Drágaságaim – Elek Balázs
„A gyűjtők élete néha nem egyszerű, és főleg nem olcsó, de a végeredmény mindenért kárpótol!” Ezen a héten Sipy egyik jó barátját faggatjuk ki szép számú lemezgyűjteményével kapcsolatban.
Szia, Balázs! Kérlek, röviden mesélj magadról!
A nevem Elek Balázs, 35 éves vagyok, és Mezőkövesden lakom. A munkatársaim csak Halálnak szólítanak (egy Death-logót ábrázoló tetkóm miatt kezdtek így hívni, aztán rám ragadt). Szenvedélyem a metal zene (legfőképpen a death, a death/doom, a black és a thrash metal, valamint a grindcore), ebből kifolyólag pedig a koncertre járás, a CD- és LP-gyűjtés, valamint pár éve a motorozás. Van egy szép kis 600-as Honda Shadow-om. Radikális, lázadó jellem vagyok, mindig csak az árral szemben! Önmagamért, a hazáért és a METALÉRT.
Mióta vagy lelkes gyűjtő? Emlékszel az első hanghordozódra?
Fú, mióta rákaptam a metal zenére, vagyis a kétezres évek legelejétől. Már akkoriban is veszegettem eredeti hanghordozókat, de akkor még inkább a CD-íratás meg a cserélgetés ment. Sajnos nem pénzes családból származom, csak ritkán telt ilyesmire. 2011 óta viszont van fix munkahelyem, és akkoriban jött az ötlet, hogy basszus, miért ne vehetném meg gyári hanghordozón is a kedvenceimet?! Mindig is a kézzelfogható dolgok híve voltam, annak idején még az mp3-akat is kiírkáltam audióban, CD-kre… Szeretem a borítókat, a bookleteket nézegetni. Ezt a letöltés sosem fogja visszaadni! Először egy Immortal kazettát vettem az egri Hammer Zenevárból. Megtartottam emléknek, de (és most bocsánat a kazetta-fanoktól) a kazettából hamar kiábrándultam, és a lejátszóm is tönkrement már. Maradt a „korongok” gyűjtése!.
Miket gyűjtesz elsősorban? Ezeket hogyan, hol szerzed be?
Főleg CD-ket, de bő egy éve LP-ket is. A hazai underground kiadók, lemezboltok, webshopok a fő beszerzési helyeim, de használtan is szoktam venni jó dolgokat. Van jó pár (körülbelül 120) felvarróm is. Itt csak a szőtt és a hímzett jöhet szóba! Előbb-utóbb talán mindegyik felkerül majd valamelyik ruhámra. 🙂 Eddig egy kész és egy körülbelül kétharmad részben kész felvarrós farmermellényem van, ennek ellenére marad még bőven mit felvarratnom a kollekcióból. A pólókat, pulóvereket nem annyira gyűjtöm, de mivel (a munkaruhán kívül) csak és kizárólag zenekaros felsőket hordok, így nyilván szoktam venni. Legutóbb egy nagyon állat, hivatalos Incantation cipzáras pulcsit rendeltem külföldről.
Mekkora gyűjteménnyel rendelkezel? Csak LP-id, vagy CD-id, MC-id is vannak?
Mint már említettem, elsősorban CD-ket gyűjtök. Nemrég léptem át az 1900 darabot. A többségük underground, de a nevesebb/alap bandáktól is egyre több album van meg. Mostanában ez utóbbiak beszerzését helyezem előtérbe. LP-t is gyűjtök, de azt csak egy-két éve kezdtem el, és olyan 80-90 darab van belőlük. Ahhoz képest, hogy még lemezjátszóm sincs, ezek is egész szépen gyűlnek… 🙂
Megkérdezhetem, hogy mekkora értéket képvisel a gyűjteményed?
Sose néztem ilyen szemmel. Egy időben elkezdtem feltöltögetni a Discogsra, de pár száz darab után meguntam… Sosem az értéke vonz egy-egy kiadványnak, hanem hogy tetszik-e az album vagy sem.
Melyik a legritkább, legértékesebb darabod?
