Bloody Holly and the Ricketz: Slashes to Slashes, Guts to Guts (EP, 2021)

559 évvel az után, hogy Vlad Tepes havasalföldi fejedelem 38 ezer oszmánt gyilkoltatott le a Duna mentén, a Bloody Holly and the Ricketz megkezdte ténykedését. Székhelyüket a Basarab-házból a fővárosba tették át, és idén áprilisban döntöttek, úgy hogy véresen komolytalan produkciójukat nem csak koncerteken, de egy digitális EP-n is szívesen az utókor kegyeire bíznák. (Itt jegyzem meg, hogy lehet, nem ártott volna limitáltan fizikai formában is megtenni ezt.)

Czakó Dániel neve szerintem sokaknak mond ezt-azt, nos, egy újabb stílusban mutatta meg, hogy mit tud, hiszen társszerzőként, vendéggitárosként és hangmérnökként is szerves része a Spiritside Productions által digitálisan megjelentetett kriptaszökevénykedésnek. A csapatot rajta kívül a halva (sem) született Kirsch András énekes (akinek posztmodern irodalmi vénája és abszurd humora biztos ismeretes némelyek előtt), Árendás Anita dobos és Montagnon Marielle basszusgitáros alkotja (utóbbiak a háttérénekbe is besegítenek, hiszen kórus van ám dögivel). A szarkasztikus trash horrorban fulladozó borítót pedig Labrosse Dániel követte el, ami totálisan illik a Slashes to Slashes, Guts to Guts (a föld a földhöz, hamu a hamuhoz zseniális csúsztatása) lemezcímhez.

Nos, a formáció kedveli a Misfits féle zenei és szürke kisembert pukkasztó horror punk tékozlást (bár én nem érzem őket annyira energikusnak). Megemlíteném még a Calabrese vagy a Koffin Kats, a Bloodsucking Zombies from Outer Space, a Blitzkid, a HorrorPops vagy a kultikus Nekromantix nevét; mindenből egy csipetnyit, keverve-kavarva, a hatalmas kondért alulról a Pokol tüze mardossa, fortyog a gyilkos lötty… Belek, no meg szemgolyók, véres koponyák… Lényegében egy viszonylag egyszerű és felszínes, ám korántsem rossz horror punk muzsikát kapunk, ami az elejétől a végéig abszurd és a velejéig szarkasztikus, egy remek poén, amin újra és újra el lehet mosolyodni, no meg bólogatni a kellemes dallamokra.

Remek kórusok, pattogó riffek és szétfolyó szólók, ismerős dallamok, amelyeket már ezerszer hallottunk, de az új köntösbe bújtatás végett mégis másnak tűnnek, és punkos beteljesülések… Egyben van és a stílus kritériumainak maradéktalanul megfelel az anyag. Nem mutat fel semmi maradandóan újat vagy alkot hatalmasat, de ez a szubkultúra nem is igazán erről szól – és gondolom, amúgy sincsenek olyan nagy tervek, mint a The Hellfreaks esetében, a Bloody Holly and the Ricketz egyszerűen csak bulizni akar egy kiba..ott nagyot!

Az öt nóta a maga csaknem negyed órájával ahhoz éppen elég, hogy megismerhessük, miben is utaznak a véres temető barlangászok, rothadt csontkovácsok. „A punk nem halt meg, csak oszlásnak indult” – nos, a penészes csontokból kapunk ezt-azt, azonban mindez inkább vidám, mintsem ijesztő. Jaaa és a végletekig fekete humort, no meg iróniát a köbön. A Taste of Blood például retrospektív nosztalgiázás azokról az időkről, amikor még az AIDS volt „A” vírus. Vagy a Stop the Masquerade: Michael Myers, Jason Voorhees és Tommy Hewitt szexszimbólumok lehettek volna, de túl komolyan vették a maszkviselést…

Zenekar:
https://www.facebook.com/bloodyhollyandthericketz
https://www.instagram.com/bloodyhollyandthericketz
https://bloodyhollyandthericketz.bandcamp.com/album/slashes-to-slashes-guts-to-guts

Kiadó: Spiritside Productions
http://spiritside.info

1. I Gut You Babe (2:57)
2. Sweet Little Frankenstein (3:19)
3. Stop the Masquerade (2:20)
4. Children of the Sewer (3:05)
5. Taste of Blood (2:43)

A cikk szerzője: haragSICK 72 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*