Aki esetleg nem ismerné őket: a Jenner egy kizárólag hölgyekből álló belgrádi (szerb) speed/thrash formáció, amely eddig egy nagylemezt (To Live Is to Suffer – 2017) és egy EP-t (The Test of Time – 2020) jelentetett meg. A csapat soraiban a közelmúltban komoly személyi változások történtek, miközben új dalok is születettek a trió következő albumára. Ezekről és sok minden másról faggattam a zenekar egyetlen állandó tagját, az énekes-gitáros Aleksandra Stamenkovićot (művésznevén Alexandra Lionesst).
Kezdjük az aktualitásokkal, ezen belül is a tagcserékkel: miért távozott a bandából a dobos Marija Dragićević és Katarina Henc basszusgitáros?
Onnan kezdeném, hogy az együttes felállása már 2018-ban instabillá vált. Két zenésztársunk is teherbe esett, ami arra késztetett bennünket, hogy tartsunk egy kis szünetet. Ez idő alatt a frontemberünk elvesztette a lelkesedését az éneklés és egyáltalán a metal iránt, és kilépett. Ezekben a hónapokban írtam az EP dalait, ugyanakkor nagyon szkeptikus voltam a zenekart jövőjét illetően. Felmerült bennem, hogy esetleg szólóban kellene folytatnom. Végül hosszas agyalást követően és miután beszéltem néhány hozzám közel álló emberrel, úgy döntöttem, hogy a Jennert viszem tovább, viszont nemcsak gitározni, hanem énekelni és én fogok a zenekarban. Én magam játszottam fel az EP dalait, egyedül a dobos Nikola Simonović volt a segítségemre, akivel másik csapatomban, a Sigma Epsilonban zenéltem együtt. Ezt követően – a „szülési szabadságról” – visszatért a bandába Marija, a korábbi bőgősünk, a szintén friss anyuka Nevena Ilić helyett pedig bevettük harmadiknak Katarina Hencet.
Nagyjából ezzel egy időben, 2020 márciusában kezdődött Szerbiában is a Covid-19 miatti lezárás. Azt találtuk ki, hogy e kényszerszünet alatt gyakorolunk, majd pedig, amint azt a körülmények lehetővé teszik, elkezdjük promotálni az új anyagot. A karantént követően, májusban volt az első próbánk, ami után Katarina jelezte, hogy a továbbiakban nem kíván a csapat tagja lenni, néhány hónappal később pedig Marija is kiszállt.
Marija a nővéred, igaz?
Igen. Három évvel idősebb nálam, és legalább tíz esztendeje zenélünk együtt. Első bandánk egy glam metal csapat volt, a Cat O’Nine Tailz, amiben basszusgitároztam, 2013-ban pedig megalapítottam a Jennert. Szomorú vagyok, hogy elváltak útjaink, de azt gondolom, ennek így kellett történnie. Született két kislánya, minden idejét nekik szenteli, az elkövetkező időszakban pedig énekesnőként szeretné folytatni, amit maximálisan támogatok. Ugyanakkor sajnálom, hogy felhagyott a dobolással, mert rendkívüli tehetség.
De visszatérve a sztorinkra, nagyon csalódott voltam a lányok távozása miatt, hiszen nem sokkal korábban jelentettem be az érkezésüket a közösségi médiában, készültünk a nagy visszatérésre, és mindenki maximálisan támogatott bennünket. Azt éreztem, együtt nagy dolgokra leszünk képesek, ehelyett újra a nulláról kellett kezdenem. Újra és újra feltettem magamnak a kérdést: vajon tényleg jó döntést hoztam akkor, amikor nem szólóban, hanem a Jenner élén folytattam a pályafutásomat?
