Év végi körkérdések – 1.rész

Lassan véget ér 2021, a szerkesztőség tagjaival kiveséztük, mi történt ebben az évben. Két részletben tanulmányozhatjátok az elemzéseket. Íme az első rész:

1. Milyen kellemes (természetesen zenével kapcsolatos) meglepetés ért 2021-ben?

Bársony Péter: Bár nem voltam ott a Fekete Zaj Fesztiválon, a Thy Catafalque fellépése (vagyis színpadra állítása) tényleg meglepetés értékű esemény volt – túl azon, hogy a Vadak is jól sikerült album lett (és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is remek zenék várhatók még a Kátai művektől). Az új Voivod csak februárban jön majd ki, de a jó hír még idei, és ez – valamint az ízelítőnek közzétett szám – még ennek az évnek az egyik kellemes meglepetése.

Buga B: Bár betervezett koncertre alig jutottam el, de sikerült itthon elmennem pár tribute banda fellépésére (NIN, Metallica, Rammstein tribute-ok), és bár korábban volt egy kis ellenérzésem az ilyenfajta tisztelgéssel szemben, összességében kellemes csalódást jelentettek ezek a bulik, különösen a NIN-tribute banda, a Nailhead tett ki magáért. Nem kizárható, hogy innentől alanyi jogon is keresni fogom a koncertjeiket, nem csak mint a szegény ember NIN-ét. Illetve az is kellemes meglepetés volt, hogy sikerült eljutnom egy Malaga közelében rendezett fesztiválra, ahol kiderült, hogy még ilyen körülmények között is lehet biztonságosan és profin bulit rendezni, és idén legalább egyszer láthattam a Kreatort élőben, ha már itthon pont lecsúsztam róla.

Coly: Tudom, nyugtával dicsérjük a napot, de úgy néz ki, jövőre ismét lesz FEZEN Fesztivál. Két, még 2020-ra vásárolt napijegy állt nálam talonban, és mint megtudtam, ezeket a jövő évi rendezvény bármelyik általam választott napján felhasználhatom. Két évvel ezelőtt a Death Angelt akartam látni élőben Fehérváron, hatalmas bónusz, hogy ugyanazon a napon lép fel a Mercyful Fate is, úgyhogy reménykedem, hogy minden a szervezők szándékai szerint alakul…

Gabrielkiss: Kicsit személyes jellegű meglepetés, de sok év után sikerült újra rátalálnom az igazán súlyos metal zenék világára. Úgy is mondhatnám, hogy Rattle Inc.-kompatibilisebb lett az ízlésem. Persze megijedni azért nem kell, továbbra is jó kis „nyálas” lemezekről tervezek írni. 🙂

haragSICK: A stúdióban, meló közben igyekszem olyan zenéket hallgatni, amelyeket a vendég is elvisel, esetleg lenyugtatja, így többnyire pszichedelikus-doom-stoner-space rock dolgok mennek, és ha mód van rá, akkor többórás válogatásokat rakok be. Így sikerült „belebotlanom” a Weedian Trip to Greece című anyagba, és megismerkednem a Deaf Radio Modern Panic albumával, ami furcsa képződmény, egyszerre zajos és tiszta, felszínes és mély – érdekes stoner kreálmány, ígéretes csapat.

John Quail: A Silver Talon végre nagylemezzel jelentkezett.

Laq: Új Frontline Assembly album, új Moonspell, új Cannibal Corpse.

Majka: Jókor válaszolok, mert pont pár napja haraptam rá az Unto Others Strength című lemezére. Nem is ismertem a zenekart, és nem is tartozik a profilomba, de nagyon tetszik az anyag. Ha nem vagyok lusta, és hamarabb válaszolok, valami mást kellett volna írnom, mert tényleg most ismertem meg őket.

Novák Norbert: Nyáron újra megnyílt néhány koncerthelyszín, és novemberig lehetett látogatni bulikat Németországban.

Reaper: Év elején még abban a hiszemben voltam, hogy a covidos mizéria miatt az idei évben kevés jó album jön ki, erre egy kiemelkedően jó évet zárhattunk, ráadásul a fizikai kiadványok is minőségibbek lettek az átlagnál, úgyhogy majd’ csődközelbe kerültem az LP-k, boxok miatt.

