Gabrielkiss legnagyobb kedvencei
Örökös kedvenceim listájának összeállításakor már előre tudtam, hogy képtelen leszek rangsorolni ez egyes albumokat. Most komolyan, hogy mondjam meg egy Ritchie Blackmore-nak, hogy szerintem Tony Iommi jobb dalokat ír nála? Nem, nekem az ilyesmi nem megy, így hát inkább csak összeírtam azokat a lemezeket, amelyeket már húsz évvel ezelőtt is szerettem, és valószínűleg húsz év múlva is szeretni fogok.
Metallica: Kill ‘Em All
A világ legjobb metal lemeze. Csak így, egyszerűen. Pofátlanul erős riffekből felépített, hibátlan dalok gyűjteménye. Minden benne van, amit a műfajról tudni érdemes.
Slayer: Show No Mercy
Ahogy a Metallica bemutatkozó lemezén, úgy a Slayer debütalbumán is érezhető a klasszikus brit metal hatása. A Show No Mercy olyan, mintha egy zenélni tudó Venom lemezét hallanánk. Vagy még annál is jobb.
AC/DC: Flick Off the Switch
A terebélyes életmű egy elfeledett darabja, pedig Malcolm Young leggyilkosabb riffjei közül jó néhány éppen ezen a lemezen landolt. Ha a Guns for Hire és a Nervous Breakdown nótákkal nem lehet házat bontani, akkor semmivel sem.
Saxon: Denim and Leather
Kapásból az univerzum egyik legkirályabb riffjével indul a lemez, és a folytatás sem lesz gyengébb egy hajszálnyival sem. A rock and roll és a heavy metal tökéletes elegye, a korai Saxon nyers ereje kilenc remek dalba sűrítve.
Diamond Head: Lightning to the Nations
Egy korai NWOBHM gyöngyszem. Brian Tatler riffhalmozó stílusa óriási hatással volt a későbbi thrash metal bandákra. Kedvenceink kedvence.
Black Sabbath: Master of Reality
Ilyen zenét, ilyen hangzással 1971-ben egyszerűen lehetetlenség volt játszani. Tony Iommi egészen biztos, hogy időgéppel érkezett abba a korba, és a jövő tudásával felvértezve írta meg és rögzítette ezt a korszakalkotó heavy metal alapvetést.
Van Halen: Van Halen
Ain’t Talkin’ ’bout Love, Runnin’ with the Devil, Eruption, kell-e tovább sorolni? Minden idők egyik legjobb debütalbuma, egy igazi mérföldkő a kemény zenék történetében. Eddie Van Halen színre lépése őrségváltást jelentett a rockgitározásban.
Accept: Balls to the Wall
A tökéletes Accept lemez. Őrzi a korai évek vadságát, de már teljes pompájában tündököl rajta a zenekarra jellemző, katonásan menetelő fémzene. A címadó dal ikonikus nyitóriffje maga a heavy metal. Ja, és majd’ elfelejtettem: Udo for president!
Rainbow: Long Live Rock ‘n’ Roll
Ronnie James Dio és Ritchie Blackmore a kreativitása csúcsán. A Kill the King nóta egy kisebb csodával ért fel 1978-ban. Blackmore a csillagokat is legitározza az égről, Cozy Powell pedig a szart is kitapossa a kétlábgépből. Speed metal a speed metal előtti időkből.
Venom: Black Metal
A durva metal zenék ősatyjának legfontosabb lemeze. Aki a nyolcvanas évek elején gyors és agresszív muzsika játszására adta a fejét, szinte biztos, hogy Cronosék hatására vett hangszert a kezébe. Érthető, hiszen a Venom bárdolatlan, zúzós zenéje jócskán megelőzte a korát. De ami a legfontosabb, hogy csapat a durvaság ellenére is hihetetlen jó dalokat tudott írni. Alapmű.
The Exploited: The Massacre
Egy punk lemez 1990-ből, ami simán kenterbe veri a vele egy időben megjelent thrash metal albumok jelentős részét. A kizsákmányolt emberek elkeseredettségét, az utcákon elszabaduló erőszak és káosz hangulatát sikerült a csapatnak lemezre préselnie. Megunhatatlan.
