Kedvenceink voltak 2021-ben

Talán meglepő, de a Rattle Inc. virtuális szerkesztőségében év közben nem igazán beszélünk arról, hogy kinek hogy alakul az év végi Top 10-es listája, melyik lemez kerül fel rá biztosan és melyik marad le róla. Így aztán mi magunk is kíváncsian várjuk a többiek értékelését, jólesően nyugtázzuk a közös pontokat (egyesekkel több ilyen is van, másokkal egyetlenegy sincs), és valószínűleg még arra is rávesszük magunkat, hogy meghallgassuk a kollégáink által előkelő helyre rangsorolt, általunk nem ismert albumokat.

Jöjjenek hát „A LISTÁK”! Itt jegyzem meg, mindenki maga dönthetett arról, hogy kommentálja-e a helyezéseket vagy sem. Aki nem tette, valószínűleg nem érezte szükségét, vagy nem volt rá ideje. Szokás szerint titeket is arra bátorítunk, hogy kommentben osszátok meg velünk év végi Top 10-eteket. Akinek pedig sikerül végigrágnia magát a mi tízeseinken, annak egy rövid összegzés lesz a jutalma. Jó böngészést!

Bársony Péter:

Az év végi eredményhirdetés tízes skálája majdnem kifogott rajtam. Nehéz volt sorrendbe szedni a döntősöket – nem éreztem köztük tíz lépcsőfoknyi különbséget. A lista végül három halmaz együttese lett. Tíz lemez torlódott három kupacba, amelyek között a távolság majdnem mindegy is, mekkora, mert akár tíz, akár három helyezésen oszlanak szét, az, hogy versenyben vannak, már önmagában is győzelem. Mondjuk úgy, hogy az első három helyezett lett az aranyérmes, a következő három az ezüst, a többi pedig a bronz – de a csoportokon belül nincs kialakult hierarchia.

A nagyok közül az Iron Maiden, az Exodus, a Pestilence és a Carcass is kellemes emlékeket hozott vissza, és bár benne vannak a válogatottban, mégsem szerepelnek a pályán – ők a cserejátékosok, akikkel szemben a bizalom töretlen, de talán majd legközelebb… A Mastodon, Swallow the Sun, Thy Catafalque trió hozta a formát és a minőséget. Velük kapcsolatban azon lepődnék meg, ha nem az élbolyban látnám őket – megszoktuk, hogy nagyon jók, és valahogy természetes is lett, hogy mindig a csúcs közelében bukkannak fel.

A Wolvennest előző lemeze még mindig jobban tetszik, mint ez, de a Temple nem véletlenül a nyitó triumvirátus egyik tagja. Vártam is érkezését, és reméltem is, hogy jó lesz – és nekem jó is lett. A Cynic viszont a radarom legszéléről jött vissza (egyáltalán nem számítottam rá), és bár rövid ideig kétesélyes volt a kimenetel, a meccs végül, nagy fölénnyel, a javára dőlt el. A Lantlos egyszerűen csak „beragadt”. Tudom, hogy szeretem, csak még nem tudom, miért. Terveztem is írni róla (és lehet, fogok is), de a mondatok még nem álltak össze.

A WSOBM lemeze kicsit kakukktojás. Hirtelen felindulásból döntöttem mellette, mert lehet ugyan, hogy az általam kispadra ültetett Iron Maidenhez képest kevesebb jelentőséggel bír (ez nem is kérdés), számomra mégis – mai viszonyok között – csábítóbb lehetőségeket tartogat. A Helheimmel ugyanez a helyzet. Woduridar című lemezük futotta mind közül a legszilajabb kört. Szélben forgó zászlói kalandokban gazdag vidék határát jelölik.

