Drágaságaink, avagy gyűjtemények 2020-on túl

DRÁGASÁGAIM – Nagy Károly Róbert (Mirr-murr)

Második vendégem szintén egy „nagyágyú”. 🙂 Ha a Nagy Károly Róbert név nem is mond semmit, a Mirr-murr biztosan! A vele való kalandos emlékem hasonló, mint Attilánál, ugyanis két évig kollégák voltunk. Egy projekten dolgoztunk, sokat dumáltunk, így ugyan nem volt titok számomra a gyűjtőszenvedélye, a mennyisége viszont annál inkább. Ahogy olvastam a válaszokat, bizony csak pislogni tudtam, mint hal a szatyorban, éppúgy, mint a képek nézegetése során. Robi eleve egy érdekes ember, a metal szintér csendes, de annál nagyobb arca, így örömmel osztom meg veletek a gyűjteményét.

Szia! Nagyon nem kell téged bemutatni, de azért röviden mesélj magadról!

Helló! 43 éves leszek idén májusban, körülbelül 10 éve melózok egy fővárosi multinál. Egyedül élek. Szabadidőmben imádok zenét hallgatni, és esetleg hétvégenként bedobni pár piát. Amúgy nyitott gondolkodásúnak tartom magam, sok minden érdekel, például a történelem, az irodalom, a természettudományok, filmek, közéleti történések stb. De azokkal kapcsolatban csak elolvasom, ami érdekel, komolyabban belemerülni és pénzt költeni rájuk nem fogok, nem akarok. Mindent nem lehet.

A metalon kívül nagyon régóta hallgatok klasszikus zenét és pár éve jazzt. Az eredeti, autentikus hangszereken előadott népzene is elég nagy erővel bír. Érdekes, de ezeknek a zenei irányzatoknak a metallal kevert hibridjeit, például a folk vagy a szimfonikus metalt nem különösebben szívlelem. Számomra unalmasak, elvész belőlük az, ami miatt az eredeti műfajok külön-külön jók tudnak lenni. A progresszív dolgokat viszont kedvelem, főleg a ’80-as, ’90-es évek cuccait. Mindig is lenyűgözött a magas szintű hangszeres tudás és a komplex dalszerzői képesség.

Mióta vagy lelkes gyűjtő? Emlékszel az első hanghordozódra?

1991-ben, a Metallica fekete albumának megjelenésekor kerültem közelebbi kapcsolatba a metallal. Szerintem az első kazettám is Metallica volt, akkor mindet be is gyűjtöttem a helyi KGST piacon. 🙂 Érdekes, de ahogy meghallottam a Kill ’Em Allt vagy a Ride the Lightning-ot, már kevésbé tartottam fontosnak, izgalmasnak a Feketét. És ez így van mind a mai napig: egyetlen hanghordozón sincs meg ez a lemez. A Live shit boxon kívül semmim nincs a ’90-es évekbeli Metallicától, és minden bizonnyal nem is lesz már. 🙂

Miket gyűjtesz elsősorban? Ezeket hogyan, hol szerzed be?

A zenei hanghordozók szinte teljes palettáját gyűjtöm. Tehát vinylt, CD-t, kazettát, de van sok zenei DVD-m, videokazetták és egy darab Iron Maiden blu-ray lemezem is, amit akciósan vettem (kb. 1500 Ft volt 🙂 ) a Media Marktban. De lejátszót sose veszek hozzá, az tuti. DVD-t és VHS-t viszont természetesen tudok és szoktam is lejátszani.

Mekkora gyűjteménnyel rendelkezel? Csak LP, vagy CD, MC is?

Körülbelül 1200 vinylem van, ennek kis része 7” és 10”, a nagyobbik része szimpla vagy dupla, 12” átmérőjű korongon. Többségében első nyomások, csak akkor veszek újrakiadást, ha a régi csak horror áron vagy egyáltalán nem beszerezhető. Van pár többlemezes vinyl bokszom is. CD-m körülbelül 5000 darab van. E formátum esetében nem mindig hajtok az első kiadásra, ott nem zavar, ha újrakiadás. De ha lehet, ne legyen remaszter, újra kevert meg végképp ne. Többlemezes CD bokszaim is vannak, vagy 30 darab biztosan. Kazettán főleg demókat gyűjtök. De van pár bootleg koncert és válogatás is. Régi magyar demók, kazettaalbumok is vannak, ezeket nagyon szeretem. Sok még a mai napig sem elérhető más formátumban.

Megkérdezhetem, hogy mekkora értéket képvisel a gyűjteményed? 

