Lóhalál metal

Bár nem predátor és nem is olyan agresszív, metal-kompatibilis állat, mint a korábbi cikkeimben „dicsőített” farkas- és nagymacskafélék, pókok és kígyók, valamint ragadozó madarak, a lónak is megvan a helye a műfaj ikonográfiájában. A szabadságot, büszkeséget, konokságot és kitartást, erőt és intelligenciát társítjuk hozzá; a harcosok hátasállata, legközelebbi társa, de megjelenik halottaskocsik elé fogva, indiánnévként (Crazy Horse), áldozati állatként, sőt, a motorkerékpár (például a Keel My Horse Is a Harley című dalában) és a vonat („vasparipa”) szinonimájaként is. A történelem híres paripája volt a trójai faló, továbbá a római császár, Caligula Incitatus nevű lova, a skandináv mitológiában pedig Odin nyolclábúja, Sleipnir – „emléküket” a metalban zenekarnév és számcím is őrzi.

A Metal Archives oldalon 65 lónevű csapatot (valamilyen Horse-t) találtam, közülük mutatóba íme néhány általam is ismert formáció:

A Pale Horse Named Death
Caligula’s Horse
Eight Legged Horse
Horse Called War
Mother Iron Horse
Thunder Horse

Nem akartam belekeveredni a különböző változatok – musztángok, pónik, unikornisok, pegazusok, körhinta-lovak stb. – kavalkádjába, személyes elfogultságom okán (lásd később) egyedül a rodeóval tettem kivételt. A legnagyobb netes metal enciklopédia oldalain a Graveyard Rodeo mellett még másik hat rokon nevű csapatot találtam.

A következő halmaz a „lovas” lemezcímek, ezekből is említenék néhányat (zárójelben az előadó nevével):

A Grave Is a Grim Horse (Steve Von Till)
Death on a Pale Horse (Opera Diabolicus)
Galloping White Horse EP (Nine Treasures)
Horse of Hell EP (Eisenhauer)
Scythe & Dead Horse (Mountain Witch)
The Horse That Bud Bought (Galactic Cowboys)
Warhorse (Tengger Cavalry)
White Horse Hill (Solstice)

Utolsó előtti kategóriaként lovas számcímeket kerestem. Itt elsősorban olyanokat igyekeztem felsorolni, ahol vagy a zenekar vagy maga a nóta sokak számára ismerős lehet. Itt már látványosan beköszön az indián tematika is, a rodeós szekcióban pedig örömmel említem meg két általam igencsak kedvelt csapat nevét és egy-egy dalát is:

A Horse Called Golgotha (Baroness)
A Man Called Horse (Lord Vicar)
Bad Horsie (Steve Vai)
Behold a Pale Horse (Saviour Machine)
Black Horse of Famine (Onslaught)
Crazy Horse (Black Label Society)
Dark Horse on the Wind (Primordial)
Death Rides a Black Horse (Jon Oliva’s Pain)
Frankenstein and His Horse (S.O.D.)
Gift Horse (The Almighty)
Horse Called War (Pride & Glory)
Horse Thieves (Atlas Moth)
Horse You Rode in On (Sixty Watt Shaman)
Iron Horse (Motörhead)
Painted Horse (Deep Purple)
Pale, Sick Horse (Apostle of Solitude)
Prince on a White Horse (S.D.I.)
Return of Crazy Horse (Carnifex)
Riderless Horse (Save Your Breath) (Virgin Steele)
Ridin’ the White Horse (Sinner)
Sacred Horse (Enslaved)
Skin Horse (Melvins)
Spirit Horse of the Cherokee (Manowar)
The Media Horse (Metal Church)
The Trojan Horse (Astral Doors)
The Winged Horse (Gamma Ray)
Trojan Horse (Derek Sherinian)
Where Can I Park My Horse (Disharmonic Orchestra)
White Horse (Agathocles)
Wishing Horse (Year Zero)
El Rodeo (Kyuss)
Queen of the Rodeo (Alice in Chains)
Rodeo (Mötley Crüe)
Rodeo (Pretty Maids)
Tornado Rodeo (Agathocles)

A cikk második felében jön a lényeg, amire eredetileg magát a sorozatot kihegyeztem: ez alkalommal a lovas lemezborítók világa. A pacik a műfaj legnevesebb előadóinak albumairól is visszaköszönnek, érdekes módon többeknél is szimpla igásállatként:

A dicső paripák (a Saxont leszámítva) más csapatok frontfestményein feszítenek. Az állatokat és lovasaikat nem egyszer fantasy-környezetbe helyezik, és mint egyik-másik képen látható, nehéz eldönteni, hogy hús-vér lényekkel vagy szellemekkel, élőhalottakkal van dolgunk.