Végül ahelyett, hogy drámáztam volna, hogy telesírtam volna a bánatommal a közösségi médiát, arra használtam ezeket a hónapokat, hogy egy új közönségbázist építsek ki magamnak a YouTube-on és az Instagramon. Rögzítettem néhány feldolgozást, videókat posztoltam, amiken legtöbbször gitároztam, plusz új dalokat írtam, emellett pedig egy csomót tanultam, mert néhány nagyon komoly vizsga várt rám az egyetemen. Nem aggódtam a zenekar jövője miatt, mert azt gondoltam, hogy semmit nem érdemes erőltetni, de soha nem hagytam abba a zenélést. Például írtam egy csomó dalt a Sigma Epsilon új albumára, ami remélhetőleg a jövő év folyamán fog megjelenni. Kis idő múlva pedig újra beindítottam a Jennert: Nevena visszatért mint basszusgitáros, a dobok mögé pedig a fiatal Katarina Friščić ült be, de ez a felállás nem igazán működött.
Hogyan találtál rá jelenlegi zenésztársaidra, Selena Simić dobosra és Anja Mirković basszusgitárosra?
Egy ponton rájöttem, hogy ha élőben akarok játszani, akkor ehhez Selena lenne az ideális társ. Ezer éve ismerjük egymást: amikor Marija először volt terhes, ő játszotta fel a To Live Is to Suffer album dobtémáit, és néhányszor koncertezett is velünk. Ugyanakkor butaságnak éreztem, hogy megkérdezzem, mivel tudtam, hogy maximálisan elkötelezett Nemesis nevű bandája iránt, plusz folyamatosan szervez különféle programokat, akciókat. Valahogy mégis rávettem magam, és meghívtam egy sörre, ám néhány órányi sztorizás és röhögés után ahelyett, hogy kiböktem volna, hogy miben gondolkodom, ő kért fel, hogy legyek a Rock Camp for Girls elnevezésű program gitármentora. Igent mondtam rá, de továbbra sem hozakodtam elő a magam kérésével, mert nem akartam, hogy úgy tűnjön, szívességet teszünk egymásnak.
El akartam menni erre a négynapos rendezvényre, hogy lássam, hogyan működik, és csak azt követően beszélni Selenával. Közben kiderült, hogy két különböző városba kerülünk, amitől egy kicsit szomorú lettem, de maga a program jól sikerült, és néhány héttel később újra találkoztunk. Akkor mondtam neki, hogy szeretném, ha újra együtt játszanánk, mire ő elnevette magát: „Én is pont ugyanezt szerettem volna kérni tőled, és reméltem, hogy ez már korábban is szóba kerül közöttünk!” Selena az egyik legjobb dobos Szerbiában, emellett pedig nagyon jó ember; boldog vagyok, hogy magam mellett tudhatom.
Anját egy ideje már követtem az Instagramon, és konstatáltam, hogy szereti a ’80-as évek heavy metalját, úgy öltözik, mint egy rocker, és jó pár fotón basszusgitárral a kezében látható. Nem tudtam, hány éves és honnan származik, de küldtem neki egy üzenetet, hogy nincs-e kedve velem játszani, mire azt válaszolta: „Már én is kérni akartalak ugyanerre.” Vagyis vele is ugyanazt éltük meg, mint Selenával. Kiderült, hogy ő is belgrádi, akárcsak én, nagyon fiatal, most lesz 16 éves, de ha szereti, amit csinálunk és fejlődni akar, akkor az életkora nem lehet akadály. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt ő is részt vett egy Rock Camp for Girls hosszú hétvégén, így Selenát is ismerte. Hamarosan együtt lógtunk, élveztük a közösen töltött időt, terveket szőttünk és elkezdtünk próbálni. Imádom az energiát, ami ezekből a csajokból árad! Újra motivált vagyok, dolgozni és és fejlődni szeretnék, de most már nem egyedül, hanem velük együtt.
Maradt tehát a trió felállás, de változik-e az általatok játszott zene hangzása, stílusa?
Igen, a stílus egy kicsit változik, de nem az új tagok miatt. Mint említettem, abban az időszakban is komponáltam új dalokat, amikor egyedül voltam. Ezek nem annyira thrash metal nóták, közelebb állnak a klasszikus heavy metalhoz, de általánosságban sem szeretném egy bizonyos irányzatba beskatulyázni a zenénket. Olyan muzsikát akarok játszani, amit élvezek, és azt kifejezni vele, amit érzek. A lányokkal még nem dolgoztunk új szerzeményeken, de a közeli jövőben ezt fogjuk tenni. Nagyszerű zenészek vannak mellettem, és imádnám, ha végre közösen hoznánk létre dolgokat – ellentétben a korábbi időszakkal, amikor majdnem mindent én csináltam.