Hát, erre én is kíváncsi lennék. 🙂 Eleddig nem volt időm Discogs-ra feltölteni a komplett arzenált. De ha jó a megérzésem, akkor a teljes, valós befektetett összeg biztosan kevesebb, mint a virtuális összérték. Illetve az is sejthető, hogy azért ennek az árából még nem tudnám megvenni a Korda villát. 🙂

Melyik a legritkább, legértékesebb darabod? (kép)

Ritkának mindenképpen a régi demó kazik számítanak. Ezeket ugye egyszerű házi körülmények között gyártották, kábé annyit, amennyit el akartak küldeni a fanzine-eknek, de jutott belőle a haveroknak is, meg persze annak a megszállottnak is, aki rendelt belőle. Oszt kábé ennyi. Főleg, ha utána abba is maradt a zenélés. A legértékesebb darabom talán az Emperor In the Nightside Eclipse első nyomású vinylje gatefold tokban. De a Suffocation, Dismember, Bathory, Death first pressjeimet is jó áron kínálják a Discogs-on és az aukciós oldalakon.

Van pár ritka CD-m is, ezek főleg kis példányszámban készült kiadások a ’90-es évekből, független underground kiadók cuccai. A régi demóim inkább komoly eszmei értékkel bírnak. Az a néhány ember, aki idehaza értékeli ezeket, az pontosan tudja, másnak – hiába rajongó – pedig semmit nem számítanak.

Legnagyobb büszkeséged?  

Az egész gyűjteményt szeretem, ha valamit nem értékelnék belőle, már eladtam volna. De ha ki kellene emelni valamit, akkor a körülbelül 80 videokazettámat említeném. Nem vicc. 🙂 Tudod milyen nehéz jó állapotú és olcsó metal videokazikat venni?! Már megfogadtam magamnak, ha egyszer elérem a száz darabot, utána egy hétig fogok ünnepelni. 🙂

Csak veszel, vagy adsz is el?

Ritkán, ha valamit valamilyen oknál fogva (például szebb állapot, jobb kiadás) lecserélek, akkor szoktam eladásra, de inkább cserére kínálni. Ezek szinte azonnal el is mennek, mivel tudom, hogy konkrétan melyik havert érdekelheti, és annak rendje és módja szerint el is viszi azt.

Mivel játszod le őket?

Van egy ’90-es években gyártott Technics tornyom. A CD részét már fiatalítottam, hamarosan a lemezjátszó is erre a sorsra jut. Amúgy minden más hibátlanul működik rajta.

Vannak rituáléid hallgatás közben, előtt, hozzá? 

Olyan nincs, amit minden egyes alkalommal művelnék. Az rituálénak számít, hogy hétvégén pár sört is bedobok zenehallgatás közben?! 🙂 Hétköznap nem, mert akkor nem szoktam inni.

Szerinted van jövője a fizikai hanghordozóknak? 

Szerintem van, ez nem vitás. Mert ez egy tök jó hobbi. Még akkor is, ha zenét fizikai formátum nélkül is lehet hallgatni. De az nem ugyanolyan. Ráadásul ez egy olyan tevékenység, aminél a befektetett összeg nem vész el, mint például a szerencsejáték vagy akár az utazás esetében. Ha ráunsz valamire, akkor akár anyagi deficit nélkül is túl tudsz rajta adni. De még az is meglehet, hogy pozitívba mész át.

A képeidet nézve nem csak hanghordozókat gyűjtesz… 

Hát igazából mindenből, ami egy kicsit is köthető a metalhoz, a sok év alatt elég tetemes mennyiségű cucc gyűlt össze. A hanghordozókon kívül van egy körülbelül 500 darabos (de inkább több, mert pár éve volt majdnem ennyi, akkor megszámoltam) ruhakollekcióm. Főleg hagyományos, rövid ujjú pólók fekete alapon, de van sok hosszúujjú: pulcsik, ujjatlanok, baseball pólók stb. Sok vintage darab, amik ma már eszmei értéket képviselnek. Legnagyobb kedvenceimtől a CD, vinyl kiadások mellett pólón, pulcsin is megvannak a „sorok”. Van, ami többféle verzióban, mert más van a hátán, vagy mert más a hordozó póló alapszíne, például camouflage vagy csak szimplán a feketétől eltérő egyszínű. És a komplett kollekció 99 százaléka volt már rajtam legalább egyszer. Van pár, ami nem, mert például az ujjatlanokat annyira nem kedvelem. Talán egyszer azok is sorra kerülnek… Kitűzőből is elég szép mennyiség van már, kábé 200 darab, nagy részük régi magyar termék. Pár éve volt lehetőségem felvásárolni egy egész gyűjteményt, az a darabszám dobta meg az enyémet is. Örülök nekik, de kitűzni sosem fogom egyiket sem. Félek, hogy elhagyom, ahogy az történt anno tinédzserkoromban koncerteken. Akkor már jobb, ha ott vannak a polcon.

