Drágaságaink, avagy gyűjtemények 2020-on túl

DRÁGASÁGAIM – Németh Péter (Reaper)

Mai beszélgetésem a skizofrénia jegyében zajlik, ugyanis én vagyok saját interjúalanyom. Ugyan nem én lennék a soron következő, de így alakult. A hátulütője talán annyi, hogy még nincs minden drágaságom kicsomagolva, de nem kell megrémülni, így is bőven van mit mutogatni a kíváncsi olvasóknak. Gyűjtőként két korszakom volt-van. A régi dugába dőlt, ám az új – szerintem – elég fényesre sikeredett. Lássuk hát!

Szia! Nagyon nem kell téged bemutatni, főleg nekem, de azért röviden mesélj magadról :-)!

Üdv, én! Köszi, hogy megkerestél! 🙂 43 éves vagyok, és a párommal – akivel szerencsére a zenei ízlésünk is nagyjából közös – nyomunk egy dísznövénykertész-informatikai céget, amit nemrég alapítottunk. Ennek keretében tavaly ősszel ki is költöztünk Budapest peremére. Nagyon sok minden érdekel. A tudomány szinte minden ága, így nagyon sok mindent ki is próbáltam és tanultam. Már diplomás vagyok, de jelenleg is egy újabbon „dolgozom”. Hogy milyen sokat számít a környezet, az rajtam is jól látszik. Általános iskolában nem volt a köreimben rockot, metalt, vagy hasonlót kedvelő, így a gimiig (pontosabban az előtte való nyáron meghirdetett címerező táborig) csak homályos ismereteim voltak az egészről. Ott viszont telibe kaptam mindent, amit csak lehetett. Nagyon bejöttek a thrash, death, hard rock cuccok, ám gimis korszakom derekán volt egy halálos kimenetelű családi balesetem, így azt a gyűlöletet, amit az emberek és Isten iránt akkor éreztem, csak a legsötétebb zenék tudták feledtetni, vagy megértetni. Így teljes mértékben elmerültem a black és a doom metal vizeiben, az emberibb hangot kizárólag a dark wave, a depresszívebb gótikus rock és a neofolk képviselte (ez idő tájt az okkultizmus lehető legmélyebb bugyraiba is elég durva módon belemerültem). Nálam nagyon sokáig semmilyen szinten nem létezett ennél lightosabb, emészthetőbb zene. Pár kivétel volt ekkoriban a listámon: Metallica, Slayer, Testament. Természetesen az idők múltával ez változott, így kisebb csúszásokkal ugyan, de hozzám is elért az igényes, de emészthetőbb metal.

Mióta vagy lelkes gyűjtő? Emlékszel az első hanghordozódra?

Az első saját cuccaimat – a Moby Dick Körhintáját, a Metallica Justice-át és a G’N’R Use Your Illusion-jét, természetesen kazetta formájában – a címerező táborért kapott pénzből vettem. Talán nem véletlen, hogy ezek a mai napig nagy kedvenceim maradtak, és előbbi kettő meg is maradt szenvedélyként. De igazán első cuccom, másolt kaziként egy Bathory, egy Messiah és egy Helloween volt, amit a kronaxiás Szőke Tomitól szereztem, aki a padtársam is volt. Pár év alatt elég szép gyűjteményem lett, ami sajnos elveszett, magamnak és a Gyivinek hála, mivel a gimi után egy totális hontalan időszak és alkoholmámorban való lubickolás jött, így az itt-ott elhelyezett gyűjteményem az enyészeté lett, és ugyan talpra álltam, de újra összeszedni az egészet csak körülbelül tízen-egynéhány éve kezdtem el.

Miket gyűjtesz elsősorban? Ezeket hogyan, hol szerzed be?

