Év végi körkérdések – 2.rész

És itt van a körkérdések 2. része:

5. Melyik zenekar visszatérését várod már nagyon? (akik feloszlottak, vagy csak szimplán eltűntek)

Bársony Péter: Jó lenne, ha nem csak egylemezes formációként maradna meg a történelem lapjain a Waste of Space Orchestra. Nálam ők merítik ki a supergroup fogalmát. Az Oranssi Pazuzu-Dark Buddha Rising kombó olyan magasra tette a lécet a Syntheosis-szal, hogy egyedül ők lennének képesek azt megugrani. Nem venném rossz néven, ha még egyszer (vagy többször) legyalulnák az agyam valamelyik frissen megidézett kozmikus rémálmuk soundtrack-jével.

Buga B: A Kreator nem tűnt el, de már nagyon adósak nekem egy lemezzel, és ha minden igaz, ez 2022-ben meglesz. Ugyanez igaz a Blind Guardian-re is, bár egy kicsit félek, milyen lesz az új album. És a NIN is alkothatna már valami nagyot.

Coly: Black Sabbath, Slayer. 🙂 Komolyra fordítva a szót, a Meliah Rage jelenleg pihenőn van, szívesen hallgatnék tőlük egy újabb Idol Hands színvonalú anyagot. Nagyon kíváncsi vagyok a Vio-lence visszatérő albumára, a régi tagok mellett Bobby Gustafsonnal és Christian Olde Wolbersszel a fedélzeten. És a 2018-as Lizzy Borden album (My Midnight Things), valamint az öt évvel ezelőtti Suicidal Tendencies opusz (World Gone Mad) „folytatása” is jöhetne már…

Gabrielkiss: A Mercyful Fate elvileg bejelentette a visszatérését, és ha minden jól megy, akkor jövőre nálunk is fel fognak lépni. Na, tőlük egy új lemez igazi ajándék lenne.

haragSICK: A svéd Face Down jó lenne, ha újra alkotna…

John Quail: Lethal. 2006 óta újra működnek, de lemezt azóta sem adtak ki.

Laq: King Diamond.

Majka: Hűha. Mondjuk egy új, rendes Kreator sorlemeznek nagyon örülnék, lakossági fckn thrash metallal, és ugye életünk végéig fogjuk várni, hogy a Slayer újjáalakuljon. Na jó, egy koncert is elég lenne.

Novák Norbert: King Diamond.

Reaper: Erről egy listát lehetne írni… Talán egy uccsó, faxa Metallica vagy Kreator album kijöhetne!

Sipy: A Melechesh villanthatna valamit. De Kerry King projektjére is kíváncsi vagyok! Vagy esetleg egy új Possessed album?

Szabó Viktor: A Metallicában benne van még egy-két jó album. Az Alice in Chains is mozgolódhatna már. Valamint valahogy úgy érzem, a Black Sabbath-é sem lezárt sztori. Ha turné nem is, pár dal jöhetne még tőlük.

Zozzie: Arcturus, Melechesh, System Of A Down. Tudtommal egyik sem oszlott fel, de már jöhetne új lemez tőlük. Mondjuk a SOAD egyre esélytelenebb, hiába volt két új dal, amit kiadtak.

Nem csak a Mercyful Fate együttest, hanem King Diamond szólólemezét is többen várjuk!

6. Sikerült 2021-ben koncertekre eljutnod? Mi volt a top?

Bársony Péter: Egyetlen koncertre sem jutottam el – igaz, el sem indultam.

Buga B: Fentebb említettem, hogy egy Malaga melletti fesztiválra sikerült eljutnom, és jobb felállást el sem képzelhettem volna, mint a Kreatort headlinerként, Nekem idén ennyi jutott a koncertekből, de ez mondjuk tíz másikkal is felért.

Coly: A csúcs a novemberi Dead Lord-Lucifer buli volt. És egyben az egyetlen koncert is, amin 2020-2021 folyamán nézőként részt vettem. 🙂 Örültem, hogy végre volt mire menni: ami érdekelt, és amit meg is tartottak.

