Sipy legnagyobb kedvencei
Metal zene iránti rajongásom idestova 40 éve alatt természetesen nekem is összegyűlt jó pár, úgymond, „örökzöld” lemez a személyes palettámon, amiken nem fogott az idő, amiket bármikor szívesen hallgatok, amik az adott együttessel kapcsolatban elsőre „beugranak” mint számomra becses alkotásuk. Mint majd látható lesz, ez sok esetben nem is biztos, hogy a banda legjobb, illetve legnépszerűbb lemeze. Koromnál fogva a listám főleg a ’80-as években megjelent anyagokból állt össze, amelyek száma erősen korlátozott. Nálam sokkal több album bír monumentális jelleggel annál, mintsem hogy egy húszas listába csak úgy beszorítsam őket. Így csak a tényleg igazán fontos lemezeket említem. A sorrend ez esetben teljesen lényegtelen, inkább az adott zenék megismerésének időrendje dominált az összeállításnál.
1. Iron Maiden: The Number of the Beast
Mint sokaknak, úgy nekem is ők voltak az egyik belépő bandám a metal zene univerzumába. Egy hibátlan lemez! Minden hang a helyén van. Sosem értettem, mi baja a szerzőnek (Steve Harris) a Gangland című számmal…
2. Judas Priest: Defenders of the Faith
Nálam máig ez a lemez fejezi ki leginkább a heavy metal műfaj lényegét.
3. Mercyful Fate: Don’t Break the Oath
Egy igazán klasszikus lemezborító, ami alapján elsőre sokkal durvább zenét vártam. Én valahogy egyből el tudtam fogadni Diamond „mester” furcsa orgánumát. A Gipsy és a Come to the Sabbath nálam világsláger. Az utóbbi már régóta a telóm hívóhangja is. Nyáron „Dangerous Meeting” a FEZEN-en! 🙂
4. Bathory: Bathory
Az első igazi black metal album. Ez megkérdőjelezhetetlen tény.
5. Voivod: War and Pain
Anno (1984) ez volt az első igazán brutális metal lemezem. Azóta sem szól úgy egy thrash album sem, mint ahogyan ez. A gitárhangzást leginkább a „vas” szóval tudnám jellemezni: úgy cseng, kattog, zakatol, mintha egy kovácsműhelyben vették volna fel.
6. Slayer: Hell Awaits
Minden hiányossága ellenére egy thrash-alapmű. A lemezhangzás tekintetében talán az egyik leggyengébb, zeneileg viszont ez a legkomplexebb és legeredetibb anyaguk Arayáéknak. Egy kissé nehézkes barátkozás után már régóta kiemelt helye van a szívemben ennek a korongnak is.
7. Metallica: Ride the Lightning
Szerintem ez a világ egyik legjobb, metal műfajokat átölelő lemeze.
8. Exodus: Bonded by Blood
Szintén egy thrash-alapvetés. Sajátos, egyedi riffvilág egy szintén sajátosan hisztérikus, de rohadt jó, műfajhoz illő énekkel. (RIP P. B.) Zseniális anyag!
9. Possessed: Seven Churches
Hogy ez az anyag már death, vagy még a thrash metal kategóriába tartozik-e, azt mindenki döntse el maga. De hogy új színt hozott az extrém zenék világába, az tuti. A Beyond the Gates meg sem közelíti.
10. Kreator: Pleasure to Kill
A germán thrash csúcsa. Kb. ezzel a lemezzel véget is ért a banda iránti érdeklődésem.
11. Helloween: Walls of Jericho
Egy megkerülhetetlen speed-power alapmű. Első hallgatása egy életre szólóan emlékezetes katarzis volt. Örök emlék.
12. Death: Leprosy
Ezzel megszületett az első klasszikus DEATH METAL album, ami az én olvasatomban egy új metal műfaj születése is egyben. (RIP C. S.)
13. The Cult: Sonic Temple
Ez számomra egy olyan rock-metal album, amely simán felveszi a versenyt a GNR bármelyik lemezével. Nagyon szeretem.
14. Faith No More: The Real Thing
Az ennek a lemeznek a turnéján készült, Brixton Akadémián adott koncertvideójuk az egyik legtöbbször nézett videóim egyike volt akkoriban. Ez az egyetlen olyan lemez, amelyiknek köze van a rap-hez, és mégis az elejétől a végéig tetszik.
15. Nirvana: Nevermind
Ennyi punk-rock slágert még nem hallottam egy lemezen. Én is „rábuktam”, és szégyen, nem szégyen, de azóta is szeretem.
16. Machine Head: Burn My Eyes
Némi túlzással, de a 1994-2000-es évek közötti időszakot nézve szerintem ez az egyetlen értelmes metal lemez. 🙂
17. Evanesence: Fallen
Nem véletlen, hogy ezzel a lemezzel a semmiből egyből a mainsteam-be repült a csapat. Szerintem Amy Lee az egyik legjobb hangú énekes csaj a színtéren. Vitán felül ez egy 10 pontos album.
18. Nightwish: Dark Passion Play
Ami másnál az Oceanborn, a Wishmaster vagy éppen a Once, az nálam ez a 2007-es lemezük. Ezzel szerettem meg a szimfo metal műfajt, és innentől lettem a banda rajongója. Nekem az ezen az LP-n bemutatkozó Anette Olson énekesnő hangjával tetszik a legjobban a Nightwish.
19. Dimmu Borgir: In Sorte Diaboli
Ez az album döbbentett rá, hogy a ’90-es évek nagy skandináv black metal hulláma ekkorra már néhány igazán igényes bandát is „kitermelt”, akikre érdemes odafigyelnem. Egyértelműen ez a 2007-ben újjáéledő és máig is tartó BM műfaj iránti rajongásom alaplemeze. Imádom!
20. Celtic Frost: Monotheist
Már a lista elején, a ’80-as évek bandái között meg akartam említeni T. G. Warrior csapatát. Aztán mégis inkább ezen album mellett döntöttem. Ez a lemez méltó visszatérése az extrém metal egyik kultikus bandájának. A műfajra gyakorolt hatásuk megkérdőjelezhetetlen, és ez erre a produkciójukra is éppúgy igaz, mint a korábbiakra. Roppant szigorú és rideg hangulatú anyag. Igazi dark art.
21. Bónusznak a Sepultura Beneath the Remains-e még mindenképpen ide kívánkozik, mert nagy kedvenc!
Egyelőre elég is ennyi az „örökösökből”! No, nem mintha az elmúlt 15 éves időszakból nem tudnék még jó pár kedvenc lemezt felsorolni, de azok még hadd „érjenek”! 🙂 Majd talán egy másik listában, úgy tíz év múlva rájuk is sor kerül. Addig is: HAIL METAL! UFF!
Leave a Reply