Facebook-oldaladon írtad, hogy már készülnek a következő album dalai. Hol tart jelenleg ez a folyamat? Hány dal van készen, és terveid szerint hány kap majd helyet a lemezen?
Még nem volt időm gondolkodni a részleteken, de körülbelül tíz szám kerül majd az albumra. Egy új nótát már élőben is játszottunk, néhány a dalírás különböző fázisában jár, és lesznek további, teljesen új szerzeményeink is. Alig várom, hogy halljam, hogyan fognak szólni!
Ahogy a korábbi anyagokat, úgy ezt a lemezt is Belgrádban fogjátok rögzíteni? A keverésre és a maszterizálásra is itt kerül majd sor? Vagy ezt még korai kérdezni?
Valóban, eddig mindent a belgrádi Citadela Sound Production Studióban vettünk fel, így azt hiszem, most is ugyanott fogunk majd dolgozni, azt viszont még nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor.
Ezt a hanghordozót is a francia Infernö Records adja majd ki és terjeszti?
Az Infernö Records sajnos már nem létezik. Régi barátunknak, Fabien Pinneteau-nak – a jelenlegi, járvány okozta szituáció miatt – fel kellett számolnia a céget. Úgyhogy még nem tudom, ki lesz az új kiadónk.
A zenéteket legtöbben a Nervosa, illetve a Burning Witches muzsikájához hasonlítják. Hozzád melyik csapat világa áll közelebb?
Mindkét zenekart szeretem, de nem akarom hozzájuk hasonlítani magunkat. Mindannyiunknak megvan a maga stílusa, az emberek mégis sokszor ugyanabba a skatulyába helyeznek bennünket, csak mert csajbandák vagyunk. Ez helytelen!
Eddig te voltál az egyetlen dalszerző a csapatban? Hogy látod, az új felállásban ez hogyan fog alakulni?
Nem írok dalszövegeket, a zenének csak a hangszeres részével foglalkozom. Előbbihez szimplán nincs tehetségem, úgyhogy ebben segítségre van szükségem. A nagylemez legtöbb dalának szövegét Marija és a férje, Ivan írta, két szöveget pedig a producerünk, Luka Matković hozott. Az EP nótáinak szövege a páromtól, Emil Ivoševićtől származik, aki a Sigma Epsilon énekese. A zenét 95 százalékban én írtam, a maradékot pedig azok a hozzám közel álló emberek, akiktől a legtöbbször tanácsot szoktam kérni, és akiknek a leginkább adok a véleményére. Remélem, Anjával és Selenával ezen a téren is sikerül azonos hullámhosszra kerülni, és a közös munka új ízeket, frissességet hoz majd a zenénkbe.
November 26-án lesz egy koncertetek Újvidéken. (A kérdéseket az említett dátum előtt küldtem el Alexandrának, aki a bulit követően válaszolt azokra – C.) Jól láttam, hogy négy év kihagyás után ez lesz az első bulitok?
A Jenner ezt megelőzően 2018 júniusában, a szerbiai Rock in Niš fesztiválon lépett fel utoljára. Azóta két másik bandával, a Sigma Epsilonnal és a Hellcats-szel volt lehetőségem néhány alkalommal színpadon állni. A november 26-i koncert volt az új felállás bemutatkozása élőben, ami nagyszerűen sikerült. Csupán három hetünk volt felkészülni erre a megmérettetésre, de úgy érzem, sikerrel vettük az akadályt. Természetesen mindig van lehetőség arra, hogy jobbak legyünk, de a legfontosabb, hogy mozgásban legyünk, hogy továbblépjünk. Én ráadásul ekkor énekeltem először a Jenner közönsége előtt, úgyhogy nagyon izgatott voltam. Mindez egy új és egyben csodálatos élmény volt számomra.
Látsz esélyt arra, hogy a közeljövőben az országhatáraitokon túl – például Magyarországon is – találkozhassanak veletek a csapat rajongói?