Sipy: Nekem a jövő évre vonatkozó, már az idén meghirdetett koncertkínálat ugrik be elsőre! Kiváltképpen a Mercyful Fate FEZEN-es és a Maiden Groupamás koncertje várós nagyon.

Szabó Viktor: Girish and the Chronicles. Az indiai banda kegyetlen jó hard rockot nyom, a Def Leppard vagy a korai Skid Row vonalán. Nagyon meggyőzőek. Örülök, hogy rájuk akadtam. Itthon is elég jó lemezek jelentek meg, a Tündérvese, a Bipølaris, a Devoid, vagy a Mihorai nagyon bejött.

Zozzie: Az, hogy a Mastodon ismét egy remek albumot tett le az asztalra, de a Gojira és a Swallow The Sun is kitett magért. Mindig félek egy új albumtól, de egyik zenekarban sem csalódtam.

Mike Howe halála sok embert érzékenyen érintett.

2. Ki vagy mi volt számodra az év csalódása? (nem feltétlenül lemez, bármi lehet)

Bársony Péter: Nincsenek poszterek a Hammerworld-ben! Hová jut így a világ? 🙂

Buga B: A rengeteg lemondott koncert. Jobban nem is fejteném ki, hiszen szinte minden válaszom ezt a témát boncolgatja. 🙁

Coly: Annyi jó zenét hallottam az idén, hogy kicsinyesség lenne a részemről, ha azokat az előadókat keresném, akiknek a produkciója kevésbé tetszett. De ha mégis: a Paradox új lemezétől sokkal, a friss Agent Steel albumtól valamivel többet vártam, kevésbé érintettek meg, mint amennyire szerettem volna a hatásuk alá kerülni. Plusz jó néhány zenekar (Crisix, Gama Bomb, Spirit Adrift, Howling Giant, Planeetta 9) esetében örültem volna, ha egy sovány EP helyett teljes nagylemezzel örvendeztetnek meg, de ez tényleg már csak szőrszálhasogatás a részemről. 🙂

Gabrielkiss: Nem éppen csalódás, de Mike Howe váratlan halála rendkívül elszomorított. A katasztrofálisnak is nevezhető koncerthelyzet viszont határozott csalódás volt. Ami jó lett volna, az elmaradt, amit megtartottak, az szóra sem érdemes.

haragSICK: Idén nem igazán követtem nyomon a zenei alkotásokat, rengeteget dolgoztam, hiszen Bajorországban tavaly október végén bezárták a szolgáltatókat, pénzt az államtól nem kaptunk, vagy csak kevesen, és az is semmire sem volt elég, és május 10-én nyithattunk újra. Az első két-három hónapban gyakorlatilag csak azért dolgoztam, hogy kifizessem a tartozásaimat, és most újra ott állunk december elején, hogy esélyesen újra be- és lezárnak mindent…

John Quail: Ozzy és vendége, a Judas Priest koncertjének ismételt elhalasztása (sokadszorra), valamint a vinyl lemezek árainak „elszállása”.

Laq: A Carcass új albuma mindenképpen. Egy-két nagy név is rukkolt elő idén új lemezzel, de igazából nekem egyik sem volt extázis. Másfajta csalódás, de Mike Howe (Metal Church énekes) öngyilkossága eléggé megrázott. Ráadásul pont a szülinapomon… Blessing… lemezük halhatatlan kedvenc nálam, nagyon szeretem a hangját.

Majka: Hogy gyakorlatilag idén sem voltak koncertek. Volt például a bécsi Sepultura, amire mentünk volna Bugával, volt már szállás (Majka Apartman!!!), meg minden, és puff, hirtelen azt is halasztották. Már nehezen bírom.

Novák Norbert: A politikusok hitegetése a média mindenféle felületén.

Reaper: Nagyon vártam az új Alien Weaponry albumot, ami ugyan nem lett olyan rossz, de egy kicsit átlagos… Ám az idei Ministry-hez vagy Fear Factory-hoz képest még ők is csillagos ötös albumot hoztak. No, meg a nyomorult, X éve megvett Ozzy-jegyeim! Tuti, hogy előbb fogok „bemurdálni”, mintsem hogy ideérne.

Sipy: Természetesen a Covid miatt elmaradt több koncert (Arch Enemy, Behemoth, Carcass, Nightwish). De jó pár nagyobb banda idei lemezében is csalódtam (Gojira, Mastodon, Exodus).

