Ismét a borító iránti szimpátiámnak köszönhető, hogy „belebotlottam” ebbe a majdhogynem tökéletesnek mondható, szerintem sokunk számára eddig teljesen ismeretlen pakisztáni progresszív death metal bandába. Már az első néhány hallgatás után szinte kötelességemnek éreztem, hogy tudassam a világgal e remekmű létezését. Az ember azt gondolná, hogy a világnak azon a (keleti) felén még a „villanygitárt” sem ismerik 🙂 …és láss csodát, bizony, hogy ismerik, sőt úgy játszanak a hathúroson, hogy az még a modern nyugat gitárnyűvői között is párját ritkítja, főleg a death metal irányzaton belül!
Ezt bizonyítandó, a lemez bármelyik számát megemlíthetném. A virtuóz gitárfutamok minden dalban feltűnő és meghatározó jelleggel bírnak, legyen szó akár a legváratlanabb helyekre beszúrt szólórészekről vagy a szintén gyakori, többszólamú gitárharmóniákról. Persze a súlyos halálfém-riffek sem hiányoznak az anyagról. A két gitáros tökéletesen mestere a hangszerének, és ez a dalszerzésre is teljes mértékben igaz. Talán nem véletlen, hogy az albumon egy szóló erejéig Bobby Koelble (ex-Death) is feltűnik!
A Schuldiner-féle, ’90-es évekbeli, progresszív Death-es irányvonal az anyag egészén érezhető. Főleg a komplex dalszerkezet és a technikás gitártémák idézik a „mestert”, csak itt egy kissé koszosabb, viszont „vastagabb” és erőteljesebb hangzás dominál. A lemez megszólalása kitűnő, 21. századi színvonalú! Az anyag progos jellegéhez az átlagot meghaladó, rengeteg ritmusváltásra épülő, kifejezetten technikás dobjáték is nagyban hozzájárul.
Az album kilenc tételből áll, amelyek közül nyolc saját szerzemény és egy Decapitated-feldolgozás (The Empty Throne). A death metal technikás oldalát kedvelőknek minden bizonnyal remek szórakozást nyújt majd ez kitűnő album. Nálam az év végi tízes listára is esélyes! Jó szórakozást! UFF!
Újabb jó lemezt ismertem meg a Rattle.hu-nak köszönhetően 😉