A magyar kapcsolat

A Mai füllel rovatba hamarosan néhány magyar zenekar bő 20 évvel ezelőtti alkotását is be fogom emelni. Megszerzésük története jórészt ugyanaz és terjedelmesebb annál, semhogy egy konkrét ismertető bevezetőjeként szolgáljon, így ezt a sztorit most külön cikkben idézem fel.

Az ezredfordulót követően, 2001-2002-ben egy remek társasággal egy angol nyelvű programajánló magazint készítettünk, a Look-ot. Célcsoportunk a Magyarországra látogató és az itt élő külföldiek voltak. Műfajilag belefért minden, ami kultúra, így a zene is. Részünkről örömteli tevékenység volt, bizonyos produkciók ajánlása pedig jó apropót szolgáltatott arra, hogy olyan emberekkel készítsünk interjút, akik bennünket is érdekelnek, olyan filmekről, könyvekről és muzsikákról írjunk, amelyeket mi is szívesen nézünk, olvasunk, hallgatunk.

Mindennek alapja a jó kapcsolat kiépítése volt a különböző előadókkal, forgalmazókkal, kiadókkal, koncertszervezőkkel. Ilyen irányú munkánk eredményeként – és most már csak a zenéről beszélek – jó párszor megfordultam a Sony, a BMG, az EMI, a Universal budapesti irodájában, ahonnan soha nem üres kézzel távoztam. Az ott kapott promó albumok képezték aztán CD-gyűjteményem alapját. Akkor ismerkedtem meg személyesen Uzseka Norbival is, aki a külföldi metal bandák aktuális lemezei mellett a Hammer és a Nail Records istállójába tartozó hazai csapatok friss kiadványait is „rám sózta”, amelyekről aztán – még ha angolul, külföldieknek is, de – rövid ismertetőben adtam hírt.

Ekkoriban váltam rendszeres látogatójává, törzsvendégévé a Sziget Fesztiválnak, ahol akkoriban nemcsak a metal sátorban, de a Nagyszínpadon is sűrűn szerepeltek keményebb muzsikát játszó csapatok. A sajtós „ingyenjegy” feltétele az előző évben valamilyen orgánumban megjelent ajánló, beszámoló volt. Vicces, de ez akkor sem jelentett problémát, amikor már nem kulturális lapnál, hanem egy gyógyszeripari magazinnál dolgoztam. Az olvasók akkor arról szerezhettek tőlem tudomást, hogy miért jelenik meg a rendezvényen önálló standdal a Sanofi, milyen érdeklődés övezi a Civil Szigeten az ingyenes hepatitis- és HIV-szűrést, illetve mik a legkeresettebb termékek az „egy hét együttlét” alkalmi városállamának mobil patikájában. Cserébe pedig megnézhettem az Iron Maident, az Avantasiát, a Faith No More-t, a Fear Factory-t, a Motörhead-et, a Suicidal Tendenciest, a Helloweent, a Judas Priest-et és egy csomó másik bandát.

Visszatérve a hammeres kapcsolathoz, Norbinak köszönhetően akkoriban vált életem részévé a metalnak ez a szegmense, a hazai bandák, amelyeknek csúcsalkotásait ismerhettem meg frissen, közvetlenül a megjelenésük után. Nem sok lemezről van szó, de három cikkhez azért bőségesen szolgáltatnak témát, hallgatnivalót.

Az utolsó hónapokban már magyar nyelvű ajánlók, interjúk is megjelentek a lapban
Look forever: sokáig alvópólónak használtam, mára muzeális tárgy vált belőle
About Coly 1182 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*