Gabrielkiss: Sajnos idén egyetlen koncertre sem jutottam el.

haragSICK: Idén egyetlen fesztiválra sikerült eljutnom, az sem volt tervben, hanem a deggendorfi barátaim felhívtak egy szombat délután, hogy meddig dolgozom ma. Kérdeztem, miért. A válasz az volt, hogy mindegy, 16 órára ott vannak értem és megyünk partizni, ha van vendégem délutánra, akkor mondjam le. Szerencsém volt, éppen akkor jött meg az utolsó ügyfél, akivel lebeszéltem, hogy ma nem sokat dolgozunk. Passautól körülbelül 20 percre van – egy dombtetőn került megrendezésre – pár éve már az alapvetően nyáron aktív Black Door fesztivál; kísérleti, stoner, pszichedelikus összeröffenés, most a vírus miatt piknik-jellegű leszervezéssel. A záró Savannah iszonyat jó zenét tolt, vettem is tőlük egy hanglemezt, meg egy CD-t…

John Quail: Nem.

Laq: A válaszom rövid és tömör: nem. Rengeteg melóm és sok magánéleti problémám volt idén, nagyon kevés időm maradt a zenére ebben az évben. Cikkírás terén sem igen tudtam aktív lenni… Sajnos.

Majka: A gyakorlatilag nullából nem emelnék ki semmit és senkit.

Novák Norbert: Sajnos ebben az évben a két kezemen meg tudom számolni, hogy hány koncerten voltam. Ezek közül, ami élő buli volt, az a Thundermother novemberben, Bonnban, a Harmonie-ban.

Reaper: Szerencsére azért volt pár jó buli, amire érdemes volt elmenni, ezek közül a nemzetközi bandák terén mindenképpen a Jinjer–Eluivetie–Kreator hármas vitte a prímet (az idei Jethro Tull-ra is kevés panaszom volt), itthon pedig a Sear Bliss és a Moby Dick nyomott egy remek kis évfordulós bulit, de kellemes meglepetés volt a Dolch koncertje is.

Sipy: Főleg magyar együtteseket láttam. Az egyetlen kivétel, amire jegyet is váltottam, a Belphegor/Batushka „Black Rituals” turné volt.

Szabó Viktor: Egy árva Ørdøg koncerten voltam, a munkám, az egyetem és a vírus (védettségi kártya) idén ennyit engedélyezett. Jövőre pótolok.

Zozzie: Nulla, azaz 0.

Kreator, mint “reménység” és év koncertje.

7. Szerinted mennyire sínyli meg a zeneipar a vírushelyzetet? Lesz-e pozitív változás? Mi lehet a megoldás?

Bársony Péter: A tájékozódást zavaró kettős látás tüneteit észlelem magamon ez ügyben. Ha röntgenszemet növesztenék (vagy bejáratos lennék a kulisszák mögé), bizonyára rengeteg gondterhelt, aggódó arcot látnék mindenütt, főként a szervezőirodáknál és azon zenekarok háza tájékán, akiknek anyagi létbizonytalanságot jelent a koncertlehetőségek beszűkülése, elmaradozása. A főkönyvek bevétel-kiadás oszlopai beszédes számokat tartalmazhatnak, és lehet, nekünk jó, hogy nem ismerjük ezeket. A háttérben nagyobb lehet a „pánik”, mint amit mi észlelünk belőle, és minket ebből leginkább az érint érzékenyen, hogy otthon, stream koncerteket nézve, a monitor előtt ülve kell meginnunk a sörünket, és nem a merch-pult melletti tömegben, félszemmel a színpadot lesve. Az ő bajuk azonban végül a mi bajunk is lesz, de én bizakodó vagyok. A grunge „járvány” óta most áll a legnagyobb kihívás előtt kedvenc műfajunk – és túlélte azt is. Háborúban állítólag hallgatnak a múzsák – és valamilyen szinten háborúban állunk Covid admirális seregeivel –, de mintha az ihlet angyalai erről nem sokat tudnának. Ugyan mindenki kivárásra játszik, és böjtöl a zeneipar (is), de az éhhalál azért odébb van – legalábbis mi, zenefogyasztók még mindig finnyás ízléssel válogathatunk a kínálatból (van miből) –, mintha mi sem történt volna. Ilyen szempontból, ha nem kellene minden este kiöblítenem a számból a maszk szöszeit, azt is gondolhatnám, hogy minden úgy van, ahogy eddig volt. Nem tudom, mi a megfejtés, nem vagyok illetékes elvtárs. Megoldási javaslataim annyit érnének, mint a Monty Python zavart elméjű expedíciószervezőjének bevillanó ötlete a hídról, amit a Kilimandzsáró két csúcsa közé tervez felépíteni.