Nagyon sok olyan, még a metal világában is undergroundnak számító zeném van, amely csak CD-n jelent meg, így nem meglepő, de túlsúlyban azok vannak. Előtérbe a vinyl nálam csak mostanában, az újrakiadásoknak köszönhetően kezd kerülni. Ez nem jelenti azt, hogy „soha többet pici korong”, hiszen az általam preferált zenék legtöbbször még mindig ebben a formátumban jelennek meg, de a rendeléseim már megoszlanak a kettő között. No meg persze a boxok, amelyek kilóra megvettek a maguk biszbaszaival, ritkább felvételeivel, szép dobozaival. Külön szoktam hajtani a fadobozos cuccokra, amelyekből jó néhány van már nálam, kezdve a Dissection-től egészen az Alien Weaponry-ig vagy a Moonspell-ig, de nagy kincsem a Motörhead Ace of Spades fadobozos cucca is. A beszerzési forrásom sokáig szinte kizárólag a Discogs volt. Évekig bújtam az oldalt, állítottam össze a tetemes listáimat, amelyekkel újra felépítettem a gyűjteményemet. Izgalmas volt, amikor a párommal kibontottuk a ritkábbnál ritkább helyekről érkező dobozokat. Amióta meglett az alapgyűjtemény, azóta nézelődöm a közelemben, illetve rendelgetek közvetlenül a bandáktól, remélvén, hogy ezzel is támogathatom azokat a zenéket, amelyek oly’ sokat adtak nekem.

Mekkora gyűjteménnyel rendelkezel? Csak LP, vagy CD, MC is?

A gyűjteményemben 1200-1300 CD, kábé 200 LP és vagy 110-120 box található. Mivel utóbbiaknak a 80 százaléka vinyl, így azok is hozzáadódnak, tehát inkább 350-400 a vinylek mennyisége.

Megkérdezhetem, mekkora értéket képvisel a gyűjteményed?

Most, ahogy nézegettem a különböző kiadványokat, és nyomoztam utánuk, még pontosabb képet kaptam az egészről, mint amit eddig tudtam. Amikor az első Covid-oltás után kisebb halálközeli állapotba kerültem, nagy vonalakban elnyögtem az infókat a páromnak, hogy ha esetleg felfordulok, mit mennyiért tud eladni, így már előtte is tisztában voltam ezzel. Maradjunk annyiban, hogy ha csak áron alul sikerül eladni az egészet, spórolva ugyan, de két-három évig elél belőle az ember.

Melyik a legritkább, legértékesebb darabod?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolnom, mert a boxok és a first press-ek miatt sok kincsem van. Előbbi kategóriában a Metallica Master of Puppets-e mindent visz. Mind külföldön, mind itthon nagy az értéke, nekem például ajánlottak már érte több mint 400 ezret, a Discogs-on ennél jóval többön áll. E csoportban hasonló ritkaságnak számít, nem számolva a többi Metallica-t a Heilung faboxos Futhája, ami simán ér 200 eurót (a Discogs-on egy darab eladó példány van belőle). A sima CD-k terén sokkal tisztább a helyzet. Itt is egyértelműen sokat dob rajtuk az első kiadás ténye, illetve, hogy szinte egytől-egyig MINT/NM-ek, amiből soha nem engedtem. Így ebben a kategóriában olyan lemezek találhatók, mint a korai Moby Dick-ek (80-200 euró/darab), Limbonic Art-ok, vagy az ugyan nem első, de a rögtön utánuk kijövő Burzum digik is szemem fényei. Kiemelten ritkaság a Moonspell Irreligious (270 példányban lett nyomva) és a Dissection The Somberlain fadobozos kiadványa, vagy az Enslaved Vikingligr Veldije, de itt említhetném a Sisterhood Giftjét, a korai Mephisto Waltzokat, vagy a számomra is meglepetés ritkaság Sopor Aeternus A5-ös Dead Lovers Sarabande-ját és az Ataraxia Prophetiáját is. Ezekből ilyen minőségben a Discogs-on is csak 1-2-10-12 példány van fent az egész világon.

Legnagyobb büszkeséged?

Ha nem magát a gyűjteményt nézem, akkor egyértelműen a Metallica teljes Box set sorozata. Külön vicc bennük, hogy mindet közvetlenül a zenekartól rendeltem meg, amiért pár cimborám ki is röhögött, azonban, ahogy ment fel az áruk, a nevetés ezzel fordítottan arányosan halkult el, majd szűnt meg. Én speciel ár/érték arányban nagyon korrektnek tartom őket. Nem voltak olcsók, de tényleg rengeteg mindent kaptam a pénzemért: tonnányi LP-t, CD-t, DVD-t, ritkaság-interjúkat, jegyzeteket, mindegyikhez faxa, igényes könyvet, amelyekben az ember hetekre el tud merülni. Mást nem is kívánhat egy rajongó!

