyen jó, hogy megfogadtam a tanácsukat! Ez a lemez az élő példája annak, hogy lehet egy picivel technikásabb is a zene, miközben nagyon durva és egyben rohadtul dallamos is. Az olyan dalok, mint a Confined és a Through the Struggle nyitották meg nálam az utat afelé, hogy még bonyolultabb és gyorsabb gitározásba kezdjek.

15. Judas Priest: Screaming for Vengeance

Judas Priest iránti rajongásom határtalan, és éppen ezért nehéz volt tőlük egyetlen kedvencet választani. De a Screaming for Vengeance-ben van valami, ami miatt jobban kiemelkedik, mint a többi lemezük, ez pedig a remek dalszerzés. Hibátlan nóták, és mindegyik egy igazi sláger.

14. Lamb of God: Sacrament

Kezd egyre nehezebb lenni… A Lamb of God-nak is több olyan lemeze van, amelyik nagyszerű és kiemelkedő, de a Sacramentet remek dalszerkezetei és groove-központú komplexitása miatt szeretem sűrűn hallgatni.

13. Bloodbath: Grand Morbid Funeral

Habár a supergroupnak nagyon sok remek lemeze született, amikor a Paradise Lost-énekes Nick Holmes bekerült az együttesbe, és megcsinálták ezt a rothadó, bűzős, láncfűrész-hangzású death metal anyagot, instant a kedvenceim közé ugrottak! Nemcsak azért, mert egy megalomán HM2-es death metal rajongó vagyok, hanem azért is, mert ennek a lemeznek van egy erős túlvilági atmoszférája, ami nálam a többi anyag fölé emeli.

12. Hypocrisy: Catch 22

A Hypocrisy számomra remek tanítómester volt, amikor a különböző dallamvezetéseket kezdtem gyakorolni, és bár ez az anyaguk nem éppen a megszokott Hypocrisy lemez, engem valamilyen oknál fogva mégis megfogott. Leginkább azért, mert érződik rajta a „teszek rá” hozzáállás, emellett pedig remek dalok kaptak helyet rajta.

11. Running Wild: Under Jolly Roger

Ide a rumot! Nagy kedvencem ez a lemez a Running Wild-tól. Főleg ilyenkor, amikor már az idő is nyáriasabbra fordul, szeretem egy nap legalább háromszor végighallgatni ezt az albumot. Ha azt mondják nekem, hogy kalóz metal, mindig ez az anyag fog elsőként beugrani. Gitárosként pedig ezeknek a daloknak köszönhetően tanultam meg a galoppozós témákat. (hehe)

10. Motörhead: Motörizer

Nincs lista Motörhead nélkül! És itt még inkább előjön a dilemma, mert a legszívesebben azt írnám ide: AZ ÖSSZES MOTÖRHEAD LEMEZ! De miután csak egy albumot választhatok, így minden kétséget kizáróan a Motörizer lesz a befutó. Modernebb és egyben igazán koszos hangzása már az első perctől megfogott, és akárhol hallgatom, mindig kedvem támad meginni egy jó adag whiskey-colát, elszívni mellé néhány szál cigit és élvezni a rock ’n’ rollt!

9. Venom: Black Metal

Ha meg kell neveznem azt a lemezt, ami egyértelműen a koszosabb és nyersebb hangzásvilág felé vitt, akkor az mindenképpen a Venom Black Metalja. A puszta nyersesége, agressziója és szövegvilága miatt is egy örökös kedvenc nálam. Cronos üvöltésétől pedig ennél a lemeznél szabályosan kiráz a hideg!

8. Killswitch Engage: Alive or Just Breathing

Ha létezik olyan lemez, amelynek a frontembere elvarázsolt, és a puszta énekével hadseregeket lehet megmozdítani, akkor mindenképpen az Alive or Just Breathing az, amivel a Killswitch elnyerte a tetszésemet! Howard Jones screamelése és éneklése mellett remekül megkomponált dalok vannak ezen a lemezen, amelyek még belőlem is képesek mély érzelmeket előhozni.

7. Dismember: Death Metal

Dismember- és a svéd death metal iránti rajongásom határtalan, de itt is a szokásosnál erősebb dilemmába botlottam, mivel a Dismember véleményem szerint egyetlen gyenge lemezt sem adott ki. De ez az albumuk annyiban tényleg kiemelkedik a többi közül, hogy egy picivel dallam-centrikusabb és fogósabb. És persze nem lehet megunni a láncfűrész gitárhangzást! (hehehe)

6. Slayer: Reign in Blood

Szerintem erről a lemezről felesleges bármit is írnom! A Thrash Biblia!

5. Sepultura: Roots

Habár mindenkinek a régi Sepultura lemezek az igazi kedvencei, nekem azért ez a favoritom, mert annak idején ezzel ismertem meg őket, és a legeslegelső riff, amit megtanultam, a Roots Bloody Roots volt. Ez az album mindig is különleges helyet fog elfoglalni a listámon.

4. Deftones: Around the Fur

Ha azt mondják nekem, hogy Deftones, egyből ez a lemez ugrik be. És azért tartom számon a kedvenceim között, mert amellett, hogy egy picit elszállós, baromira riffcentrikus és tornyosul benne a düh. Ezen a lemezen érződik a legjobban, hogy a Deftones tagjai nagyon a ritmusorientáltságra koncentráltak.

3. At the Gates: Slaughter of the Soul

Sokan úgy tartják, ez a ’90-es évek Reign in Blood-ja, és meg kell mondanom, hogy igazuk van. Számomra, gitárosként komoly előrelépés volt, amikor ezt a lemezt hallgattam: nyomban elkezdtem tanulni, kiismerni, megérteni a dalokat. Nem tagadom: bár lassan rojtosra hallgattam ezt a lemezt, mégsem tudom megunni.

2. Entombed: Clandestine

Erre csak annyit tudok mondani: a RIFFBIBLIÁM! (hehe) Amúgy tényleg: ha létezik olyan lemez, amelyet nem tudok megunni a dalszerzés miatt és persze a Boss HM2 torzítópedál láncfűrész-hangzása hallatán, akkor az a Clandestine. És bár ezen a lemezen nem Petrov papa énekelt, számomra ez az anyag mindig örök érvényű marad!

1. Korn: Korn

Ha megkérdezik tőlem, hogy melyik az az album, amit a lehető legtöbbször, az elejétől a végéig, mint gitáros és mint rajongó nem bírok abbahagyni hallgatni, az a Korn debüt lemeze. Kismillió oka van, hogy miért imádom mind a mai napig, elég hosszú is lenne elmesélni, úgyhogy legyen elég annyi: nem lennék az a gitáros vagy zenemániás, aki vagyok, ha nem került volna az utamba ez a lemez!

About Mácsai Dani 18 Articles
Sokan a Deprived of Salvation és a Green Hell gitárosaként ismerik. Nagy rajongója a metal minden irányzatának, de az igazán szíve csücske műfajok a nu, a death, a thrash és a metalcore. A Rattle Inc. oldalon is ilyen zenékről, bandákról ír.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*