Szabó Viktor legnagyobb kedvencei
Örökös kedvencek? Listázás? Nekem való, vágjunk bele! Hogy mitől lesz valami örök kedvenc? Talán egy hozzá köthető emléktől, vagy attól, hogy bármikor szívesen meghallgatom, hibátlannak vélem, vagy egy adott korszakomban nagyon megérintett. Először öt albumban gondolkodtam, aztán mégis úgy döntöttem, hogy bő lére eresztem… Gyorsan hozzáteszem, a lista szigorúan ábécé-sorrendben készült!
Action: Összeomlás (1994)
A gettó hardcore eléggé elkapott a kilencvenes évek első felében, ronggyá hallgattam a downset. és a Biohazard albumait, és nagyon vártam, hogy itthon is megjelenjen valaki ezzel a stílussal. Örülök, hogy az Action vágott ebbe bele, szerintem frankó album lett. Alig vártam, hogy hazaérjek vele a boltból, és a szomszéd haverral már döngettük is! Még mai füllel is jól szól, jók a nóták, mi kell még?
Kedvenc dal: Mindenki megdől
Adam 30: Játékelmélet (1994)
Itt van nekem az Adam 30, amit nem kellene szeretnem, mégis annyira elkapott már a Mozi demójuk is! Nem tudok magyarázatot adni, de ez a folk alapokon nyugvó progresszív hatású rockzene ettől a bandától működött nálam. Egyetlen hasonló zenekart sem tudnék mondani, amelyik egy picit is tetszene.
Kedvenc dal: Magzatpóz
Aerosmith: Get a Grip (1993)
Finoman fogalmazva sem a bostoni fenegyerekek évtizede volt a ’80-as évek… Inkább egy öregecske, megfáradt, háttérbe szorult zenekar volt az Aerosmith. A Permanent Vacation és a Pump album már előrevetítette, hogy megrázták magukat, ezzel a friss, üde albummal pedig ismét magasra törtek, és beléptek a ’90-es évekbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Alicia Silverstone-nal felturbózott klipek nem lettek volna hatással a dalok megkedvelésére, de ezek a számok a kiváló klipek nélkül is nagyot szóltak volna. Kegyetlenül feelinges, 10 pontos lemez.
Kedvenc dal: Livin’ on the Edge
Alice in Chains: Dirt (1992)
Na, ez az album viszont nálam örökös top 5 kedvenc. Nem adta magát könnyen, de aztán nagy-nagy favoritom lett. Ahogy maga a zenekar is. Az Alice in Chains-től nem is tudnék gyengébb albumot mondani! Nálam a Dirt mögött a „kutyás” album is csak egy hajszálnyival marad el. Hatalmas érzelmek, mélységek lakoznak itt. Kín, fájdalom, függőség. A 30. évfordulóra ki is fogom ezt fejteni.
Kedvenc dal: Rooster
Anthrax: Sound of White Noise (1993)
Még mindig az ’A’ betűnél járok… 🙂 Az Anthrax számomra legjobb albuma, amely átmentette őket a ’90-es évekbe. Jókor és jól váltottak énekest. Számomra ez egyértelmű előrelépés volt, bár tudom, az ős-rajongók ezt nem feltétlenül osztják. Változott a zene, az alternatív és a grunge hatások markánsan felfedezhetők az albumon, ugyanakkor tipikus Anthrax-jegyek is jelen vannak.
Kedvenc dal: Only
Barbed Wire: Demo ’91 (1991)
Igen, tudom, kilóg innen, hiszen csak demó, de ezt az egy demót (na, jó, lesz még egy) muszáj betennem az örökös kedvencek közé. Van néhány olyan magyar felvétel, amelyikre szokás azt mondani, hogy „Ó, ha külföldre születnek, mekkora sztárok lehettek volna!”. Én ezt szinte csak a Barbed Wire esetében érzem, pedig jó pár demót hallgattam már életem során… Ezek a tizenéves fiúk akkora zenét tettek le az asztalra, hogy az egy csoda. Agresszív, ösztönös, zseniális.
Kedvenc dal: Liar
Bon Jovi: Slippery When Wet (1986)
Bár manapság már-már cikinek számít Bon Jovi, az nem lehet vita tárgya, hogy ez egy hatalmas slágergyűjtemény. Nekem ez az album volt az, amelyik tízévesen, a bátyámnak köszönhetően a keményebb zenék felé terelt. Ő vette meg ugyanis nekem a kazettát karácsonyra. Köszi, bratyó! Desmond Child sokat tett hozzá, de Bon Jovi és Ritchie Sambora zsenije miatt lett ez egy tökéletes, tízpontos rocklemez, egy igazi ’80-as évekbeli stadionrock album.