Mint írtam, sose néztem ilyen szemmel. De az első Cianide album érne pár forintot (sajnos egyike a disc rot-os CD-imnek, így nem annyira értékes, de számomra így is becses darab).
Legnagyobb büszkeséged?
A legtöbb dologra büszke vagyok, de ha valamit ki kell emelnem, az a Grave picture LP boxom, amit személyesen Ola Lindgren írt alá! Aránylag terjedelmes (de a legtöbb sajnos hiányos) a Marduk, Unleashed, Vader, Autopsy, Incantation, Cannibal Corpse, Six Feet Under, Vomitory stb. gyűjteményem is. Mindig van hová fejlődni, ez a szépsége az egésznek. Egy kicsit elkeserítő, de nem lehet meg minden, amit az ember szeretne…
Hol tartod őket? Milyen tárolási rendszered van?
Polcokon, de csináltatni kellene újakat, mert beteltek, és sokat már csak ide-oda pakolok. A helyhiány sajnos nagy probléma; lehet, hogy egyszer a lakásból is kiszorulok miattuk? 🙂 🙂
Csak veszel, vagy adsz is el?
Csak veszek, de lehet, hogy egy párat el is kellene adnom. Nyilván nekem is van olyan, amit megvettem, aztán mégsem tetszik már annyira.
Mivel játszod le őket?
Egy Cambridge Audio CD10 lejátszóval, ami egy Cambridge Audio SR10 erősítőhöz van kötve. Ehhez akarom majd a lemezjátszót is kapcsolni. A számítógépem is ehhez van csatlakoztatva, nincs külön PC-hangrendszerem.
Vannak rituáléid hallgatás közben, előtt, hozzá?
Néha tombolok a szobában zenehallgatás közben, és ennyi. 🙂 Nem festem ki magam rituálisan, harcos módra, nem áldozom fel közben az ellenségeimet, és nem szentelem egy lepedőre, ritmusra a vérüket, spontán, művésziesen, hogy egy műalkotás születhessen belőle. Bár néha talán még az is jólesne. 🙂
Szerinted van jövőjük a fizikai hanghordozóknak?
Mindig is lesz egy igényesebb réteg, amelyiknek fontos a kézzelfoghatóság. Ha támogatni szeretnéd az adott bandát (mert ez nálam fontos szempont, főleg az underground kiadványok esetében), az mp3-ért is fizetsz, akkor már inkább legyen ott a lemez fizikálisan is a polcomon. Ez szerintem elég nyomós érv, és az erről a területről származó kapcsolataim révén tudom, hogy sok gyűjtő gondolkodik hasonlóan. A gyűjtők egyébként is tök jó arcok, éppúgy, mint a motorosok! 🙂
Tanácsok kezdő gyűjtőknek?
Szerintem a lemezgyűjtés frankón az egyik legjobb és legszórakoztatóbb szenvedély a földön. Szóval kitartás! A gyűjtők élete néha nem egyszerű, és főleg nem olcsó, de a végeredmény mindenért kárpótol!
Bármi más, amit még fontosnak, érdekesnek tartasz?
Régebben édesanyám nem szerette, ha ilyenekre költöttem. 🙂 Se a durva borítókat, se az anyagi részét nem tolerálta. Vicces sztorik ezzel kapcsolatban a kezdőként történő becsempészések, anyám figyelmének elterelése, aztán a kint eldugott cuccokat stikában becsenni az ablakon át… 🙂 Gondolom, fiatal gyűjtőként jó páran átéltek hasonlót! 🙂 Meg a vitákat a durva pólók miatt. Emlékszem, kamaszként nem mertem megvenni a helyi rockerboltból (Skorpió, R.I.P.) a Cannibal Corpse Butchered at Birth pólót, de nagyon vágytam rá. Aztán egy csajszi megvette nekem a névnapomra. Hát, kaptam is érte fejmosást anyámtól, amikor meglátta rajtam. 🙂 Azóta is megvan, de már megkopott a mintája. Visszagondolva, ezek már mind megmosolyogtató, kedves emlékek. Üdv, és köszönöm a lehetőséget! Hell!
Leave a Reply