1. Wolvennest: Temple
2. Thy Catafalque: Vadak
3. Cynic: Ascension Codes
4. Swallow the Sun: Moonflowers
5. Amenra: De Doorn
6. Helheim: Woduridar
7. Mastodon: Hushed and Grim
8. Lantlos: Wildhund
9. White Snake of Blackened Maze (WSOBM): By the Rivers of Heresy
10. Dvne: Etemen Aenka

Buga B:

Sajnos ez az év számomra nem (ahogy, gondolom, sokak számára sem) az új zenék felfedezéséről vagy az éppen megjelent albumok rongyosra hallgatásáról szólt, ezért szomorú, de én csak egy Top 5-ös listával készültem.

1. Paradox: Heresy II: End of a Legend

Nagyon vártam ezt a lemezt, írtam is róla, jó is lett. Ha csak egy albumot hallgatsz meg 2021-ből, akkor ez legyen az.

2. Helloween: Helloween

Bár nem hozta azt a színvonalat, amit titkon reméltem ettől a felállástól, azért még így is erős album, sok emlékezetes pillanattal.

3. Asphyx: Necroceros

Még a stream lemezbemutatóra is vettem jegyet, annyira vártam ezt az albumot, és nem kellett csalódnom. Szép, kerek darab, ami letépi az ember fejét.

4. Nervosa: Perpetual Chaos

Korábban nem voltam nagy Nervosa rajongó. Rajongó most sem vagyok, de ez egy tisztességes lemez, és most ez is elég a listám negyedik helyéhez.

5. Exodus: Persona Non Grata

Nem az Exodus a kedvenc amerikai thrash bandám, de hát szegény ember vízzel főz, és ahhoz képest nem is rossz ez az album. Párszor még le fog nálam menni 2021-ben.

Coly:

Szerkesztőségünkön belül többek között én viszem a mainstream vonalat, így a listámon szereplő tízek közül legfeljebb két bandát kell bemutatnom a gyanútlan olvasónak. Az egyik régi, a másik új kedvencem. Az amerikai Bloody Hammers új lemezén dallamos horror punkot játszik á la Misfits, a portugál Angriff pedig koszos thrasht, amelyben halvány black-es és death-es ízeket is felfedezni vélek; zenéjükről valamiért a Bonded muzsikája jut eszembe, holott más árnyalatot képviselnek a szigorúbb zenék palettáján.

2021 számomra a kellemes meglepetések, a nagy visszatérések éve volt: a dobogósok mellett a hetedik helyezett kiléte is ezt igazolja. Az Orbit Culture és a Darkthrone számomra az előző lemezénél is emlékezetesebbet alkotott, a Powerwolf a maga nemében hibátlan alkotással rukkolt elő, a Rage-et pedig továbbra sem tudom megunni – főleg, ha ilyen izmos anyagot hoznak ki Peavyék.

1. Iron Maiden: Senjutsu
2. Gojira: Fortitude
3. Helloween: Helloween
4. Bloody Hammers: Songs of Unspeakable Terror
5. Orbit Culture: Shaman EP
6. Darkthrone: Eternal Hails
7. Fear Factory: Aggression Continuum
8. Angriff: Sodomy in the Convent
9. Rage: Resurrection Day
10. Powerwolf: Call of the Wild

Dávid László:

1. Asphyx: Necroceros
2. Cannibal Corpse: Violence Unimagined
3. Memoriam: To the End
4. Magma Rise: To Earth To Ashes To Dust
5. Beneath the Void: …Into Oblivion
6. Artillery: X
7. Desaster: Church Without Saints
8. Hooded Menace: The Tritonous Bell
9. Morbific: Ominous Seep of Putridity
10. Agent Steel: No Other Godz Before Me

Fehérfarkas:

1. Helloween: Helloween
2. Therion: Leviathan
3. Paradox: Heresy II: The End of a Legend
4 KK’s Priest: Sermons of the Sinner
5. Beast in Black: Dark Connection
6. Mystic Storm: From the Ancient Chaos
7. Cradle of Filth: Existence Is Futile
8. The Three Tremors: Guardians of the Void
9. Powerwolf: Call of the Wild
10. Carcass: Torn Arteries

Gabrielkiss:

1. Iron Maiden: Senjutsu

Rendkívüli underground tájékozottságot sejtető, csupa nagy nevet felvonultató koca-metalos listám első helyezettje mi más is lehetne, mint Bruce Dickinsonék új lemeze. Hiszen tudjuk jól, mi kell az egyszeri rockernek: Ronson cigi, Ászok sör és persze az új Ájroméden.

