DRÁGASÁGAIM – Horváth Attila (Őszentsége)
Cikksorozatom első részében egy régi cimborám kollekcióját mutatjuk be (mára már, remélem, barátot mondhatok 🙂 ), akiről megismerkedésünkkor nem is tudtam, mekkora zenerajongó. Ugyan tisztában voltam vele, hogy csinált alkalomadtán bulikat, plusz a Gothic.hu fénykorában jó pár cikk is kikerült a keze alól, de a gyűjtőszenvedélye valahogy kiesett a látókörömből. Azután úgy öt-hat éve elkezdtünk csereberélni, közösen rendelgetni, és tádám: kiderült egy újabb közös hobbink! Bár én kismiska vagyok Attilához képest, ráadásul zeneszeretete és tudása számomra példaértékű. Remélem, egyszer még elérem azt a kategóriát, amit ő képvisel.
Szia! Nagyon nem kell téged bemutatni, de azért röviden mesélj magadról!
Szia! Először is köszönöm szépen, hogy megkerestél! Fanatikus zenerajongó vagyok, elég sok műfajjal a hátam mögött. Nagyjából 13 éves korom óta vonz a rock/metal zene, ami az akkoriban dúló Guns N’ Roses/Metallica hullámnak is köszönhető volt. Aztán jött az Iron Maiden, a Megadeth, a Kreator, a Slayer és egyre brutálisabb zenéket szereztem be. A death metal sem váratott sokat magára, de aztán befészkelte magát a mindennapjaimba a Paradise Lost, a Therion, a My Dying Bride, az Amorphis, majd mai napig legnagyobb kedvencem, a Moonspell is. Azt követően a black metal ejtett rabul, ami számomra akkor egy nagyon titokzatos és szerteágazó műfaj volt. A Cradle of Filth, a Burzum, a Darkthrone, a Rotting Christ mind-mind másfajta zenét játszottak: az egyik extrém volt, a másik dallamos, szóval igazi Kánaán! Akkoriban ment a zenecserélgetés is. Az ország számos pontján lakó black metalosokkal másolgattuk egymásnak a zenéket. Azonban a kétezres évek elején, amikor a black metal divatosabb lett, rengeteg bandában kellett csalódnom, ezért egy számomra akkoriban megnyíló világ, a goth rock/electro bandák felé fordultam, és maradtam is ott kizárólagosan, majdnem 20 éven át. Olyan zenekarok, mint a Christian Death, a Garden of Delight, a Sisters of Mercy, a Bauhaus ma is a zenei repertoárom nagy részét teszi ki. Viszont itt is jönnek-mennek az éppen divatos stílusok, említhetném például a post punk (az újabb generációs) előretörését; rengeteg unalmas formáció került előtérbe, ami miatt egyre több metal zenét hallgattam nosztalgiázva. A régi emlékeket nem lehet kitörölni, elfelejteni, ezért egy ideje újra hallgatom és gyűjtöm is a régi kedvenceimet, akár az extrémebb vonalon is. Tehát amolyan mindenevő vagyok, gyűjteményemben a New Ordertől az Iron Maidenen át a Sisters of Mercyn keresztül a Burzumig sok minden előfordul.
Mióta vagy lelkes gyűjtő? Emlékszel még az első hanghordozódra?
Az első lemez, amit kaptam és kértem a szüleimtől, a Napoleon Boulevard Júlia nem akar a földön járni albuma volt, ami a mai napig megvan. Kilencéves lehettem akkor. Az első metal kazettám a Metallica Masters of Puppets-e volt, ez sajnos már nincs meg. Az első CD-m pedig a Sear Bliss-től a Phantoms volt; sajnos ez sincs már meg, megvan helyette vinylen.
Igazán lelkes gyűjtővé onnantól váltam, hogy lett saját keresetem. Ha jobban belegondolok, az első fizetésemből körülbelül 10-15 új CD-t tudtam volna venni (nyílván nem költöttem arra teljes egészében), most pedig több mint 60 darabot! A CD-k ára a ’90-es évekhez viszonyítva nem is ment fel különösebben, így anyagilag most könnyebb ennek a szenvedélynek hódolni. Szóval körülbelül a ’90-es évek második felétől vagyok lelkes gyűjtő.
Miket gyűjtesz elsősorban? Ezeket hogyan, hol szerzed be?
Több mint 20 éven át CD-ket gyűjtöttem, körülbelül öt éve gyűjtöm a vinylt, három éve pedig szinte csak azt. Pár zenei DVD-m is van, de ez elenyésző. Ha van jó ajánlat itthonról, például Facebook-os csoportokban vagy egyéb hirdetésekben, akkor onnan csemegézek, néha pedig boltokból, disztróktól. De többnyire külföldről, és a valamilyen szinten limitált cuccokat veszem célba. Bokszok, színes vinyl, limitált kiadványok, amikre gerjedek, persze csak ha van választási lehetőség.