Buga B: Én mindig pozitívan gondolkodom, egyszer ennek is vége lesz, és ha még egy ideig marad is ez a vírushelyzet, azért már látni példákat arra, hogy újra tartanak koncerteket, ami a metal sava-borsa. Különben is a metal nagy túlélő, hiszen a grunge-ot is túlélte, akkor a vírus semmiség lesz.

Coly: Ez akár egy terjedelmesebb cikk témája is lehetne, amit egész biztos, hogy nem én fogok megírni (a Lángoló december 2-án megtette). A jelenlegi áldatlan állapotoknak a SARS-CoV-2 vírus megszelídülése/eltűnése vethet véget, amire nem tudjuk, mikor kerülhet sor. De a rendezvényszervezők, koncerthelyszínek és zenekarok egy részének háza táján a sorozatos járványhullámra válaszul hozott korlátozó intézkedések, mindenekelőtt a bulik és turnék lefújása így is helyrehozhatatlan károkat okozott. Jelenleg beoltott zenekarok játszanak beoltott nézőknek. Alacsonyabb nézőszámok, kevesebb bevétel a jegyeladásokból és a merchből. Plusz a bizonytalanság negatív spirálja: „nem veszek előre jegyet a koncertre, mert mi van, ha elmarad”. A buli pedig elmarad, lehet, hogy éppen az érdeklődés látszólagos hiánya miatt. Többek között az is erősíthetné a szervezők és a közönség közötti bizalmat, ha az esemény Facebook-oldalán az „Ott leszek” gomb megnyomásával tényleg azt jeleznénk: Tuti, hogy ott leszek, de a járvány okozta bizonytalanság miatt a jegyet csak az utolsó pillanatban fogom megvenni. Így a rendezők és a fellépők is tudnák, hogy mekkora tömegre számíthatnak.

Gabrielkiss: Mivel manapság a metal világában a koncertek jelentik a „zeneipar” fizetőképes részét, így egyértelmű, hogy a Covid ezen a területen is hosszú távon maradandó károkat fog okozni. Egyes bulikat már most áttoltak 2023-ra… A megoldás a vírus megállítása lenne, aminek, úgy gondolom, minden épeszű ember tudja, hogy mi lenne a módja.

haragSICK: Brutálisan, de nem csak a zeneipar, hanem alapvetően a gazdaság. Az emberek nemcsak az egzisztenciájukat veszítik el, hanem a perspektíváikat is, az ember pedig olyan lény, amelyik tervez, és jövőkép nélkül tehetetlenné válik. Hogy mi a megoldás? Jó kérdés, szívesen mondanám azt, hogy az oltás, de jelenleg nekem nem tűnik úgy… Talán az egészségügybe több pénzt beleölni, és a nővéreket, kórházi dolgozókat jobban megfizetni, hogy többen válasszák ezt a hivatást. Nálunk, Bajorországban a hírekkel ellentétben (van elég vendégem a nővérek, ápolók, etc. köreiből) nem az ágyak vagy a lélegeztetőgépek száma, hanem a dolgozók hiánya miatt omlik össze a rendszer, és hogy fékezzék a vírust, megint bezárnak mindent. Vannak szférák, ahol már most hiány van, például nem egy vendégemnek van étterme és panaszkodnak, hogy nem találnak szakácsot, pincért etc., mert azok elmentek gyárba dolgozni vagy olyan munkát kerestek, ami biztos és vírustól független – nos, ez vár majd a zenei dolgokra is, a hangosítástól a klubokig! Én attól félek, hogy ha egyszer ennek vége lesz, már egy olyan világunk lesz, ami köszönőviszonyban sincs a régivel…

