„Merry Christmas You Filthy Animal”

Mikulás, karácsony a heavy metal világában

Mikulás, hóember, karácsonyfa – nem tipikus szereplői a heavy metal dalszövegeknek, de még csak a borítóknak sem. Leszámítva persze az ünnepi különkiadásokat, amikor ismert csapatok vagy alkalmi zenészválogatottak játszanak lemezre tradicionális karácsonyi nótákat. Jelen cikkben ez utóbbiaktól amennyire csak lehet, szeretnék eltekinteni, és megnézni, milyen egyéb aspektusban jelenik meg az év végi ünnepkör kedvenc műfajunk kulisszái között.

A kemények világában nem illik elérzékenyülni, black metalos arcfestéssel fehér szőrű kisnyuszit simogatni, megkönnyezni egy romantikus családi mozit, vagy ilyenkor, év végén, mondjuk, szaloncukrot kampózni. A fémzene nem erről szól: mint látni fogjuk, a télapót és a karácsonyt sok banda inkább gyalázza, mint dicsőíti. Nem véletlen, hogy a Metal Archives-on is mindössze három „karácsonyos” zenekart találtam: a brazil Burning Christmas progresszív power metalt játszik, az amerikai Grim Christmas black metalban utazik, a finn Raskasta Joulua (angolul Heavy Christmas) pedig népszerű karácsonyi dalokat ad elő finn nyelven, metalos keménységgel. A meglehetősen nagy létszámú csapat soraiban olyan neves énekeseket találunk, mint Tarja Turunen, Floor Jansen (Nightwish), Elize Ryd (Amaranth), Tony Kakko (Sonata Arctica), Marco Hietala vagy Pasi Rantanen (Thunderstone).

A ’80-as, ’90-es években egy nagyon hasonló formáció létezett Németországban, a X-Mas Project, annyi különbséggel, hogy ők angolul nyomták az örökzöldeket. Egy EP-jük és két nagylemezük jelent meg, és a helyi szcéna olyan kiválóságai adták a nevüket a produkcióhoz, mint Sabina és Andy Classen (Holy Moses), Axel Rudi Pell és Thomas Eder (Steeler), Ralph Hubert és Jörg Michael (Mekong Delta), Toto Bergmann, Reiner Kelch és Frank Fricke (Living Death), Gerre (Tankard) vagy Peavy (Rage).

A nyugati kultúrkörben ugye nincs külön mikulásünnep, ott a vén szakállas (Santa Claus) december 24-25-én érkezik a kéményen keresztül, és hozza a karácsonyi ajándékokat. Úgyhogy kivételesen mi is hunyjunk szemet a felett, hogy az ünnepről készült képeken télapó mindig ott somfordál a karácsonyfa körül. Metalos körökben mindössze egy Santa Claus nevű csapatot találtam: San Diego-iak, 1985-ben alakultak, elvileg ma is aktívak és crossover thrasht játszanak.

Karácsonyos albumcímekből viszont már jóval több akad (262 tartalmazza a Christmas és 21 a X-mas szót), ezek egy jelentős része természetesen a már említett „hagyományőrző” lemez. Nekem ebből a kategóriából elsőre a Twisted Sister 2006-os A Twisted Christmas anyaga ugrott be: szeretem, mindenekelőtt Dee Snider hangja, plusz a dalok lendületessége és jó hangulata miatt. Ugyancsak tradicionális nótákat fémesített meg a Black Label Society 2011-es EP-jén, a Glorious Christmas Songs That Will Make Your Black Label Heart Feel Good-on, illetve Jordan Rudess 2002-es instrumentális albumán, a Christmas Sky-on. Hasonlóan ünnepélyes, de főleg saját nótákat tartalmaz a Trans-Siberian Orchestra 1996-2004 között született karácsony trilógiája (Christmas Eve and Other Stories, The Christmas Attic, The Lost Christmas Eve).