Beszerzésnél előnyt élvez a Discogs és a lemezkiadók, vagy magától a bandától, nagyon ritkán pedig az Ebay-ről is vásárolok. Többnyire úgy rendelek, hogy megérje a postaköltség, tehát egy helyről több lemezt veszek. A tavaly július óta élő postai vámszabályozást is figyelembe kell venni, így ha lehet, az esetleges pluszköltségek elkerülése érdekében az EU-n belülről rendelek. Igaz, volt, hogy Svájcból rendeltem, és a vámmal együtt is roppant kedvező volt az ár, bár ez elég ritka! Amúgy az internet elterjedése óta ez nagyon könnyű dolog. Emlékszem, előtte katalógusokból, borító és leírás alapján rendeltem számomra ismeretlen zenéket. Egy párszor bakot lőttem, de szerencsére többnyire bejött a választásom!
Mekkora kollekcióval rendelkezel?
A gyűjteményem állandóan változik, jelenleg körülbelül 2000 CD-m, 7-800 „12 és „10 vinylem, 70 „7 vinylem és mintegy 50-60 DVD-m van.
Megkérdezhetem, hogy mekkora értéket képvisel a gyűjteményed?
Én magam sem tudom, meg sem próbálom felmérni! 🙂
Melyik a legritkább, legértékesebb darabod?
Talán a Rosa Crvx boksz, amire annak idején rengeteget vártam. Illetve van egy pár Sisters of Mercy bootleg cuccom, ami már akkor is hihetetlen áron ment, amikor a Discogs-on még engedélyezték a bootleg eladását. Biztos van jóval drágább hanghordozóm is, de ha már megvan, annyira nem követem az árak alakulását. Néha akkor veszem észre, hogy melyik milyen drága, amikor az egyes darabokat el akarom adni. Illetve van egy pár 50 példányra (vagy még annyira sem) korlátozott megjelenésű kiadványom, ami szintén nem elhanyagolható értéket képvisel.
Legnagyobb büszkeséged?
Az egész gyűjteményemre büszke vagyok, de talán leginkább a The Sisters of Mercy kollekciómra, ami jóval több, mint 120 tételt számlál, rengeteg bootleg CD-vel, amiket a világ minden tájáról kapargattam össze.
Hol tartod őket? Milyen tárolási rendszered van?
Itthon tartom őket, a szobámban, polcokon, de ezt hamarosan kinövöm! Tárolási rendszer: balról jobbra, a bandák neve abc-rendben és a megjelenés éve szerint.
Csak veszel, vagy adsz is el?
Igen, adok is el, ezt is a Discogs-on. Többnyire CD-ket, azt, amiből duplikáció van, mert beszereztem vinylen, vagy csak meguntam őket, vagy már nem annyira hallgatom az adott stílust. Egész Európába, Észak-, Közép- és Dél-Amerikától Ázsián át Afrikáig egy csomó országba postáztam már lemezeket. Főleg az eladásból fedezem az újabb beszerzéseket.
Mivel játszod le őket?
Erősítő: Panasonic SA-HE90
CD lejátszó: Technics SL-PG4 és Technics SL-MC7
Vinyl lejátszó: Marantz TT 5005
Vannak rituáléid hallgatás közben, előtt, hozzá?
Nem igazán. Többnyire olyan dolgokat csinálok ilyenkor, ami nem vonja el a figyelmemet a zenehallgatástól. Régen olvastam közben, de rájöttem, hogy a kettő együtt nem igazán megy. Vannak zenék, amikhez nem árt besötétíteni, gyertyát gyújtani, eliszogatni egy üveg vörösbort, és csak hallgatni, átélni a zenét, de ez ritka alkalom. Többnyire a számítógép előtt ülök, és nézem, keresgetem a következő beszerezésre váró zenéket, vagy csak pihenek, és a zenére koncentrálok.
Szerinted van jövőjük a fizikai hanghordozóknak?
Látva a fizikai hanghordozók hihetetlen életre kelését, azt kell, hogy mondjam, hogy bizony van! Vinyl lemezre olyan szintű a megrendelés, hogy csúsznak a megjelenési dátumok, mert kevés az alapanyag! Persze ez elsősorban a kis kiadókat sújtja, a közepes és nagyobb kiadók, valamint a multik akár húszféle színárnyalatban is kidobhatnak egy albumot!
Számomra érthetetlen, de a kazetta is újra életre kelt: rengetegen veszik, gyűjtik, gondolom, egyfajta retró életérzést ad. Az én magnóm a korai időkben sok kazettám szalagját megette, úgyhogy ez számomra nem annyira kellemes emlék. A CD pedig mindig is ment, és menni is fog.
Ha körülnézel, itthon is egyre több a lemezbörze, a lemezpiac, egyre több ember vásárol fizikai hanghordozót, és erre a pandémia csak rátett egy lapáttal, felerősödött az otthoni, minőségi zenehallgatás jelentősége! Hozzáteszem, elsősorban az undergroundról beszélünk, de állítólag más stílusok kapcsán is javuló tendenciáról lehet beszámolni.
Tanácsok kezdő gyűjtőknek?
Ehhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, hisszen mindenkinek máshogy tud kellemes lenni a lemezgyűjtés. Talán annyit, hogy ha kiszemeltél egy ritka kiadványt, azt szerezd be, mert elviszik, és legközelebb dupla áron látod újra! Nem éri meg várni a limitált lemezekkel, ezt saját bőrömön tapasztaltam!
Leave a Reply