2. Accept: Too Mean to Die

Az örök germán metalos dilemma: Accept Udo nélkül, vagy Udo Accept nélkül? Nálam idén egy dalcím döntötte el a kérdést: Wolf Hoffmannék írtak nótát Zombie Apocalypse címmel, így őket illeti a győzelem.

3. U.D.O.: Game Over

Persze a jó öreg Udo papa is rendesen odatette magát, és szorosan fel is zárkózott egykori csapata mellé a dobogó legalsó szintjére. Az ifjú gitáros tehetség, Andrej Szmirnov pedig olyan ügyesen levette a klasszikus stíluselemeket, hogy a Game Over borítóján simán szerepelhetne akár az Accept logója is.

4. Running Wild: Blood on Blood

Egy újabb német metal veterán banda, akikben nem lehet csalódni. A 2012-es visszatérés óta egyre erősebb lemezekkel jelentkezik a Rock ‘n’ Rolf vezette kalózbrigád. A Blood On Blood-ot persze nem érdemes a csapat korai klasszikusaihoz hasonlítani, de a kilencvenes évekbeli korongokkal simán felveszi a versenyt.

5. Blaze Bayley: War Within Me

Na tessék, még egy Iron Maiden-közeli lemez. Még jó, hogy Paul Di’Anno semmivel nem jelentkezett az idén, mert akkor mehetne a sakkozás, hogy ki kerüljön feljebb a listán. Mindenesetre az biztos, hogy Blaze és kis csapata egy kifejezetten erős albumot adott ki ebben az évben. A kritikában ugyan már elhangzott, de most még egyszer, csak a megerősítés kedvéért: Blaze igenis tud énekelni.

6. Cannibal Corpse: Violence Unimagined

Rég volt már rá példa, hogy egy death metal lemez beakadjon a lejátszómba, de Alex Websterék idei mesterműve sikeresen visszaterelt ehhez a zord műfajhoz. Szemrevaló borító, emberbarát dalszövegek, fülsimogató muzsika. Nem is kell ennél több.

7. Exodus: Persona Non Grata

Nem adta magát könnyen az új Exodus, de végül csak kimutatta a foga fehérjét. Ha a gyors nótákban egy kicsit több kapaszkodóval szolgáltak volna Gary Holték, akkor jóval előkelőbb pozícióban is végezhettek volna. Sebaj, Zetro agyalágyult hangja így is simán eladja nekem a produkciót.

8. Agent Steel: No Other Godz Before Me

Nyilvánvalóan nem mérhető a klasszikusokhoz, sőt, ha objektíven nézzük, a Bruce Hall-korszak termései is jóval erősebbek a No Other Godz Before Me-nél. Ezek a tényezők azonban mind eltörpülnek amellett, hogy John Cyriis újra visszatért közénk, és végre egy új nagylemezen hallhatjuk a hangját. Ez már önmagában elég ahhoz volt, hogy felkerüljön a listára.

9. Magma Rise: To Earth To Ashes To Dust

A legjobb magyar doom zenekar, vagy akár úgy is mondhatnám, hogy „A” legjobb magyar zenekar. A szép emlékű Mood szellemisége tovább él a Magma Rise zenéjében, ezáltal a magas minőség is garantált. Lemezeiket mindig bátran oda lehetett tenni a külföldi doom formációk korongjai mellé, és nincs ez másképp a To Earth To Ashes To Dust esetében sem.