Miért is ne? Tavaly elvileg lett volna lehetőségünk arra, hogy fellépjünk Csehországban, amit egy budapesti koncerttel is szerettünk volna megtoldani. A Covid-19 járvány azonban meghiúsította a terveinket…
Apropó, Magyarország: ha jól tudom, több vonalon is együttműködtetek a Burning Sun fanzine-nel. Hogyan találtatok egymásra, és miből állt ez a kapcsolat?
Papi Zoltán, a Burning Sun Records tulajdonosa és a hasonló című fanzine főszerkesztője néhány évvel ezelőtt készített egy interjút a nővéremmel. Jó ideje figyelemmel követi a pályafutásunkat és támogat bennünket, így egyszer, amikor a kazettákról beszélgettünk, felvetette, hogy szívesen kiadná ilyen formátumban az első demónkat. Ez számomra is szimpatikus ötletnek tűnt, és utólag is jó kezdeményezésnek bizonyult, ugyanis mind az 50 példány már az előrendelés fázisában gazdára talált.
Végezetül néhány általános kérdés. Tényleg a himlőoltás feltalálója, az angol dr. Edward Jenner volt a csapat névadója? Miért pont ő? Összefügg ez azzal, hogy te a belgrádi orvosi egyetemen tanulsz? 🙂
Jók az információid. Másodikos gimnazista voltam, és éppen mikrobiológiát tanultunk. Amikor megláttam az említett sebész vezetéknevét, annyira megtetszett, hogy azonnal megrajzoltam a logónkat, és eldöntöttem, hogy a bandánkat is így fogják hívni. Ha már akkoriban is hallottam volna a híres Kardashian/Jenner családról, biztos, hogy más nevet választottam volna… 🙂
Mióta gitározol, és melyik volt az első zenekarod?
13 éves koromban kezdtem zenélni, akkor még basszusgitáron, a nővérem viszont mindig is dobos szeretett volna lenni. Ő alapította meg első csapatunkat, a Cat O ’Nine Tailz-t (és még ma is visszasírja azt a zenekart 🙂 ). Két évvel később váltottam gitárra, és hívtam életre a Jennert, azzal a szándékkal, hogy végre keményebb hangzású zenét játsszak. 2018-ban csatlakoztam a Sigma Epsilonhoz, közben pedig olyan együttesekben vendégeskedtem, mint a Superhammer, a War-Head és a Hellcats.
Milyen zenekarok, muzsikusok voltak rád a legnagyobb hatással?
Egy csomó bandát szeretek, de a legfontosabbak számomra a Megadeth, a Judas Priest, a Rock Goddess és a Mötley Crüe.
A speed/thrash műfaján belül mely bandákat, gitárosokat tekinted a példaképednek?
Dave Mustaine-t, Alex Skolnickot, az Anthrax-et…
Mennyire intenzív a szerb és azon belül a belgrádi metal élet? Melyek a legnépszerűbb irányzatok? Mennyire lelkesek a műfaj ottani rajongói?
Nem is tudom, mit válaszoljak erre… Változnak az idők és az emberek ízlése is. Van néhány aktív metal csapat és egy csomó új punk banda, akiket nem igazán ismerek. A közönség általában támogató, de a járvány miatt most minden elbaszódott.
Ti milyen pozíciót foglaltok el abban a mezőnyben? (Elsősorban a szerb speed/thrash bandákra gondolok.)
Már nyolc éve létezünk, a legtöbb metalrajongó ismer és támogat bennünket, viszont vannak olyan fiatalok, akik nem. Utóbbinak szerintem a 2018-as leállásunk az oka. Időnként azt érzem, hogy külföldről nagyobb támogatást kapunk, de nem érdekel, mit mondanak az emberek: azt csinálom, amit szeretek, és senki nem tud megállítani.
Előnynek vagy hátránynak tartod, hogy tisztán női zenekar vagytok?
Egyrészt előny, mert így könnyebben felhívjuk magunkra a hallgatóság figyelmét, másrészt hátrány, mert az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják a női muzsikusok játéktudását és egyéb zenei kvalitásait.
Mit üzensz a Jenner és az irányzat magyarországi kedvelőinek?
Legyetek kemények és maradjatok egészségesek; remélem, a közeljövőben látjuk egymást!
Leave a Reply