Dio: Holy Diver
Hogy mit csinált Ronnie James Dio, miután kikerült a Rainbow-ból, majd nem sokkal később a Black Sabbath-ból? Mit csinált volna, a saját jogán is legendává vált. Ezt a státuszt ráadásul rögtön az első szólólemezével sikerült bebiztosítania magának. Akkor is istenként tekintenénk rá, ha csak ez az egy lemeze jelent volna meg egész életében.
Judas Priest: British Steel
A korai évek fémes hard rockja után ezzel az albummal új fejezetet nyitott a Judas Priest. Korszakos klasszikus, amely egyben a jövő heavy metal zenekarai számára is kijelölte az utat. Egy igazi fémes slágergyűjtemény, amelynek jó pár dala a mai napig rendszeresen felcsendül a koncerteken. Nem véletlenül.
Metal Church: Metal Church
Ha a power metal eredeti jelentésére vagy kíváncsi, akkor kezdésnek ezt a lemezt tudom ajánlani. A thrash-es keménységű zene és a fülbemászó énekdallamok keveréke jelenti ennek a műfának a lényegét, a Metal Church első albumán pedig mindkét feltétel maradéktalanul teljesül. Ennek a lemeznek a színvonalát legfeljebb megközelíteni lehet, mert túlszárnyalni lehetetlenség.
Rose Tattoo: Rose Tattoo
Ha rock and rollról van szó, akkor az ausztrálok nem tudnak tévedni. A Rose Tattoo első lemeze hibátlanul idézi meg a késelős utcai bunyók és a cigifüst lepte külvárosi késdobálók sajátos hangulatát. Feslett lányokról és legendás banditákról szóló, felnőtteknek való mesék gyűjteménye ez, személyesen Angry Anderson tolmácsolásában.
Iron Maiden: Piece of Mind
Az első Dickinson-korszak számomra legkedvesebb lemeze. Minden dal rejt valami emlékezeteset, gondoljunk csak a Trooper legendás gitármelódiáira, a Flight of Icarus felejthetetlen refrénjére, vagy éppen a Where Eagles Dare őrült dobtémáira. Itt érett a zenekar azzá a fenevaddá, amely később fenekestől forgatta fel a heavy metal világát.
Running Wild: Gates to Purgatory
Mielőtt Rock ‘n’ Rolf kalóznak állt volna, szegecsekkel kivert bőrdzsekiben nyomta a sátánista speed metalt. A Gates to Purgatory-val kapásból le is szállította a Running Wild életmű egyik legerősebb darabját. Ez a sejtelmes, okkult hangulatot árasztó lemez a német heavy metal egyik korai mesterműve.
Anthrax: Spreading the Disease
Mondhat bárki bármit, nekem akkor is ez a legjobb Anthrax lemez. A klasszikus korszak albumai közül ez szól a legjobban, valamint ezen vannak a legjobb dalok is. A megalázóan jó riffek mellett nagy erénye még a lemeznek, hogy Joey Belladonnát itt még hagyták rendesen énekelni. Az A.I.R., a Madhouse és a Medusa az örök kedvenc Anthrax nótáim.
Lake Of Tears: A Crimson Cosmos
Egy álomszerű dalcsokor, a legszebb Oscar Wilde mesék fájdalmasan gyönyörű hangulatával átitatva. Talán nem ez a Lake Of Tears legnépszerűbb lemeze, de számomra egyszeri és megismételhetetlen csodát jelent ez a kis zölden csillogó gyöngyszem.
Ramones: Hey! Ho! Lets Go: The Anthology
A Ramones-ról azt érdemes tudni, hogy pályafutásuk során ezernyi punk slágert írtak meg, és ezeket több száz lemezre szórták szét. Ilyen esetekben jó segítséget jelenthet egy válogatáslemez. Ez az antológia az egyik legjobb ilyen jellegű kiadvány, hiszen rajta vannak az olyan korai zsengék, mint a Blitzkrieg Bop vagy a Rockaway Beach, de az olyan érettebb darabok is, mint például a Poison Heart.