Szabó Viktor: Számomra évek óta csalódás, hogy az újra összeállt Guns N’ Roses nem vett fel egy tökös rock albumot. Kijött egy pocsék és egy jobb dal, de ezeket Axl írta évekkel ezelőtt, most csak csinosítottak rajtuk. Ez így elég kevés…

Zozzie: Lemez nincs. Az elmaradó koncertek a vírus miatti cirkusz által. Egyébként is mindent szétver a Covid, ez pedig hatalmas csalódás.

Az új Alien Weaporny album valakinél csalódás.

3. Van olyan régi kedvenced, akiért újra lelkesedni tudtál?

Bársony Péter: Az Iron Maiden új albuma ugyan nem döntött le a lábamról – a dolgaikra való rácsodálkozáson már rég túl vagyok –, de az, hogy több évtizeden átívelő, kiterjedt életművel a hátuk mögött, „nyugdíjasként” még mindig ég bennük a tűz, és egy ilyen grandiózus kiadványt képesek összehozni, mint a Senjutsu, az imponáló és megnyugtató számomra. Nem varratnám magamra a logójukat, de lehet, hogy keresek valami Eddie-s háttérképet a telefonomra. 🙂

Buga B: A Paradox régi nagy kedvencem volt, az idei albummal alaposan odacsaptak; annyira belelkesültem, hogy még kritika is született belőle, méghozzá pozitív.

Coly: Az Iron Maiden! Talán az új lemez ismertetőjében is leírtam, hogy a 2003-as Dance of Death óta nem tetszett ennyire Vasszűz-lemez. Ugyanígy vagyok a Helloweennel is, annyi különbséggel, hogy hozzájuk 33 év után tértem vissza. 🙂 Szintén ebbe a kategóriába sorolom a Fear Factory-t, az Exodust, Jason Bielert, Rob Zombie-t, a Trance-t, a The Offspringet és a Mordredet is. Úgyhogy ebből a szempontból is kiemelkedő év volt 2021.

Gabrielkiss: A Cannibal Corpse idei lemeze eléggé bejött, és ennek hatására néhány hétig elég komolyan rá voltam gyógyulva a diszkográfiájukra. Mondhatni, újra felfedeztem őket.

haragSICK: Ministry, Face Down, Satyricon.

John Quail: Az Agent Steel új lemeze betalált!

Laq: A Katatonia minden újabb kiadványától képes vagyok még mindig lelkesedni, attól függetlenül, hogy már rég nem azt a tüzet csiholják bennem, mint annak idején. Az idei évre egy B oldalas kompiláció jutott Mnemosynean címmel. Hát, ahogy mondani szokás, ez is több, mint a semmi… A szintén svéd Thyrfing is előrukkolt idén új anyaggal, amit szintén jó volt hallgatni, és hogy a svédeknél maradjunk, Malmsteen mester új virgonckodásait is jó néven vettem. De a Cynic anyagának is örültem. Nem utolsó sorban a Massacre idei visszatérése (Resurgence) is igen erősre sikeredett.

Majka: Nehéz kérdés, mert általában folyamatosan hallgatom a kedvenceimet, nem nagyon van ingadozás, de ha valamit muszáj mondani, akkor a Death Angel 2016-os lemeze (The Evil Divide) nekem eléggé kimaradt, pedig nagyon jó album, egy kicsit vissza is vezetett a zenekarhoz.

Novák Norbert: A Candlebox 30 éves pályafutása alatt egyetlen tucatlemezt sem szállított le, és szerintem az ez évi albumuk is nagyszerű lett szerintem.

Reaper: Igen. Mind az Iron Maiden, mind pedig a Darkthrone olyan albummal rukkolt elő, amit tőlük nem igazán vártam idén, de az én zenei ízlésem terén igazán nagyot a Cradle Of Filth és a Seth robbantott, pedig valami átlagos cuccra számítottam.

Sipy: Az Iron Maiden Senjutsu lemezétől, mint azt egy cikkben is írtam, újra a rajongójukká váltam. Tisztelőből rajongó, úgy, mint régen! 🙂 Nekem nagyon bejön ez az anyaguk!