Egyes ábrázolásokon a lófej önmagában, szimbólumként jelenik meg:

E valóságtól elrugaszkodott világban teljesen természetesnek számít, ha a lónak szárnya van vagy akár a nélkül is képes repülni:

Az egyik leggyakoribb kép, amikor a hátast – érdekes módon legtöbbször élő paripát – maga a Halál, egy csontváz, az ördög vagy egy szellemalak hajt uralma alá, ráadásul legtöbbször a kasza is ott van a lovas kezében.

Maga a négylábú is lehet csontváz vagy szellem, gazdájával vagy magányosan, dark/doom hangulatot árasztva, a legritkább esetben intenzív mozgás közben ábrázolva.

Kedvenc szekcióm jön, a béna borítók boltja, avagy válogatás egy általános iskolai rajzszakkör legígéretesebb alkotásaiból. Az első képet mintha egy ’50-es, ’60-as évekbeli amerikai mesekönyvből vágták volna ki (pedig 2003-as album). Címe: a kiskakas és párja megfékezik a megvadult pónit Jim gazda farmján.

A következő rajzot Tóth Peti hetedik osztályos tanuló készítette egy, az átlagosnál is unalmasabb fizikaórán: Lóg a ló – és egy másik is a bal oldali ágak takarásában. Mellesleg pedig a napjaink is meg vannak számlálva…

Részlet-gazdag csatamező-ábrázolás, középpontban egy alacsony növésű uralkodóval, akinek kardpenge lóg ki a szájából, valamint egy sárkányképű és az átlagosnál szőrösebb lábszárú paripával.

Látványos borító, amin egyedül az arányokkal van baj (nyilván szándékosan): vagy a ló mamut- vagy az ember pigmeus-méretű.

Félelmetes helyett inkább komikus az éppen szétrobbanó Holdtól megriadó csupa fog, szarv és karom harcos, valamint „szemfüles” paripája. (Sokadszorra is úgy látom, mintha az állat fülei a szemgödréből nőnének ki. De akkor hol a látószerve?)

A ló itt még rendben is lenne, inkább a lángoló kantárt tartó, halálfejű milf sikerült elnagyoltra és fakóra. Divatjamúlt egyrészes fürdőruhát, gondolom, a cenzúra kivédése céljából rajzoltak rá.

Attila hun király lovai és az őket megülő vad harcosok is mintha tudatmódosító szerek intenzív hatása alatt lennének…

Csak tippelni tudok arra, hogy mit ábrázol a következő kép: az előtérben knarrenheinzek (Sodom-kabalafigurák) hada menetel, mögöttük valami vörös izzásból egy csupa izom, ám bőrét vesztett ló emelkedik ki, és ugyanazzal a lendülettel le is dönt egy náci önkényuralmi jelképet. Külön felhívnám a figyelmet az állat fiatalos frizurájára…

Az alábbi rajzot feltehetően egy Picasso- és A.E. Giger-rajongó amatőr követte el, 12 éves korában, negyedóra alatt, zsírkrétával. Ez az „annyira rossz, hogy már jó” kategória. Na jó, még az sem. Hosszú ideig lehetne elemezni, hogy a lovon melyik nyílás minek felel meg…

Végezetül itt van a „futottak még” kategória, amelynek szereplői esetenként kifejezetten ütős alkotások, ám a fenti karámok egyikébe sem tudtam beterelni őket.

Összeszámoltam: az itt megjelenített 78 frontgrafika/frontfestmény közül mindössze 16 esetében ismerem a hozzájuk tartozó zenét, azaz nem vagyok egy kifejezett lómetal-rajongó. És ti: hány lemezt hallottatok innen, és tudnátok-e további nyihogós metal borítókat említeni?

A szerző: Coly 1224 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Comment

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*