10. Icon of Sin: Icon of Sin

Ugyan a lista legutolsó helyét sikerült csak elcsípniük, de ez közel sem jelenti azt, hogy csökkent volna a lelkesedésem az Icon of Sin bemutatkozása kapcsán. Raphael Mendes énekes letette a névjegyét a metal világában, és biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk még hallani róla. Csak aztán nehogy B kategóriás „all star” projektekre pazarolja el a tehetségét…

Hentes:

1. Fear Factory: Aggression Continuum
2. Obscura: A Valediction
3. Archspire: Bleed the Future
4. Thy Catafalque: Vadak
5. Carcass: Torn Arteries
6. Cynic: Ascension Codes
7. Remorse: Kohó
8. Cradle Of Filth: Existence Is Futile
9. At The Gates: The Nightmare of Being
10. Exodus: Persona Non Grata

John Quail:

1. Agent Steel: No Other Godz Before Me
2. Crystal Viper: The Cult
3. Tower: Shock to the System
4. Cirith Ungol: Half Past Human EP
5. Vulture: Dealin’ Death
6. Nightfall: At Night We Prey
7. Helloween: Helloween
8. Hell and Back: A Thousand Years
9. Significant Point: Into the Storm
10. Running Wild: Blood On Blood

Laq:

1. Katatonia: Mnemosynean
2. Moonspell: Hermitage
3. Massacre: Resurgence
4. Crypta: Echoes of the Soul
5. Agent Steel: No Other Godz Before Me
6. Necronomicon: The Final Chapter
7. Memoriam: To the End
8. Cannibal Corpse: Violence Unimagined
9. Darkthrone: Eternal Hails…
10. Wolves In The Throne Room: Primordial Arcana

Majka:

Szerintem úgy kell listát írni, hogy nem szabad szerepelni. Ne akarjunk semmit se mutatni magunkból, ne üzenjünk a zenékkel, hanem egyszerűen írjuk le, hogy mi tetszett. Nekem idén az alábbiak, és nem félek kimondani, hogy erős év volt ez. Mármint úgy általában, mert thrash-vonalon azért nem ájultam el.

1. Gojira: Fortitude

Ahogy öregszem, egyre több az ilyen agyas zene, amit szeretek. Régen kinevettem volna magam, ha ilyeneket hallgatok, de szerencsére benőtt a fejem lágya. Számomra ez az év lemeze, és a Gojira immár klasszikus zenekar lett, saját világgal, hangzással, változásokkal, de egyedi úttal. Ráadásul meghallgattam a korai lemezeket is végre rendesen, és hát azok is jók. Ez is nagyon jó, ilyen matematikus hippimetal.

2. Mastodon: Hushed and Grim

Az öregember metal csúcsa. Régen sosem hallgattam Mastodont, de most valósággal beszippantott. Egy kerek egész a lemez, és mostanában kevés anyag tette meg velem azt, hogy leültem, az egészet többször is végighallgattam, és közben tényleg semmi mást nem csináltam, csak a zenét figyeltem. Csak semmi idegeskedés, semmi kapkodás.

3. Helloween: Helloween

Úgysem lesz még egy Keeper…, a közelébe nem jutnak annak a lemeznek. Persze, persze, milyen jó volt a fehérvári koncert, és igen, ma is ezt hallgattam a kocsiban. Ez nem ugyanaz a zene, mint régen, de indítsuk el még egyszer. Nem, nem azért dúdolom, mert az összes szám instant dallamtapadás, és csak véletlenül megy megint ez. Jó lett, na, megérte várni rá, nem kell a duma.

4. Fear Factory: Aggression Continuum

Meg sem akartam hallgatni, annyira távol kerültem a zenekartól az első két lemez óta. Nagy hiba lett volna így tenni, mert nagyon ütős lemez, emlékezetes, fejben megragadó dalokkal, nagy kár, hogy ez a felállás azóta már nem is létezik. Ezek miatt a bitangok miatt kezdtem el annak idején indusztriális dolgokat hallgatni, már ezért is itt a helyük. És mert egyszerre brutális és dallamos: jól megírt dalok, egyedi hang.

