(Ötödik születésnapunk apropóján tekerjük vidámra a hangulatot! Zozzie kifigurázta három kollégáját egy-egy kitalált cikk formájában. A görbe tükröt Sipy, John Quail és Size elé tette. Első körben Sipy nevében kitalált írása következik. Íme!)
Kezdem azzal, hogy ez az év számomra, mondhatni, kuka. Ekkora bénázást még életemben nem tapasztaltam mind a koncertekkel, mind az idei lemezterméssel kapcsolatosan. Többek között ezek miatt vagyok morcos, de egyéb dolgok is piszkálják a csőrömet. Ki is fejtem bővebben, mi a bajom, nem ússzátok meg, de ne higgyétek azt, hogy egy zsémbes vénember vagyok, aki csak fikázni tud, mert cikkem végén pozitívumokról is szót ejtek!
Akkor lássuk, mi nem megy át nálam a rostán! Itt van mindjárt a sokak által felmagasztalt új Tonkpils-lemez. Hát, én nem tudom, mit esznek rajta az emberek! Van rajta néhány emlékezetes dal, mint például a Losway Estuary vagy az Unholy, viszont az egészet tekintve több a középszar, a fos vagy éppen a trágyalé dal. És ez az általam korábban hallott cuccaikra is igaz. Olyan uncsi tételek, mint az itt fülelhető Lice vagy a Your Joy nálam teljesen kizárja, hogy jó albumról beszélhessünk. Abszolút a „nagyobb a füstje, mint a lángja” kategóriába sorolandó a Tonkpils. Viszont a szomszéd Vikit is az élő előadás győzte meg, ezért adok nekik egy esélyt, hogy megváltozzon a véleményem, így jövő októberben megnézem őket, főleg, hogy a Leviathan-nal jönnek, akikért viszont igencsak odavagyok! Csak ne szóljon megint közbe a Kovi (nem, nem a pornó producer, hanem a vírus).
Ebből következően rá is térek a koncertek és a vírus témakörére, ami ugyancsak kiverte nálam a biztosítékot. Minden koncert elmaradt, ami érdekelt. Bármi, amit beharangoztak, vettem volna rá a jegyet, de végül lefújták. Volt, amit ki is fizettem, és a pénzemet sem kaptam vissza, mert azt mondták, hogy helyette elmehetek Fásy Mulatóra Makkoshotykára. Anyátok pi…ja! Valamelyik koncertet meg áttették 2032-re. Jó, én elhiszem, hogy egyre több az oltatlan ember, a vírustagadó és a laposföld-elmélet hívő, de emiatt nem kéne elhalasztani az élő bulikat, főleg úgy, hogy előző nap még Ceci néni azt mondja a köztévében, hogy nincs is Kovi beteg, halálos áldozat soha nem is volt, aznap meg azzal az indokkal törlik a koncertet, hogy az adott zenekar minden tagja és a személyzet is rosszul lett, és pozitív lett a tesztjük (max a terhességi). Szerintem csak túl sok házi pálinkát ittak valami késdobálóban. Mindegy, próbálom magam nem felhúzni, előbb-utóbb csak véget ér ez a rémálom, és ismét nagyokat zúzhatunk és indiántáncot lejthetünk kedvenceink élő fellépésein! UFF!
Van még egy téma, ami rendesen kiakasztott, ez nem más, mint a metal újságírás. Egyszerűen nem értem, hogy miként tudnak egyesek olyanokat leírni, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. Példának okáért megemlítem a Shadow’s Stygian magazint, amiben D. László azt állította, hogy a Detonátor együttest nem is én alapítottam, hanem Eviscerator (Jocó), aki a Böllért is gründolta. Megcáfolom, mert én hoztam létre a Detonátort. Lacikám, máskor jobban nézz utána az információknak! Nincs harag, majd megiszunk egy páleszt erre. 🙂 Aztán a Brutal Metalban ez a Buga gyerek (Majka csávóval karöltve) azt merészelte kijelenteni, hogy nem is én énekelek az első demón, hanem Sz. Viktor. Az stimmel, hogy Viktor is ’kövesdi, de ő csak a focihoz ért, a zenéhez nem, az éneket én nyomom minden demón! Buga B és Majka! Nem nektek való a metal zene, írjatok inkább a Kiskegyedbe, azt tanácsolom. Egyébként pacsi, mert jó srácok vagytok!
Nem vágom, honnan a gyászból vette azt Size (Tales of the Morbid Butchers fanzine), hogy régen azért tudtam csak hörögni, mert gégemetszésem volt, amit ráadásul a saját kezével végzett rajtam. Size, Size, teljesen eltévedtél! Egy: soha nem is láttalak. Kettő: kórházban sem voltam soha, csak amikor megszülettem. Három: csipkebokor vessző. Ja, nem, de mindegy… De a legjobban ez a mitugrász Zozzie (Feszültség fanzine) húzott fel azzal, hogy az én nevemben írt egy cikket a Rattle Inc. magazinba. Én nem olvasom a Rattle-t, ezért nem vettem észre, de Coly gyanúsnak találta az e-mail címet, amiről Zozzie átküldte neki az írást, és a cikk megjelenése után megkérdezte, hogy én írtam-e. Én meg kinyomoztam, ki a tett elkövetője. De legalább a cikk fasza volt. Azért máskor ilyet ne, Zozzie! Ja, és azt is hallottam Zozzie által, hogy én nem is járok Mezőkövesd focimeccsekre, nem is nekik drukkolok, hanem titokban UTE hokimérkőzéseken vagyok jelen, ő már többször is látott engem az újpesti jégcsarnokban. Valakivel összekeversz, Zozzie-kám, és csak azt mondhatom: Hajrá, Mezőkövesd! Így is eléggé ideges vagyok, mert a múltkor is kikaptunk itthon az Emtékától, buktam is a Tipp Mixemet. Bocs, ez nem metal téma, de megemlítettem.
És ahogy ígértem, a végére legyen valami pozitív is! Kellemes meglepetésként hatott számomra a litván Skrodimas együttes, akik sajátos módon játsszák a death/black metalt. A Mirties Brigada című bemutatkozó lemezük nálam az év egyik legjobbja. A litvánok nem fukarkodnak old school témákhoz nyúlni, de mindezt mai köntösbe bújtatva adják elő. Remek számok sorakoznak az albumon, nem is tudnék egyet sem kiemelni, a színvonal egyenletesen magas. Bónuszként feldolgozták a Ravatal című számot (Bier néven fut, és litvánul adják elő), természetesen a világhírű Detonátortól! UFF!
Leave a Reply