„Bemutatkozó” album

A Lutharö új anyaga, a Hiraeth kapcsán merengtünk el azon Reaperrel, milyen fura, hogy általában az előadók első nagylemezét nevezik bemutatkozó anyagnak, még akkor is, ha korábban más kiadványok révén már megismertették magukat a hallgatósággal. Az említett kanadai heavy/thrash alakulat például hét éve létezik, ez idő alatt – a kislemezeket nem számolva – három EP-t is megjelentettek (én a tavalyi Wings of Agony révén szereztem tudomást róluk), és most végre egy nagyobb lélegzetű alkotáshoz is összejött a megfelelő mennyiségű ötlet és energia. Esetükben még csak nem is arról van szó, hogy ilyen-olyan megfontolásból egy teljes lemezanyagot két részletben jelentettek meg, ahogy tette azt például kezdetben a texasi death/thrash brigád Nahaya (Transcendence – 2018 és Transcendence Pt. II – 2020). Nem, nekik akkor éppen annyi daluk állt össze, amiket minél előbb szerettek volna a közönségüknek is megmutatni. Vagy, saját zsebből csupán négy-öt dal felvételeit tudták finanszírozni. A Baroness First és Second EP-je (2004 és 2005) például, úgy sejtem, valahol a két halmaz metszetében foglalhat helyet.

Nyilván nem egyedi esetekről van szó, ezért jelen cikk kedvéért versenyt hirdetek: melyik az a metal csapat, amelyik első LP-jét megelőzően a legtöbb egyéb kiadványt (elsősorban maxit vagy EP-t) jelentette meg? Kommentként ti is írhatjátok a jelöltjeiteket, a magam részéről az alábbi aspiránsokkal szállok be a játékba: (Megjegyzés, a Lutharö mellett a két EP-sek nyilván már nem nagyon rúghatnak labdába, de azért érdekes, hogy viszonylag ismert csapatok is vannak, akik megküzdöttek első „teljes értékű” korongjukért).

Acid Reign: Moshkinstein és Humanoia EP-k (1988 és 1989)
Bloodletter: 2014–2017 között három EP
Celtic Frost: Morbid Tales és Emperor’s Return EP-k (1984 és 1985)
Church of Misery: Taste the Pain és Murder Company EP-k (1998 és 1999)
Howling Giant: Howling Giant, valamint Black Hole Space Wizard: Part 1 és Part 2 EP-k (2015, 2016, 2017)
Palace in Thunderland: Into the Maelstrom és Stars, Dreams, Seas EP-k (2007 és 2012)
Soundgarden: Screaming Life és Fopp EP-k (1987 és 1988)
The Wizar’d: Follow the Wizard és Sebado Negro EP-k (2006 és 2007)
Waltari: Waltari és Mut hei EP-k (1988 és 1990)

Mint látható, a jelenség nem korszakfüggő: már a ’80-as években is történt ilyen, és az elmúlt évtizedben is lehettünk tanúi, haszonélvezői effajta debütálásnak. Az adott zenekarnak akár tucatnyi dalát is ismerhettük már, mire végre előállt a nagy dobással. Én csupán néhány példát említettem; tudnátok folytatni a sort? Lesz olyan csapat, amelyik négy vagy annál is több EP-vel ágyazott meg „bemutatkozó” nagylemezének?

About Coly 1198 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*