Hol tartod őket? Milyen tárolási rendszered van?

Ahogy a képeken is látszik, a CD-knek még csak a felét sikerült elhelyeznem, a másik felükre akkor kerül sor, ha elkészül a tetőtér. 🙂 Van pár vitrinem a kincseknek, boxoknak, plusz pár igényes CD-torony a többi cuccnak, abc- és megjelenés szerinti sorrendben. A vinylek, nagy boxok egyelőre passz, jelenleg dobozban…

Csak veszel, vagy adsz is el?

Sokáig csak vettem, most viszont, hogy új házba költöztünk, végre újra rendszerezem őket, így fedeztem fel, hogy biza olyan zeném is volt/van, amiből három!! példányt is birtokoltam. De azt is túlzásnak éreztem, hogy például a Bathory-sorozatom egyszerre volt meg CD-, vinyl- és picture vinyl-formátumban, így ezeket is észszerűsítettem. (Csak a félreértés végett: ha lenne helyem, szó nélkül megtartanám őket, de nincs. 🙂 ). De néha veszek üzleti célból is, ha olyanba szaladok bele, amiről tudom, hogy jó áron eladható (legutóbb pont Drávucz Karesznak adtam el egy boxot).

Mivel játszod le őket?

Nos, biztosan sokan fel fognak szisszenni: a CD-ket egy Pioneer X-HM16 mini Hi-Fivel játszom le, de nekem nagyon bevált. Jó a hangja, a gyári hangfal se rossz, és elég kicsi, ami pluszpont számomra. A vinyleket már komolyabb cuccal, mégpedig egy Denon dp400-zal nyomatom.

Vannak rituáléid hallgatás közben, előtt, hozzá?

Három formában szoktam zenét hallgatni. Virággondozás közben, gép előtt, munka-tanulás közben, illetve teljes odafigyeléssel, egy ser-whiskey társaságában. Természetesen ezek alapján is osztályozom a zenéimet.

Szerinted van jövőjük a fizikai hanghordozóknak?

Abszolúte!! Olyan szintű feltámadást produkáltak az elmúlt öt évben, amit nehéz lesz visszaszorítani. Szerintem remekül megfér egymás mellett az online és a fizikai zenehallgatás, és ezt az emelkedő amerikai eladási adatok is remekül tükrözik.

Volt fura eseted?

Egy mindenképpen. A Messiah Choir of Horrors albuma nagy kedvencem. Természetesen patent állapotban akartam beszerezni, és találtam is egyet egy svájci csókánál a Discogson, akivel akkoriban sokat dumáltam is. Online kifizettem, majd eltűnt, mint szamár a ködben. Már éppen írtam volna neki, hogy megy a negatív feedback, amikor csengetnek, és a kapu előtt egy hamisítatlan chopperes csávó áll. Mint kiderült, amúgy is ment volna Szlovákiába egy motoros felvonulásra, és gondolta, személyesen hozza el nekem a cuccot, pár sör kíséretében. Azóta is jóban vagyunk, és néha, ha erre jár, össze szoktunk koccanni.

Mivel zárnád az interjút?

Remélem sok olvasót érdekeltek ezek a kincsek, és remélem, sokan kedvet kapnak hozzá. Nem mindig tejfel, mint ahogy minden hobbinak vannak hátulütői, ennek is. Nem szabad a ló túlvégére esni, tudni kell hol a határ, de azt is jó, ha fejben tartja az ember, hogy így is, ha csak kismértékben is, de a kedvenceit támogathatja, és még élvezi is az ember.

About Reaper 30 Articles
Fiatalon próbálkozott zenéléssel, de rájött, hogy mindenki jobban jár, ha csak hallgatja azt. Lelkes gyűjtő és hobbikertész, amúgy programozó.

4 Comments

Hozzászólás a(z) Sunyi Ló bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Your email address will not be published.


*