Deep Purple: Perfect Strangers
Így kell feltámadnia egy zenekarnak. Kevés csapatról mondható el, hogy az újjáalakulás után készítette el a legjobb lemezét, ám a Deep Purple esetében ez a helyzet. Egy feszesebb, metalosabb, bizonyítási vágytól égő Purple hallható ezen a korongon. Az olyan dalokkal, mint a Knocking at Your Back Door vagy a Perfect Strangers gond nélkül ágyaztak meg a nyolcvanas évek sikereinek.
Danzig: Danzig
Glenn Danzig, miután megunta a horror-punkot, lemosta a koponyasminket és gond nélkül átnyergelt a sikamlós blues/rock világára. A debütalbum legnagyobb slágere természetesen a Mother című alapvetés, ám emellett jó néhány komor, fülledt hangulatú klasszikust rejt még a korong. Danzig a későbbiekben is sok kiváló szólólemezt készített, de ne nálam egyértelműen az első a nyerő.
Manowar: Battle Hymns
A Battle Hymns még legalább annyira rock, mint amennyire metal, és nekem épp’ emiatt ez a kedvenc Manowar lemezem. Mintha egy súlyosan metalizált Deep Purple-t hallanánk zajongani az albumon, ráadásul Eric Adams-en is erősen érződik még, hogy ki volt a legnagyobb énekes-bálványa. A címadó dal azért előrevetíti, hogy ezek a gyerekek egy napon a metal királyai lesznek.
Tankard: Kings of Beer
A sör királyai, akik számomra egy időben az egész műfaj királyai voltak. Bizony, sokáig a Tankard volt a legnagyobb kedvencem, ezt a lemezt pedig konkrétan rongyosra hallgattam. Emlékszem, eltökélt szándékom volt, hogy olyan sörhasat növesszek, mint amilyen Gerrének is volt akkoriban. Még szerencse, hogy végül letettem erről, hiszen hősünk azóta legalább negyven kilót leadott, én meg itt ülhetnék egy jókora súlyfelesleggel, és nagyjából úgy festenék, mint a borítón látható szimpatikus úriember.
Pandora’s Box: Kő kövön
Ha meghallom Vikidál Gyula nevét, mindig ez a lemez jut eszembe először. Ez a világszínvonalú, őserejű hang ezekben a dalokban érvényesül a legjobban. A legjobb hazai rocklemezek egyike, ami persze főként Bencsik Samu zsenialitásának köszönhető, aki élete legjobb dalait írta meg erre az albumra. Az olyan nóták, mint a Soha nem elég, vagy a Vágtass velem csakis a legnagyobb P. Mobil-slágerekhez mérhető remekművek, de talán még azoknál is jobbak.
P. Mobil: Heavy Medal
Imádom az összes klasszikus P. Mobil-lemezt, de a Heavy Medal a maga sajátos hangulatával számomra kiemelkedik az egyébként hibátlan lemezek sorából. Hangzás és dalok tekintetében is ez a korong jelenti nekem az etalont Schuster Lórántéktól.
Pokolgép: Best of Régi Gép
Az első hazai metal albumaim egyike. Így utólag, a sorlemezek ismeretében is tökéletes válogatásnak tartom, magam sem tudnék jobbat összeállítani. A magyar heavy metal legalapvetőbb dalai sorakoznak itt, amelyeket minden rockernek illik ismernie.
Moby Dick: Good Bye (Best of)
Ismét egy válogatáslemez, ezúttal a thrash metal hazai úttörőitől. A csapat legismertebb dalai egy csokorba gyűjtve, újrajátszva. A remek hangzásnak köszönhetően új életre keltek a korai nóták, és persze itt már Smici is a manapság is ismert rekedtes hangján dörgi el a nótákat. Amikor egy kis Moby Dickre vágyom, ez a lemez kerül elő a leggyakrabban.
Akela: Farkastörvények
Tinédzserkorom egyik kedvenc lemeze, amit a mai napig imádok. Katona Laci zseniális szövegein a mai napig jókat lehet derülni, mindamellett, hogy nem kevés igazságot rejtenek ezek a ravaszul megfogalmazott sorok. Persze mindez mit sem érne Pavelka Gyuszi azonnal ható favágó-riffjei és virtuóz szólói nélkül. Örök kedvenc.
Leave a Reply