Akinek sikerült elrugaszkodnia a klasszikusoktól, orrot mutatnia a negédes hagyományoknak, az például King Diamond az 1985-ös No Presents for Christmas kislemezzel, egy évtizeddel később a Gehennah a No Fucking Christmas! EP-vel vagy a svéd 220 Volt a 2009-es Heavy Christmas EP-jével. És ezzel meg is érkeztünk a polgárpukkasztás porcelánboltjába, ahol olyan helyes nippeknek álcázott grimaszgránátokat (lemezcímeket) találunk, mint a Bloody Christmas, Christmas Gore, Grim Christmas, Christmas Massacre, Black Christmas Evil, Christmas of Brutality, A Cuntly Christmas, A Space Pirate Christmas és hasonlók. Az előadók jellemzően brutal death és black metal, illetve grindcore csapatok.

A Mikulást jóval kevesebb együttes szerepeltette lemezcímeiben. Csizmás lábnyomaira maximum demókon és kislemezeken bukkantam, ott viszont erősen korhatáros szövegkörnyezetben (zárójelben az előadó neve):

Santa Claus Is Cumming… (Pile of Corpses)
I Saw Zombies Eating Santa Claus (Repaid in Blood)
Santa Claus Is Not Coming to Town (The Right Wing Conspiracy)
I Saw Mommy F***ing Santa Claus (Dystopian)
Santa Claus Is Smoking the Brown / Santa Baby Eater (Horrific Sexual Atrocity)

Érdekes, hogy az angolszász kultúrában nem találunk a mi Mikulásunkat kísérő krampuszhoz hasonló sötét figurát. Magyarra ugyan így is fordítják a black bogy-t, bogy mant vagy bogeymant, de ez a figura önmagában jár, az ördög megtestesítője és nálunk is ismeretes, méghozzá zsákos emberként, akivel a hülye szülők ijesztgetik a „rossz” gyerekeiket. Hóemberes címet pedig mindössze egy borítón találtam: a Frosty the Snowman az amerikai, death metalt játszó Reign of Vengeance 2011-es kislemeze.

Szóljunk néhány szót a mikulásos, karácsonyos heavy metal lemezborítókról is! A fenyőfa ritkán jelenik meg központi elemként, főszereplőként – ezeken a frontgrafikákon viszont igen:

A mikulássapka szerepeltetése – izgalmasnak nem mondanám, inkább – érdekes kettősséggel ruházza fel az egyébként gonosz vagy baljós figurát, akinek a fejére kerül. Részben elveszti veszélyes jellegét, komolytalanná válik, ugyanakkor mélyen mégis ott marad benne valami, amitől tartanunk kell:

A metal csapatok grafikusai a télapót (alvilági nevén Sánta Klaust) a legritkább esetben ábrázolják jóságos bácsikaként. Általában fegyver van nála, amit nem fél használni:

Máskor viszont éppen hogy ő válik bűnbakká, a karácsonyi konvencióktól hányó metalbandák (vagy saját alkohol- és szexfüggősége) áldozatává.

Néha viszont Miki bácsi szimplán csak élvezi az életet, ahogy ennyi idősen azt kell:

Végezetül pedig néhány kategorizálhatatlan alkotás. Itt a Motörhead tagjai öltöztek jóságos pirosba, de Lemmy azért jelzi, hogy a zenén kívül más ajándékra ne nagyon számítsunk tőlük.

Természetesen ebben a műfajban is születtek mémek: ezen a képen például a Megadeth Youthanasia albumát téliesítették:

A következő borítón se fenyő, se mikulás, mégis sejthető, mikor játszódik az ábrázolt jelenet, amin Dickens hőse, a szőrős szívű uzsorás, Ebenezer Scrooge néz szembe az elmúlt karácsonyok szellemeivel.

Az olasz Immortadell 2006-os EP-jének borítóján van minden, mint a 100 forintos boltban: pöttyös gitár, mikulásjelmez a muzsikuson, koponya a műfenyő tetején… A csapat a death/black irányzat elkötelezettje, „karácsonyi” albumukon pedig olyan számok sorakoznak, mint a Mammt’ Before Christmas (vajon mi az a mammt: mamut?), Capodanno Trash, Necrochristmas… Szinte kedvem kerekedett belehallgatni…