Powergame: Slaying Gods (2022)

A hagyományos – értem ez alatt az európai, elsősorban pedig brit gyökerű melodikus – heavy metal vonalat érintően mintha az utóbbi egy-két évben alábbhagyott volna a 2010-es éveket is még jellemző túltermelés. Természetesen szó sincs arról, hogy az elmúlt években hiány mutatkozna ebben a műfajban, azonban úton-útfélen, azaz akarva-akaratlanul már nem futok bele olyan újabb formációkba, amelyek emellett a zenei világ mellett törnek lándzsát. Ha viszont az ember akár csak a felszínt kapargatva is érdeklődik a műfajra specializálódott kiadók portékái iránt, manapság is rendszeresen a horgára akadhat egy-két ígéretes fogás. A német Iron Shield Records kiadói hátszele mellett üzemelő Powergame néhányunknak pont egy ilyen fogás lehet.

A csapatot a 2020 legvégén kihozott karantén EP-jükkel ismertem meg, azonban addigra már két nagylemez is a bielefeldi ötös háta mögött volt. A Tankard debütjének vagy az Exodus Fabulous Disaster-jének szobabelsőjére hajazó borítókép mögé csomagolt The Lockdown Tapes ismerkedés gyanánt tökéletesnek bizonyult. Arra mindenképpen jó volt, hogy az agyamba véssem a nem túl bonyolult zenekarnevet, és ha nem is tűkön ülve, de lelkesen várjam a folytatást, amely a Slaying Gods képében végül március közepén köszönt be.

Örömmel konstatáltam, hogy a srácok búcsút intettek a vírusos tematikának, ellenben belevetették magukat a mitológiai témákba. A borító kapásból ezek kavalkádja, Minotaurusszal, viking harcossal, Anubisszal, Pantheonnal, illetve a srácok kabalafigurájával. A Powergame-et a hasonszőrű zenekarok garmadájától leginkább az különbözteti meg, hogy náluk minden rendben van. Ez a kijelentés ebben a formában bizonyára homályosnak tűnik, de nagy vonalakban mégis ez a helyzet. A németek nemcsak hogy tudnak dalokat írni, de olyan énekesük is van, aki ugyan távolról sem egy hangszál-akrobata, azonban a kellő technikai felkészültség birtokában, érzelmektől fűtötten képes tolmácsolni a dalszövegeket, illetve a hangszeres szekció is a topon van. A dobhangzás már kevésbé, de az 1982-es sztenderdnek így is megfelel. Aki pedig manapság ezen a vonalon keres valami egyedit, az vagy szimplán beleragadt a nyolcvanas évekbe, vagy időgéppel érkezett 2022-be.

Lehet, és természetesen kell is sorolni a fő hatásokat. Ezek közül én elsőként a Saxont említeném, de elképzelhető, hogy neked éppen a Hammerfall vagy az Iron Maiden, netán a klasszikus Stormwitch fog elsőként eszedbe jutni az albumot nyitó címadó dalról. Az énekes-gitáros Matthias hangja mindenesetre közeli rokonságot ápol Biff mester orgánumával, illetve a Raven élén álló John Gallagher dolgaitól sem áll túl távol. További összehasonlítási alapként pedig akár a kanadai Anvil Lipsét is felhozhatnám; nem kizárólag a vokálok miatt, hanem azért is, mert alkalmi jelleggel a németek is fel-felpörgetik a tempót speed, netán thrash metalos szintre. A Twisted Minds merengős középrésze és galoppozós témái pedig az Iron Maiden iskolát idézik. A Sacrificer is magán viseli a britek befolyását, a dal olyan érzetet kelt, mint valami fiókban ragadt 1981-es Harris-szerzemény.

A Chasing the Lion és a Fire in the Sky esetén is szó szerint megismételhetném az előző mondatot. Nem teszem, mivel ebből a korai N.W.O.B.H.M. muzsikából bármekkora dózist örömmel fogadok. A darkos The End of the World egy újabb árnyalata a Powergame világának, az igazán rendhagyó darab viszont a korong végén, egy külön intrót követően kapott helyet, és a The Chalice névre hallgat. Ez a tizenkét perces tétel szokatlan ebben a zenei világban, a németeknek mégis sikerül fenntartaniuk a figyelmet.

Szó sincs arról, hogy a germán ötös bármit is hozzátett volna a négy évtizedes recepthez, azonban a javukra írandó, hogy abból semmit nem spóroltak ki. Tisztességes teljesítmény egy hiteles formációtól.

Nameless

About Rattle Inc. 258 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*