Legyen Hang! – mondá az Úr, s lőn. S mi, emberek örvendezünk vala, hogy végre képesek vagyunk kommunikálni is egymással. Megtanultunk danolászni, énekelni.
Legyen Vagyon! – mondá az Ördög. S mi, emberek nem örvendezünk vala, csak egy szűk csoportunk, akik többet tulajdonolnak ebből, mint a nagy átlag.
Legyen Rock és Metal! – mondák sokan, kik eme stílus megteremtői közé sorolandók, mint például Bill Haley vagy a Kinks, esetleg a Who. S mi, metalosok örvendeztünk vala, mert éreztük, hogy ez nekünk nagyon jó!
Legyen Fonográf, Gramofonlemez, Magnókazetta, Compact Disc, majd Vinyl! – mondák a hanglemezkiadók. S ők örvendeznek vala, hiszen ebből sok pénz terem nekik. Bár egy kicsit mi is örvendezünk vala, mert mi is részesülni szeretnénk belőlük.
Legyenek hát Zenegyűjtők! – mondá Darwin. S a zenészek örvendeznek vala, mert végre értékelik azon munkájukat, amit évről-évre belefeccölnek a műveikbe.
Nos, valahogy így fejlődhettünk ki mi, fura állatfajok, akik felborítva (vagy nem) fél vagy egész életüket, a zenére, s azon hanghordozókra fordítják fél vagy egész energiáikat, amik szívük választottja lett.
Legyen hát egy Rattle-állatkert! – mondám én. S az olvasók (remélem) örvendeznek vala, nézegetvén, mily’ sokfélék vagyunk mi, s mily’ sokféle mindennel tengetjük napjainkat.
Így hát terveim szerint hétről hétre bemutatok nektek egy-egy igazán izgalmas, érdekes személyt, és bár ezekben a cikkekben a Drágaságainkon van a hangsúly, mégis bepillantást nyerünk az emberbe is, mert ahogy egy ősi bölcs metalos mondta vala: az vagy, amit hallgatsz!
Leave a Reply