Paul Stanley: Tükörkép – Reflektorfénybe zárva

Innen, Magyarországról talán el sem tudjuk képzelni, mekkora kultusz övezte a KISS-t az Egyesült Államokban a ’70-es évek második felében. Hazájukban akkortájt nem csupán a legnépszerűbb zenekar voltak, hanem egy jelenség, egy szórakoztatóipari intézmény, tömegek rock and roll cirkusza. A zenészek a jól kitalált imázsnak – Starchild-nak, Demonnak, Spaceman-nek, Catman-nek, illetve a későbbi tagok maszkos alteregóinak – köszönhetően egyfajta mitikus képregény-figurákká váltak. Európát azonban érdekes módon csak a ’80-as években, maszk nélküli korszakukban sikerült maradéktalanul meghódítaniuk, hozzánk pedig talán be sem gyűrűzött az a fajta hisztéria, ami a tengerentúlon övezte őket.

Pályájukat az első aranykort követően hullámvölgyek és újabb sikeres időszakok tarkították. Számos rockzene-rajongó vált a csapat fanatikusává, egyeseket a koncertek látványvilága ragadott magával, míg mások a remek nótákat értékelték, és persze olyanok is akadtak, akiket hidegen hagyott a KISS. Legfeltűnőbb figuraként és sokirányú médiaszerepléseinek köszönhetően sokakban az a kép alakulhatott ki, hogy Gene Simmons énekes-basszusgitáros a banda meghatározó embere, lelke, motorja. Zenésztársa, Paul Stanley önéletrajzi könyvét olvasva azonban egy teljesen más kép rajzolódik ki előttünk. Persze egy ilyen összegző műben általában mindenki magát helyezi előtérbe, a saját nézőpontjából mutatja be az eseményeket – talán ezért is jó lenne egyszer a magyar származású démon, Simmons autobiográfiáját is kézbe venni (angolul 2017-ben jelent meg On Power: My Journey Through the Corridors of Power and How You Can Get More Power című műve), abból közös történetük egy másik olvasatát is megismerhetnénk.

A magamfajta, átlagos KISS-kedvelő számára rengeteg érdekes, eddig nem ismert sztorit tartalmaz a kötet. Rávilágít a személycserék okaira, az egyes lemezek megszületésének körülményeire, és – természetesen Paul szemszögéből nézve – az egyes tagok egymáshoz, a zenéhez és a csapathoz való viszonyára. Nem tudom, ki hogy van vele, engem beszippantanak ezek a fordulatos történetek; lehetne akár egy általam kevésbé ismert vagy kedvelt együttes is, egy idő után akkor sem tudnám letenni a könyvet. Mint egy jó filmet nézve, kíváncsi vagyok, honnan – milyen kacskaringókon, szívásokon, humoros epizódokon és megdicsőüléseken keresztül – hová jut el a sztori. És ezeket olvasva természetesen a banda albumaihoz is kedvet kapok: a KISS diszkográfiájának is nekikezdtem, és az olvasottak hatására valószínűleg a teljes kollekción végig fogok menni.

Ugyanakkor az a gondolat is átfutott rajtam, hogy mi újat mondhat egy ilyen kötet, jelen esetben az énekes-ritmusgitáros Stanley könyve egy die-hard KISS-rajongónak, aki az elmúlt évtizedekben minden infót magáévá tett, amihez a zenekarral, kedvenceivel kapcsolatban hozzájutott. Egészen biztos vagyok benne, hogy a kötet egy csomó olyan emléket és gondolatot is tartalmaz, amelyet a főhős eddig egyetlen fórumon sem osztott meg a rá kíváncsi rajongókkal.

Elhatároztam, hogy ajánlómban a könyv lehető legkevesebb poénját fogom lelőni, így most csupán az olvasottak egyetlen dimenziójára irányítanám rá reflektorfényt, ez pedig a frontember személyiségének, kapcsolatainak, illetve a közönség fejében a zenekarról kialakult képnek az ellentmondásossága. Ki sejtette például, hogy az irigyelt, nők által körülrajongott, a színpadon megistenülő énekes nemcsak gyerekként, hanem felnőttkorában is sokáig gátlásos és magányos volt? Hogy az egységes csapatkép kirakata mögött már a legelső években megjelentek a tagok közötti ellentétek, hamar felszínre kerültek a zenészek személyiségének gyenge pontjai, ami a legstabilabb harcostársak, Paul és Gene között is komoly feszültségek forrása lett, a szintén alapembernek számító Ace Frehley-ről és Peter Crissről pedig kiderült, hogy képtelenség velük együtt dolgozni.

Minden ilyen zenészéletrajznál kíváncsian figyelem, mikor jelenik meg a kötet lapjain a többi meghatározó szereplő, és mikor indul el maga a csapat, azaz milyen arányban kap helyet a műben a főhős előélete és zenekari korszaka. Nyilván az előbbi is érdekes, fontos adalékokkal szolgál a címszereplő személyiségéhez, mozgatórugóihoz, de mégiscsak a főműsorra vagyok kíváncsi… Itt a 62. oldalon tűnik fel Gene Simmons, és a 88.-on áll össze a KISS klasszikus felállása. Mivel a könyv angol eredetije 2013-ban látott napvilágot, 2012-ig követi nyomon a banda munkásságát, magyarul pedig – hogy tudatos időzítéssel vagy véletlenül? – nem sokkal Stanley Bert Eisen, vagy ahogy mindenki ismeri, Paul Stanley 70. születésnapját követően jelent meg.

Hogyan látja a rocktörténelem egyik legmeghatározóbb csapatának pályaívét az a szereplő, aki mindvégig ott állt az események fókuszában? Erre kapunk választ a 400 oldalas, különleges fotókkal gazdagon illusztrált kötetből, amelyet a fordító, a Shock! magazin felelős szerkesztője, Draveczki-Ury Ádám egészített ki informatív lábjegyzetekkel.

A legjobbat akartátok. A legjobbat kapjátok. Ne hagyjátok ki!

Megjelent 2022 márciusában a Cser Kiadó gondozásában
Ára: 5495 Ft

A szerző: Coly 1224 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*