5. At the Gates: The Nightmare of Being

Majdnem elkészült a kritikám a lemezről, aztán mégsem. Pedig besokkolt a szaxofon. Utálom a szaxofont! Érted, hallgatod a metalt, és egyszerre ott van egy Kenny G a lobogó hajával, vagy St Martin. Halál. De a lemez azért szerencsére jó lett, egységes, erős anyag, a listán talán ez a legbrutálisabb, pedig azért ez sem olyan vad. Vadnak születtünk, aztán lenyugodtunk.

6. Iron Maiden: Senjutsu

Na, halljátok, még ezt is be kell, tegyem a listába, pedig nem is szeretem őket. Tisztelem, tisztelem, de nekem a metal az alapvetően a thrash, nem az ilyen énekelgetés, meg billentyűk, meg galoppozás. Aztán mégis egy csomót hallgattam, vagyis biztosan jó. Hát igen, bizony jó lemez ez, nagyon tudnak dalt szerezni.

7. Exodus: Persona Non Grata

A hagyomány nagyon fontos dolog, az Exodus pedig a műfaj egyik őslénye, ősapja, ős izéje. Volt már jobb lemezük, még az újabbak közül is talán, de azért csak felkerült a lejátszási listámra, újra meg újra. Vártam a kislemezeket is, és hát kell valami thrash is a listára, na. Szerencsére nem akartak újítani, tudjátok, a hagyomány fontos dolog.

8. Sumo Cyco: Initiation

Egy kakukktojás, bár úgy érzem, az egész idei listám egy nagy kakukktojás-felsorolás lesz a végére. Tök egyedi zene, jók a dalok, és olyan modern egy vén thrashernek, How Do You Do, Fellow Kids? – ahogy mondani szokás. Haladok a korral!

9. Unto Others: Strength

Beesett az év végén, és ha végig az első négy track lenne a színvonal, még előrébb is jutott volna. Nagyon jól össze van rakva, és valahogy olyan ragadós az egész. Nézném őket élőben. És az első négy szám (de az első három mindenképpen) tényleg nagyon ott van.

10. Cvlt Ov The Svn: We Are the Dragon

Halljátok, a Majka emós lett! Ilyen depis kislány zenéket hallgat! De tényleg, ilyen melodikus popos izét, megmosolyogtató szövegekkel, Hát ez nagyjából annyira súlyos, mint az alufólia, a Slayer ezeket megenné mustárral, és még jól sem lakna. Aztán mégis egy csomót hallgattam, és vállaltam, hogy szembenézek magammal: itt a helyük tehát.

Ez volt ez az év dióhéjban. Mondom, nem volt rossz, csak újra legyenek már rendes koncertek!

Nameless:

1. Gojira: Fortitude
2. Thy Catafalque: Vadak
3. Exodus: Persona Non Grata
4. Helloween: Helloween
5. Dalriada: Őszelő
6. Omnium Gatherum: Origin
7. Desaster: Churches Without Saints
8. From The Sky: Rex
9. Memory Garden: 1349
10. Red Fang: Arrows

Novák Norbert:

1. Candlebox: Wolves (Ez a zenekar nálam nem tud tévedni. 🙂 )
2. Red Fang: Arrows (A srácok megint megújultak, anélkül, hogy engem mint régi rajongójukat elvesztettek volna.)
3. Gojira: Fortitude (Az egyik nagy reménység a jövő trónjára.)
4. Exodus: Persona Non Grata (Gary itt viszi tovább Jeff Hanneman örökségét.)
5. Helloween: Helloween (A zenekar egyesítette a múltat és a jelent)
6. Desaster: Churches Without Saints (A koblenzi srácok biztos pontot jelentenek a stíluson belül.)
7. Night Ranger: ATBPO (A zeneiségükhöz nem férhet kétség.)
8. Remorse: Kohó (A kitartó munka meghozta gyümölcsét.)
9. Magma Rise: To Earth To Ashes To Dust (Kiváló album ez is!)
10. Mercury Circle: Killing Moons (Az év meglepetés bemutatkozó lemeze.)