Kedvenc dal: Wanted Dead or Alive
Black-Out: Esőnap (1996)
Ó, micsoda szépség, micsoda líra! Olyan gyönyörű szövegek vannak ezen az albumon, amelyek képekké transzformálódnak, megelevenednek, kézen fognak és bevezetnek egy természetközelibb világba. Kowalsky és Csányi Szabi együtt ilyen csodákra voltak képesek. Büszkeség, hogy ilyen magas minőségű magyar album tudott készülni a Kárpátok árnyékában.
Kedvenc dal: Spirál
Detonator: Demo ’90 (1990)
Őszintén mondom, nem Sipy barátom miatt szerepel itt ez a felvétel. 13 évesen hallottam először, és hihetetlen büszke voltam, hogy a szülővárosomban ilyen jó zenekar működik. Ekkoriban sok floridai death metalt hallgattam, de ezt nyugodtan melléjük mertem volna tenni. Sipy hangja pedig félelmetes, ördögi.
Kedvenc dal: Nyugtalan emlékek
downset.: downset. (1994)
Ha érezni akarod a dühöt, az erőszakot, a kitörés igényét, amit a forró Los Angeles-i beton okád ki magából, akkor próbálkozz ezzel az albummal. Hardcore, rap és ezek ötvözete, a legmagasabb szinten. Nem kell erről sokat beszélni!
Kedvenc dal: Anger!
Faith No More: The Real Thing (1989)
Ezúton is köszönöm Vadi barátomnak, hogy hála neki, megismertem a FNM-t. Akkoriban durvább zenéket hallgattam, de azokat valahogy sosem éreztem igazán a magaménak. Ekkor jött a FNM, és úgy éreztem, hogy ez sokkal közelebb áll hozzám. Az album maga remek, nyugodtan mondhatni, hogy hibátlan. A színtér egyik legjobb frontembere, Mike Patton már itt megmutatja a benne rejlő potenciált, ami később csak fokozódik.
Kedvenc dal: From Out of Nowhere
Fear Factory: Demanufacture (1995)
Megmondom őszintén, ezen az albumon kívül egy ilyen stílusú kiadványt sem tudok említeni, amelyik igazán tetszene. Erre valahogy rákattantam. Talán azért, mert szinte egy pillanatnyi megingás, üresjárat sincs rajta, egyenletesen magas a minőség, jók a dalok, Burton C. Bell hangja pedig mindig is tetszett.
Kedvenc dal: Self Bias Resistor
Guns N’ Roses: Appetite for Destruction (1987)
Ismét egy olyan album, amelyik örökös top 5 kedvenc. Ugyan mit írhatnék még róla? Hibátlan mestermű, a kor fényes ékköve. Én a Lies minialbum után ismertem meg a zenekart és a debüt albumot, de hamar a kedvencemmé vált, elhomályosítva szinte minden mást. A legeslegnagyobb kedvenc!
Kedvenc dal: Paradise City
Hobo Blues Band: Kopaszkutya filmzene (1981/1993)
Itt van megint egy olyan album, amit magam sem értek, hogy miért, de imádok! Sőt, mielőtt ezt megismertem volna, egyáltalán nem voltam elájulva sem a bluestól, sem a HBB lemezeitől, de ennek hatására néhányat megkedveltem azóta. Ez a filmzene telis-tele van jó dalokkal, és remek kis utalásokat tartalmazó szövegekkel. Bakelitre vele, könyörgöm!
Kedvenc dal: Édes otthon
Machine Head: The Blackening (2007)
Sajnos vagy nem sajnos, számomra 2000 után csak egy lemez született, amelyet tiszta szívvel örökös kedvencnek nevezhetek. Ez a The Blackening, amely nekem sokkal több, mint a mindenki által legjobbnak vélt Burn My Eyes. Itt a komplexitást olyan nem mindennapi szintre emelték, karcos, durva riffekkel vegyítve, ami nehezen ismételhető meg. Sipynek a lemez 15. jubileumára írt cikkével maximálisan egyetértek.
Kedvenc dal: Aesthetics of Hate
Megadeth: Rust in Peace (1991)
A Big Four egyik legjobb dobása ez a lemez, ami a zenekar csúcsidőszakának kezdetén készült. Végig egyenletesen erős az anyag, nincs rajta megingás, hullámvölgy. Abban az időben rengeteg jó album készült, ez először el is szaladt mellettem, amihez az is hozzájárult, hogy az ezt megelőző So Far… lemez nem tetszett. Aztán végül csak kereszteztük egymás útjait, hál’istennek!