Te amúgy nagy utazó hírében is állsz. Melyik a legemlékezetesebb utad, ami a zenéhez köthető?

Hát az attól függ, hogy az élmény inkább pozitív vagy negatív előjelű volt. De utólag inkább a kellemes élmények maradnak meg, a szarokból pedig le kell vonni a következtetéseket. 2016-ban, amikor volt a Brexit, nos, akkor jártam éppen Londonban, King Diamond Abigail turnéjának ottani állomásán. Minden patentul ment, tényleg. A koncert felejthetetlen volt, annyi angol sört vedelhettem, amennyit akartam stb. Egyedül a visszaúttal voltak problémák, lévén éppen akkor zajlott egy sztrájk a reptér földi kiszolgálóinak részéről. Már fent voltunk a repülőn, fullos utastér, vártuk az indulást, de több óra várakozás után sem akart történni semmi. Majd egyszer csak bemondták, hogy a járatunk törölve lett. Mivel elég nehéz az utolsó pillanatban átrakatni repjegyet, így kénytelenek voltunk két napot dekkolni a kibaszott stanstedi reptéren. Padon alvás, rendőrök, biztonságiak basztattak stb., kábé mintha csövesek lettünk volna. Sajnos a reptér büféinek kínálata sem volt a legváltozatosabb, de legalább találtam egy olyan sörfajtát, amit két nap után sem untam meg. És hogy ne legyen túl egyszerű a lezárása e mesés kirándulásnak: visszafelé csak Pozsonyba kaptunk járatot, így onnan még haza kellett vonatozni. Ma már én is nevetek rajta, de akkor kurva szar volt.

Egyébként általában mindig valamilyen jármű jellegű hiba okoz kellemetlenséget: ebben már volt részem vonattal (Headbangers Open Air, Németország, 2015), mikrobusszal (Obscene Extreme, Csehország, 2004) és személyautóval is (MetalMania, Lengyelország, 2018). Ez utóbbira sajnos az odafelé vezető úton jelentkezett a gebasz, így oda ki sem jutottunk.

De hogy ne csak a szart toljam: 2015 és 2017 között háromszor is voltam a Párizs melletti Fall of Summer fesztiválon, ahol minden egyes pillanat csodás volt. Annak ellenére, hogy az utolsót keményen elmosta az eső, jelentős anyagi kárt is okozva – többek között emiatt hagyta abba a főszervező Jessica. Hibátlan line up, csodás környezet, prémium piák és kaják, nagyszerű szervezés. Csak jó emlékeim vannak onnan. De ide jöhetnek az északi országok fesztiváljai is, például a norvég Beyond the Gates, a finn Steelfest vagy a stockholmi Scandinavia Deathfest. Ezek is mind nagyon nagy élmények. Csak győzze az ember pénzzel! De amikor ott vagy, úgysem fog érdekelni, hogy mennyibe kerül, akkora a hatás.

Tanácsok kezdő gyűjtőknek? 

Ha igazán szereted a zenét, zenéket, amiket meg szeretnél vásárolni, akkor csak ez járjon a szemed előtt, és senkitől semmilyen tanácsot ne fogadj el!

És a Rattle-olvasóknak?

Hallgassatok sok metalt, és ha lehet, menjetek koncertekre! Sajnos az utóbbi két évben úgy álltak a dolgok a Covid miatt, hogy ez eléggé korlátozottan volt lehetséges. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de ha rám hallgattok, akkor én csak azt a koncertet, fesztet sajnálom, amire akármilyen okból NEM tudtam eljutni.

Ez járjon mindannyiunk szeme előtt! És persze szarjátok le, hogy ki mit gondol rólunk, rólatok, hiszen egyszer élünk, mindenkinek csak egy élete van, azt hadd élje már le úgy, ahogy akarja. Tehát azt ne mások véleménye határozza már meg! RIP Lemmy!

About Reaper 29 Articles
Fiatalon próbálkozott zenéléssel, de rájött, hogy mindenki jobban jár, ha csak hallgatja azt. Lelkes gyűjtő és hobbikertész, amúgy programozó.

1 Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*