Reaper:

1. Cradle of Filth: Existence Is Futile

Dani jött, látott és az év végére tartogatott albuma megvett kilóra. Hogy miért lett nálam első, azt a kritikámban elolvashatjátok. 🙂 Miközben ezt a listát írom, szintén ő dübörög a lejátszómban!

2. Seth: La morsure du Christ

Már a megjelenésekor is éreztem, hogy ez egy elsöprő erejű klasszik blékk metál albummá fog érni nálam, és egészen az év végéig tartotta is az első helyet.

3. Darkthrone: Eternal Hails…

Idő kellett hozzá, hogy ráhangolódjak Fenrizék doom-os oldalára, de egyre jobban átérzem e komor album minden egyes dallamát: nem is volt kérdés, hogy a listán a helyük.

4. Mol: Diorama

Sokat vacilláltam ezen az albumon, de mint fagyos kísértet, egyszerűen megszállt és legyűrt. Na, meg a Photophobic című szám riffjeitől sem tudok szabadulni…

5. Moonspell: Hermitage

A megjelenéskor még oda voltam meg vissza. Idővel sajnos gyengült az adás, de még mindig remek kis albumnak tartom, hiába érzem kitérőnek.

6. Iron Maiden: Senjutsu

Nagyon nincs mit hozzáfűzni ehhez a választáshoz. Amiért jó és helye van bármilyen listán, azt úgyis megírták/ják mások (mi is megtettük 🙂 ).

7. Lord of the Lost: Judas

A kicsi gót lénykém az ördög mellett egész egyszerűen nem engedte, hogy e stílusban ne szerepeljen album a listán. A Thornstart ugyan jobbnak érzem, itt viszont sokkal kiforrottabb az összkép, alig várom a jövő évi koncertjüket a Maidennel!

8. Alien Weaponry: Tangaroa

Számomra az év egyik nagy csalódása, de lehet, hogy csak nagyok voltak az elvárásaim a debüt albumuk után. Ennek ellenére remek kis album, mindenképpen itt van a helye.

9. Mercury Circle: Killing Moons

Kicsit régi, kicsit új, sok benne az eredeti és sok benne a koppintás. Nekem mégis nagyon bejön, remélem, ennél már csak jobb anyagokat fognak kiadni.

10. Yoth Iria: As the Flame Withers

Sipynek köszönhetően ismertem meg a bandát és ezt az albumukat. Nagyon profi cucc, rengeteg dallamossággal, változatos riffekkel, nálam azonban a sok ötpontos szám ellenére sem tudta magát feljebb tornázni ezen a listán.

Sipy:

A korábbi évektől eltérően most sokkal könnyebb dolgom van, mert az idén valahogy több, számomra kiemelkedő zene anyaggal volt szerencsém megismerkedni, mint az elmúlt néhány évben, pedig összességében körülbelül ugyanannyi új lemezbe hallgattam bele. Mint az a listámból kitűnik, nálam most a kevésbé ismert bandák voltak nyerők. Nem szaporítva a szót, íme, az én „aljas” tízesem! 🙂

10. Apostasy: Death Return (Chile)

Frankó régi sulis thrash a korai Slayer, Kreator féle zenei vonalról.

9. Vreid: Wild Nord West

Norvég black ‘n roll. A dalaik sok esetben csak egy-két témára épülnek, de azok űber fogósak! Elég csak meghallgatni a lemez címadó számát!

8. The Lurking Fear: Death, Madness, Horror, Decay

Minőségi svéd thrash/death.

7. Unleashed: No Sign of Life

Némi progresszióval fűszerezett, egyedi viking death metal. A The King Lost His Crown című szám közepén hallható az év számomra legf@szább középtempós riffje. Kiváló anyag!