Szabó Viktor: Olyan régi kedvenc nem volt, aki újra aktív lenne, de az elmondható, hogy cikkek, kiadványok miatt újra rákaptam a korai Hobo Blues Band lemezeire. Bár azt Sipy a fejemre olvasta, hogy nem metal. És igaza is van. 🙂

Zozzie: A Helloween már régóta nem érdekel, de az idei albumuk meggyőzött. Nem vártam tőle túl sokat, de szerencsére kellemes meglepetésben volt részem. A Therionnak csak a tripla lemeze nem hatott meg, az új viszont megint tetszik.

Az Iron Maiden idén is verhetetlen. Sok kollégánál kellemes meglepetést okozott friss korongjával.

4. Találkoztál olyan újabb (vagy számodra új) metal bandával, amelyik hatással volt rád?

Bársony Péter: Egyáltalán nem új zenekarok, de én most találkoztam először az Amenra és a Helheim zenéjével, és mindkettő maradandó nyomot hagyott bennem. Egyre szimpatikusabbak számomra a black metal modern kori törekvései – ez a Helheim kapcsán jut most eszembe. A Lantlos még mindig határesetet jelent, bár már annyiszor tértem vissza hozzá, hogy tudat alatt talán máris a kedvenceim közé sorolhatom, annak ellenére, hogy ez évi anyaguk, a Wildhund eléggé a metal színtér szélére sodródott cucc.

Buga B: Inkább úgy fogalmaznék, hogy számomra új bandával (így gondoltam – a szerk.). Egyre több Gruesome-ot hallgatok, a DeviDriver is beakadt, de a legjobban mégis a Bütcher fogott meg idén; kár, hogy sosem született meg a kritikám a legutóbbi albumról, ami tízpontos nálam.

Coly: Mi az hogy! Ha csak az elmúlt öt évet nézem, idén minden korábbinál több új lemezt hallgattam meg, és körülbelül 50 olyan album van, amely különösen közel került hozzám, amelyet újra és újra szívesen hallgatok. Friss favoritjaimként olyan bandákat említenék, mint a portugál Angriff, az amerikai Moonshine Zombies, Armored Assault és Snail, a finn Rocking Corpses és Stone Mammoth, a német Godslave, az olasz ScreaMachine és a sort még hosszan folytathatnám.

Gabrielkiss: Idén sajnos nem sikerült új kedvencet avatnom.

haragSICK: A hazai Mudfield ígéretesnek hatott, a már fentebb említett Deaf Radio vagy a Nothing Is Real Transmissions of the Unearthly-je bitang mély és zaklatott anyag lett.

John Quail: Igen, ilyen például a néhány éve alakult Lord Vigo és a Hellspike, vagy akár a Space Chaser, amelyeket idén sikerült felfedeznem.

Laq: Igen. A brazil Crypta zenekar eléggé elkapott. Az Amazonas amazonjainak idei bemutatkozó lemeze, az Echoes of the Soul hatással volt rám. Nagyon jófajta thrash/death muzsikát szállítottak nekünk.

Majka: Aha, az Unto Others és a Fullminator, ami egy mókával feltöltött crossover-thrash banda a kies Puerto Ricóból.

Novák Norbert: Az egylemezes csapatok közül a Mercury Circle volt ilyen.

Reaper: Meglepően sokkal. Akik nagyon bejöttek, az az Asagraum és a Mercury Circle. Ezek közül a Mercury totál friss banda és elég pöpec albummal indultak. Egy listából szúrtam ki a Khandrát és a Dawn Ray’d-et is, azóta már van tőlük albumom is. Illetve a Dolch volt számomra nagy élmény még idén, de mint kiderült, majd’ nyolcévesek! 🙂

Sipy: Az idén jóformán csak új vagy legalábbis számomra új zenekar volt az, ami megmozgatta a fantáziám. Mint fentebb már írtam, a nagy bandákban ebben az évben csalódtam! (kivéve a Maident és a Cradle of Filth-t) Különösen a black és death metalt, vagy ezek keverékét játszó „kis” csapatok nyűgöztek le: Yoth Iria, WEB, The Lurking Fear, Benediction… Mindegyik kitűnő muzsikát nyomat az új lemezén! De leginkább egy szír csapat, a Maysaloon, ami megfogott! Nekem az idén ők a number one! 🙂

Szabó Viktor: Girish and the Chronicles, ahogy írtam, valamint a Malevolence, akiknek most albumuk nem jött ki, de brutál jók. Valamint az egyes pontban említett Bipølaris és a Devoid hazánkból.

Zozzie: Sajnos nem.

A cikk szerzője: Zozzie 340 további cikk
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*