„Ezt a zenét nem lehet pálmafa-mintás rövidgatyában előadni”

Nemrég jelent meg a pécsi Blizzard új albuma, Disengaged from Life; ennek apropóján tettünk fel néhány kérdést Renfield-nek, a zenekar énekesének.

A a pécsi Blizzard zenekar még 1995-ben alakult, és már akkor is kitűnt a megalkuvásmentes zenéjével. Utoljára még 2006-ban jelent meg albumuk Les litanies de Satan, ám idén újra előkerültek.

Nagyon eltűntetek, pedig az előző lemezt sem tekintettem „futottak még” kategóriának. Mi történt? (És miért döntöttetek úgy, hogy újra elkezdtek zenélni? Vagy abba sem hagytátok?)

Rengeteg minden történt a Les Litanies de Satan óta, bár kétségtelen, hogy ezek többsége a külvilág számára nem volt látható. A lemezt rögzítő felállás széthullott, de viszonylag gyorsan összeállt egy új – itt érkeztem én is a zenekarba, akkor még basszusgitárosként. Ha jól emlékszem, 2009 körül el is kezdtük egy új album rögzítését, ami végül kudarcba fulladt – ami így utólag visszagondolva nem is baj. Nem választottuk meg elég körültekintően, hogy kivel dolgozzunk együtt, és az igazat megvallva, azokon a számokon is bőven lett volna még mit csiszolni, kicsit elhamarkodott volt az egész. Ezt követően egy kissé megtört a lendület, mindenkinek lett valami fontosabb dolga. Abba ugyan sosem hagytuk, volt azért évente egy-két koncert, de valóban takaréklángon működött a zenekar. A tagság is lassan átalakult, végül Frostdemon maradt az egyetlen a régi bandából. Hosszú időbe telt, mire összeállt az a felállás, amivel újra fel lehet tekerni a fordulatszámot.

Kik alkotják most a csapatot?

A jelenlegi felállás: a doboknál Frostdemon, gitárokon Typhon és Psna, basszusgitáron Andro, a mikrofon pedig az én kezemben van.

Mennyire nehéz black metalosként a magyar színtéren érvényesülni? Hiszen a nagyvilágban másodvirágzását éli a stílus, de itthon…?

Tényleg? Hol? Én egyáltalán nem tapasztaltam ezt a másodvirágzást. Épp ezért az itthoni helyzetet sem látom kiugróan rossznak. Igaz, jónak sem.

Hogy látjátok, van jövője itthon a black metalnak? Látsz feltörekvő bandákat, vagy már csak ti és a hozzátok hasonlók tartják életben a műfajt?

Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de jellemzően nem vagyok optimista. Azt pedig bevallom, hogy nem vagyok naprakész a hazai frontot illetően. Inkább azt mondom, hogy volt egy atmoszféra, ami a 2000-es évek közepére végleg eltűnt, és nem nagyon látom visszatérni.

Ti is inkább az a fajta banda voltatok, akik a koncerteken is adtak a külsőségekre. Most is tartjátok magatokat ehhez, vagy már nem látjátok ennek a jelentőségét? Egyáltalán, hogy álltok a zene teátrális részéhez?

Ez még a zenekaron belül is megosztó kérdés. Talán Frostdemon a legkonzervatívabb közülünk. Én egy fokkal megengedőbb lennék ezen a téren, de valahol azért van egy határ. Zenekarról lévén szó, az első két szempont mindenképpen az, hogy mit játszol és az hogy szól, de harmadikként akkor is ott van, hogy ez az egész hogy néz ki. Ebben is különbözik egy élő fellépés az otthoni zenehallgatástól. A látványnak illeszkednie kell az összképbe, ezt a zenét nem lehet pálmafa-mintás rövidgatyában előadni. Na, nem mintha lenne ilyen a szekrényben…

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve: koncertek, további albumok?

A lemez épphogy csak megjelent, úgyhogy ez most a koncertek ideje lenne. Sajnos a jelen helyzetben két hétre nem lehet előre tervezni, amit pedig sejteni lehet, az nem túl rózsás. Meglátjuk. Ami a további albumokat illeti, egyelőre annyit mondhatok, hogy a következőre nem kell majd 15 évet várni.

Véleményem szerint nagyon erős lett az album. Teljesen új szerzeményeket hallunk, vagy amolyan „eddig fiókban lapult” cucc az egész?

Köszönjük az elismerést! A válasz az, hogy is-is. Hosszú idő telt el a legutolsó lemez óta, és mint mondtam, ez idő alatt nem voltunk teljesen tétlenek. Van olyan tétel az albumon, amely 2007 óta majdnem változatlan és olyan is, amelyiken még a stúdióban is alakítottunk. Leginkább úgy írnám le, mint válogatást az elmúlt 15 évből.

Milyen mértékben lett csapatmunka eredménye a Disengaged from Life?

Zeneileg az összes dal Frostdemon és Typhon munkája, Psna és én csak apróságokat tettünk hozzá, mire pedig Andro megérkezett, a számok már elnyerték a végleges formájukat. A szövegekért viszont egy kivételével én vagyok a felelős. Az album nagyon hosszú időt ölel fel, így nincs – nem is lehetett – összefüggés az egyes tételek között. Mindegyik elüt a többitől, zenileg, szövegileg vagy szerkezetileg.

Titeket mik/kik inspirálnak?

A többiek nevében nem nyilatkoznék – talán annyit, hogy Typhon teljesen bele van borulva a régi horrorsztorikba, ez hallható is a The Burning Sigil of R’Lyeh intróján. Egyébként ez az a dal, amelynek a szövegét is ő írta. Engem pedig gyakorlatilag bármi inspirál: egy emlék, egy érzés, egy film, egy zene, egy újságcikk…tényleg hosszú a lista. A zene hosszú ideig íródott, de a szövegek egy szűk intervallumban készültek a zeneileg már komplett számokra. Akkoriban éppen ezek a dolgok foglalkoztattak – pontosabban a gondolataim közül ezek illettek rá a zenére. A többit majd legközelebb.