6. Cryptosis: Bionic Swarm

Progresszív thrash. Ez a holland banda egyediségben, technikai tudásban frankón zsebre vágja kábé a műfaj 99 százalékát. Nem vicc!

5. Tribulation: Where the Gloom Becomes Sound

Kicsit rideg, kicsit szomorkás, de néha kifejezetten gyönyörű dallamokkal operáló anyag. Pont olyan zene, amilyet egy vámpírimázsba bújtatott dark metal bandának játszani kell.

4. W.E.B.: Colosseum

Atmoszferikus szimfo black metal, Görögországból. Olyan karcos a gitársound, hogy azt bármelyik thrash banda megirigyelhetné. Minőségi muzsika!

3. Iron Maiden: Senjutsu

Mint annak már többször hangot adtam, számomra ez az év meglepetésalbuma. Ez, kérem, nagybetűs HEAVY METAL az Iron Maiden „receptkönyvből” készítve! Nem utolsó sorban megjegyezném, hogy szerintem a Lost in a Lost World című számban hallani az utóbbi évek két legjobb metal énekdallamát!

2. Yoth Iria: As the Flame Withers

Ez egy nagyon sajátos és egyedi hangvételű, black metal alapokon nyugvó album. A görög művészeknek szerintem nagyon jól sikerült egy igencsak széles skálán mozgó, egymástól látszólag messze álló zenei műfajokon átívelő, mondhatni „bizarr” produkciót összehozni. A lemezen Vangelistől a Maidenen át a Burzum vagy a korai Bathory féle zenei irányvonal jegyei jól felismerhetők, és talán éppen ezért, ez az anyag nagyon izgalmasra sikeredett. Zseniális!

1. Maysaloon: A Lip to Earth, A Lip to Heaven and a Tongue to the Stars

Szép fokozatosan lopta be magát a szívembe ez a Szíriából származó, számomra eddig teljesen ismeretlen banda új lemeze. Zenéjük leginkább a Behemoth féle black/death metal vonalhoz sorolható. A lemezt alkotó nyolc számban rengeteg jobbnál jobb téma sorakozik. Főleg a lassabb részeknél érvényesülő, „elvetemült” gitársound miatt az album egyes részei kifejezetten brutális jelleggel bírnak, hogy aztán felváltsa ezeket egy felemelőbb, „szebb”, befogadható téma. Itt még a dallamos gitárszólók is élményszámba mennek, pedig sok bandánál nem vagyok oda értük. A fentebb írtak alátámasztására mellékelnék egy dalt. Jó szórakozást!

Size:

1. Molis Sepulcrum: Left for the Worms
2. Beneath The Void: …into Oblivion
3. Morbific: Omnious Seep of Putridity
4. Ixias: Tinge
5. Niedergang: Átkoskönyv
6. Bicska: Sajnálat eltörölve
7. Under The Church: Total Burial
8. Darkthrone: Eternal Hails….
9. Unleashed: No Sign of Life
10. Butchers: Félelmek közt élni

A szegedi Molis Sepulcrum láncfűrészes mészárlása remek bemutatkozás, puritán kegyetlenséggel gyilkolja le a hallgatót. A budapesti Beneth The Void technikás death metalja hatalmas meglepetés számomra, ugyanis nem zabálom két pofára a technikás cuccokat, de ez a sci-fi hangulattal fűszerezett precíz pusztítás egyszerűen lenyűgöző. A fiatal finn Morbific első albuma igazi, régi iskolás belekben való pancsolás a bűzös posványban. Az amerikai Ixias is első fullos anyagát dobta ki, és már első hallásra a padlóra küldött. Az irgalmatlan grindcore zúzda jócskán meg van tűzdelve indusztriális zajokkal, ami képes teljesen kifordítani a hallgatót. A Niedergang az egyik kedvenc hazai black metal bandám. Whispernek a harmadik albumával is sikerült egy másik világba repítenie. Zseniális!! A győri hardcore brigád, a Bicska ismét remekelt. Kiváló muzsika és remek, agyba törő szövegek. Az öreg rókákból álló svéd/izlandi-i Under The Church a szívem csücske. Kiváló érzékkel tolják a HM 2-es death metalt. Semmi variálás, csak a tufa halálosztás. A Darkthrone ismét remekelt, erről felesleges is többet pofáznom. HEHE!! Az új Unleashed nálam beütött, bár nekem nagy kedvenceim voltak mindig, de szerintem ez az album most nagyon egyben van. A végére maradt a feltámadt barcsi Butchers cucca, amely profi munka. Szinte mindennap lemegy legalább egyszer. Jöhetne már egy teljes album. Hát ennyi. Zenékben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden zajfalónak!!

