In Aphelion: Moribund (2022)

Mint azt a Facebook-os felvezetésben is olvashattátok, ebben a cikkben a svéd Necrophobic-kal kapcsolatos aktuális cuccokból szeretnék néhányat a figyelmetekbe ajánlani. A banda nagy rajongója lévén, nagy örömömre szolgál, hogy másfél évvel a legutóbb megjelent sorlemezük, a Dawn of the Damned után most újra népszerűsíthetem kedvenceim friss kiadványait. Igaz, ezúttal nem új albumról, hanem két kitűnő korábbi anyaguk, a 2006-os Hrimthursum és a 2009-es Death to All újranyomásáról van szó.

Az előbbi, LP már körülbelül egy hónapja elérhető, míg az utóbbi március 25-től lesz hivatalosan kapható. Vinylen többszínű kivitelben (arany, clear, black) és dedikálva is rendelhetők a korongok. Részletek a banda elérhetőségein. Főként black, death, thrash metal rajongó gyűjtőknek ajánlatos beszerezni, mert mind a két anyag igencsak veretes alkotásnak számít a banda szerintem egyébként is átlag fölötti életművében. Nekem elhihetitek! 🙂 Bizonyítékul itt a Revelation 666 klipje a Death to All lemezről (a dal utolsó kábé három perce totál libabőr):

És akkor most néhány mondat a címben szereplő In Aphelion albumról. Ezzel az anyaggal csak a március 11-i megjelenés előtt néhány nappal, tök véletlenül futottam össze. Fogalmam sem volt, hogy az egyik nagy kedvenc skandináv csapatom két tagjának van egy mellékprojektje. Mint azóta megtudtam, a banda már tavaly bemutatkozott egy négyszámos EP-vel, aminek egy (a Kreator Pleasure to Kill-je) kivételével minden dala az új LP-re is rákerült. A Necrophobic két gityósa, Johan Bergeback és Sebastian Ramstedt, valamint a holland Cryptosys dobos, Marco Prij alkotják e kitűnő triót. A műfaj melodikus black metal. A melodikus, azaz dallamos jelzőt ez esetben külön kiemelném!

Mint az ilyen esetekben előfordul, itt is kimutatható a párhuzam a gitárosok anyabandája és az In Aphelion zenéje között, de ebben a svéd-holland koprodukcióban a dallamos betéteknek köszönhetően szerintem valamelyest tágabb zenei hatások érvényesülnek (World Serpent, Draugr, The Origin). Persze az alaphangulat a lemez egészén azért mégiscsak túlnyomórészt black-es keretek között mozog. Van tipikusan fekete fémes, monoton menetelés is a Luciferian Age vagy a Requiem képében. Ez utóbbi akár egy Tribulation szám is lehetne!

Ha egy nótát kellene kiemelnem, az mindenképpen a Draugr lenne. A dallamokkal díszített, fogós black metal atmoszféra talán itt lett a legínycsiklandóbban tálalva. A dal körülbelül kétperces zárótétele itt is “űber beauty”. 🙂

A Moribund tehát igényes, jó zenét rejt, amit nem csak black metal rajongóknak ajánlok. Erős 4 pont.

About Sipy 84 Articles
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*