The Lurking Fear: Death, Madness, Horror, Decay (2021)

Lehet rossz egy olyan album, amelynek bónusznótái között egy Possessed feldolgozás szám is szerepel!? Persze, hogy lehet! 🙂 De ez a válasz ebben az esetben abszolút nem helytálló! Ugyanis a címben szereplő, Tomas Lindberg (At the Gates) frontember által vezetett svéd banda egy igencsak ütős death metal lemezzel rukkolt elő így az év végére! Megjegyzem, én a műfaji behatárolásnál a „thrash” jelzőt is megemlíteném az anyaggal kapcsolatban.

Ennek alátámasztására a legjobb példa a lemezt indító első két szám (az Abyssal Slime és a Death Reborn). Ez utóbbi kifejezetten Slayer (Dittohead) típusú, jófajta csapkodás. Érdekességként még annyit, hogy a két szám együttes játékideje alig lépi át a négy percet, és ez az albumon szereplő dalok nagy részére igaz: a 14 tételből 8 nem éri el a három percet.

A gyors dalok mellett persze fajsúlyosabb szerzemények is szerepelnek (Funeral Abyss, Architects of Madness, Kaleidoscopic Mutations), ahogy az a death metal nagykönyvében meg van írva. 🙂

Aki nem ismeri Tomas “sildes sapka” Lindberg mester orgánumát, az esetleg fanyaloghat, hiszen hangja kb. a negyedik stádiumban lévő torokrákos Vito Corleone énekteljesítményére hajaz! 🙂 Mivel ez a műfaj nem éppen a négy oktávos hangterjedelmű “pacsirtákról” szól, így nevezzük simán csak egyedinek Tomi produkcióját!

Az album a műfaj keretein belül a jobb hangzásúak közé sorolható. A gitársound a klasszikus Entombed világát idézi, zeneileg pedig több helyen a korai (első két) Death lemez stílusa is fellelhető az anyagon.

A Possessed (Seance) feldolgozásuk nekem sokkal jobban tetszik , mint anno a száraz “doboz”gitár hangú eredeti verzió! Nos, a “puding” adva van. Egyétek! 🙂 Jó szórakozást az egész albumhoz! UFF!

About Sipy 84 Articles
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

1 Comment

  1. Hmm…Már a az első albumukon is nyilvánvaló volt a Hommage á Lovecraft style.( Zenekarnév, logo etc.) Az új album címével és hangulatában ismét hozza a lovecrafti feelinget! ( Na ja, egyik kedvenc legtöbbször újraolvasott szerzőmről van szó!:)) A thrash jelzővel egyetértek,bár nem szeretem a címkézést. (De pl Jeff Becerra szerint legutóbbi albumukban mindenféle keveredik és inkább a hangulat kifejezése fontosabb, mint a műfaji besorolás. )
    Summa summarum ? Ugyanúgy bejövős, mint az új Exodu.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*