Kedvenc dal: Hangar 18
Metallica: …And Justice for All (1988)
Naná, hogy a Metallica is képviseli itt magát! Szinte az összes albumot felsorolhatnám tőlük, nekem viszont választanom kellett, és ez a kedvencem. Ahogy fentebb említettem, a bátyám által megvett Bon Jovi kazetta terelt a keményebb zenék felé, az ex-Angel Reaper dobos, Gyurkó Zsolti pedig ezzel a kazettával segített belépni a még keményebb zenék közé. Köszönöm neki is! Számomra minden idők egyik legjobb lemeze, leszarom a basszus hiányát, nekem pont úgy jó, ahogy van! Komplex, progresszív zseni, de már annyit írtam róla!
Kedvenc dal: Blackened
Nirvana: Nevermind (1991)
Igen, tudom, pop meg ócska műpunk, meg mainstream szar, meg megölte a metalt, meg minden, de ez akkor is egy jó lemez. Ilyet csak az olyan meg nem értett zsenik tudnak, mint Kurt Cobain. Szegényre rá is telepedett a hatalmasra nőtt műve, és végül maga alá gyűrte. Grunge? Posztpunk? Pop? Kit érdekel? Tök jó dalok!
Kedvenc dal: Drain You
Pearl Jam: Ten (1991)
Folytassuk a grunge mentén: a Ten a korszak szimbóluma, egy újabb hibátlan, tízpontos lemez. Érzelmek, nagybetűs dalok, depresszív hangulat. Nehéz megmondani, miért, de amikor nincs ötletem, hogy mit hallgassak, sokszor végül a Ten mellett teszem le a voksom. Ez a lemez már a megjelenésekor tetszett, azonnal egy hullámhosszra kerültünk.
Kedvenc dal: Even Flow
Rage Against the Machine: Rage Against the Machine (1992)
A rap és a metal keverésének egyik legjobbja. Erős, társadalomkritikus anyag, politikus szövegekkel. Adott egy remek frontember, és egy olyan gitáros, aki olyan hangokat csihol ki a hangszeréből, amelyekről sejtelmem sem volt, hogy egy dalban működhetnek.
Kedvenc dal: Freedom
Red Hot Chili Peppers: Blood Sugar Sex Magik (1991)
Egy újabb mainstreamnek mondható lemez, újfent 1991-ből. Ezt is egy barátomnak köszönhetem: még az ezt megelőző Mother’s Milk-et ajánlgatta, de közben megjelent a Blood Sugar…, ami sokkal jobban tetszett sokszínűsége, fülbemászó dalai miatt. Változatos, slágeres, punkos, funkos dalok is szép számmal vannak rajta. Imádom!
Kedvenc dal: Under the Bridge
Sex Action: I (1991)
A hagyományos metal uralta magyar mezőny nekem már jó ideje nem okozott örömöt, ezért kitörő lelkesedéssel fogadtam ezt a végtelenül laza, feelinges lemezt. Itt nincsenek nyakatekert szólók, fifikás riffek, agyas szövegek, van viszont „Érezd jól magad!” hangulat. A zenekar hamar a kedvencem lett, ez pedig egy olyan lemez, amelyet bármikor szívesen előveszek.
Kedvenc dal: Hallod a hangom
Skid Row: Slave to the Grind (1991)
Ismét egy örökös top 5-ös kedvenc. Hihetetlen energiák, karizmatikus frontember, remek hanggal, baromi jó dalok. Nagyon bekeményített a Skid Row az első albumhoz képest (ugyanakkor tök jó lírai dalok is vannak itt), és ez nagyon jól állt nekik. Ezzel a lemezzel is hamar egy hullámhosszra kerültem.
Kedvenc dal: Slave to the Grind
Slayer: Reign in Blood (1986)
Szegény megboldogult ex-Detonator dobos, Dudás Pisti vette fel nekem ezt a lemezt kazettára egy ötvenesért valamikor harminc-egynéhány éve. A B oldalra felvett album pedig pont ez után fog következni. 50 forintért tök jó lemezeket kaptam. Mit lehet erre mondani? Szűk fél óra brutálisan őszinte mészárlás, mindenféle sallang nélkül. Ezt egyvégtében végig kell küldeni, hadd szóljon!
Kedvenc dal: Raining Blood
S.O.D.: Speak English or Die (1985)
Ennek a lemeznek a hangzása a mai napig etalon, a rajta hallható crossover pedig stílusteremtő. Kegyetlenül húzós, néhol thrash, néhol hardcore, szuper riffek, agyament szövegek. Gyakorlatilag egy hosszabb levegővétellel letudható az album.
Kedvenc dal: United Forces
Leave a Reply