Szabó Viktor:

1. Mastodon: Hushed and Grim
2. Iron Maiden: Senjutsu
3. Tündérvese: Körbezárul
4. Bipølaris: Sagittarius A*
5. Devoid: Dusk

Vectomi:

1. Helloween: Helloween
2. Ravager: The Third Attack
3. Agent Steel: No Other Godz Before Me
4. Violator: You Never Know the Charm of Thrash – Live in Beijing
5. Exodus: Persona Non Grata
6. Artillery: X
7. Flotsam And Jetsam: Blood in the Water
8. Angelus Apatrida: Angelus Apatrida
9. Volbeat: Servant of the Mind
10. Vulture: Dealin’ Death

Zozzie:

1. Mastodon: Hushed and Grim
2. Gojira: Fortitude
3. Swallow The Sun: Moonflowers
4. Therion: Leviathan
5. Fear Factory: Aggression Continuum
6. Aephanemer: A Dream of Wilderness
7. Thy Catafalque: Vadak
8. Helloween: Helloween
9. Rob Zombie: The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy
10. Tribulation: Where the Gloom Becomes Sound

Összegzés

Tizennyolcan voksoltunk, és bár nem számoltam meg, de az átfedések ellenére is szerintem legalább száz albumot tartottunk méltónak arra, hogy az idei év legjobbjai közé soroljuk. A legtöbbször (kilenc listán) a Helloween nevét említettük, az Exodus új albuma hét, az Iron Maidené hat, a Gojiráé és az Agent Steel-é öt, a Thy Catafalque-é, a Mastodoné, a Darkthrone-é és a Fear Factory-é négy listán szerepel. És ezzel fel is soroltam a 2021-es év – szerintünk – legjobb albumainak alkotóit. Ha a helyezéseket a szavazásoknál megszokott módon pontozzuk (vagyis az első helyezett tíz pontot kap, a második kilencet és így tovább), a következőképpen néz ki az összesített lista élmezőnye:

1. Helloween: Helloween (65 pont)
2. Iron Maiden: Senjutsu (47)
3. Gojira: Fortitude (46)
4. Exodus: Persona Non Grata (36)
5. Mastodon: Hushed and Grim (33)
6. Thy Catafalque: Vadak (29)
7. Agent Steel: No Other Godz Before Me (28)
8. Fear Factory: Aggression Continuum (27)

Utánuk már a tízen-pontosok következnek: az Asphyx, a Darkthrone és a Paradox 18 strigulával, a Cannibal Corpse és a Cradle of Filth 17-tel, a Therion 16-tal és így tovább. Érdekes, hogy míg a Helloween, az Iron Maiden, a Gojira és a Mastodon is két-két első helyezést zsebelt be, az Exodus úgy tudott befurakodni közéjük, hogy egyetlen listán sem végzett az élen.

És nem mintha ez lett volna a feladat, de találjátok ki, melyikünk érzett rá leginkább a közízlésre, kinek a kedvencei hozhatók a leginkább fedésbe a legtöbb pontot kapott albumok listájával? Hát Majkáé, akinek hat címe is szerepel a 20+-os lemezek között! A második Zozzie öt „találattal”, Nameless és Coly pedig négy címmel képviselteti magát a legjobbak között.

És most jöhetnek a ti év végi tízes listáitok!