John Quail: Rendkívüli módon megsínyli. Pozitív változás csak akkor várható, ha kialakul a világon a nyájimmunitás a pandémia ellenében. Addig a koncertek megrendezése, látogathatósága kizárólag a politikai döntéshozókon múlik. A jelenlegi, oltatlanokat kirekesztő szemlélet nem megoldás.

Laq: Nyilván nem látok bele a bandák zsebébe, de biztos, hogy mindenkinél rövidebb lett a gatyamadzag. A zeneipar is, mint minden más a pénzre épül. Ha nincsenek koncertek, bevételek, nem nagyon tud tündökölni. Úgyhogy szerintem megsínyli rendesen. A pozitív változás már megvolt, hiszen már tudtak szervezni fellépéseket, fesztiválokat. Mi lehet a megoldás? Van véleményem, de inkább megtartom magamnak… 🙂

Majka: Nagyon, és elég sötéten látom a jövőt. Kell az élő zene, kellenek az események, főleg a metalban. Nem tudom a megoldást, senki sem tudja, csak össze-vissza beszél mindenki.

Novák Norbert: Mivel a zeneipar mint olyan, régen a padlón van, különösen, ha a ’80-as évekkel vetjük össze. A bevételi viszonyok réges-rég eltolódtak. Ehhez jön a Covid-helyzet is, és a koncertes bevételi forrástól is sajnos szinte mindenkinek el kell tekintenie. Itt az tud fennmaradni, akinek a rajongói a neten merchandising termékeket vesznek és crowfunding kampányokon keresztül vagy valamilyen más formában támogatják a kedvenc csapatukat. A nagyok pedig már réges-rég befektettek nagyobb dolgokba a zenei területen kívül (ingatlanok [magán, ipari], rendszeres jogdíjak [mások jogdíjait is megvéve] stb.). Ők biztos túlélik. Pozitív lehet a vírus lenyugvása után, hogy a közönség ki lesz éhezve a koncertekre, és hajlandó lesz több pénzt is kiadni belépőkre, merchandising cuccokra stb…

Reaper: Most már a második évet nyomjuk ezen a téren, és nagyon jól látszik, hogy elsősorban a feltörekvő és ifjú bandákat trancsírozza szét az egész helyzet, a régi nagyok könnyebben átvészelik. Az eleve döcögő utánpótlás kapott még egy jobbost, maga a stílus pedig totálisan a padlón, hála az élőzene hiányának, és nem, nem látom, hogy jövőre jobb lenne, hiszen a koncertek nagy részét már hónapok óta teszik át 2022—re, 2023-ra. Maga a rock és a metal totális szubkultúrává fog válni, aminek a jelei már most is látszanak.

Sipy: Én személy szerint úgy tervezem, hogy a Covid-19-re lapot húzok, és 21-gyel nyerek! 🙂 Csak elfogynak egyszer a görög ábécé betűi, amikről a vírus különböző variánsait elnevezik! 🙂 Én bizakodó vagyok, mást úgy sem nagyon tehetek! UFF!

Szabó Viktor: Nem hinném, hogy komolyabban megsínyli. A népszerű bandákra ki vannak éhezve a rajongók, szerintem a koncertek belépői fognak tovább emelkedni. Lemezt vírushelyzetben is ki lehet adni.

Zozzie: Nagyon. És egyre rosszabb a helyzet. De ezzel nem mondok újat, minden együttes interjújában ezt olvasom. Sajnos most eléggé pesszimista vagyok, egy ideig nem lesz pozitív változás. Nem mennék bele a politikába, de a kormányoknak valahogy segíteniük kellene a zeneipart. Egyelőre csak ez lehet megoldás.

About Zozzie 315 Articles
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*