„A Postmortem album egy kicsit komplexebbre sikerült zeneileg”

Kovács „Billy” Róbert a Monastery korai időszakáról mesél

A zalaegerszegi Monastery ezekben a napokban csiszolja véglegesre Divine Damnation címmel  jövő év elejére várható nagylemezét. A zenekar motorját, a dobos Kovács „Billy” Róbertet azonban most nem emiatt kerestem, hanem a közelmúltban történt újrakiadások kapcsán invitáltam egy kis múltidézésre. A fókusz tehát ezúttal a hazai death metal hőskorán, a kilencvenes évek első felén, a Far from Christ és a Postmortem Aggressive End lemezeken van.

Robi, üdvözöllek a Rattle. Inc magazin felületén! A zenekar egyetlen alapembereként hogyan emlékszel vissza a ’80-as évek legvégére? A zenekar 1989-ben indult, már akkor is death metalban gondolkodtatok vagy thrash vonalon indult a Monastery?

Sziasztok! Hát akkoriban ez nem igazán volt ennyire megtervezett, nem gondolkodtunk tudatosan műfajokban, csak nyomtuk barátokként, amit akkor éreztünk. Persze voltak akkori kedvencek, mint a Holy Terror vagy az Incubus (persze a death metalos csapat), de tudásban sem értük fel őket, és természetesen a technikai források is gyengék voltak.

Hogyan állt össze a zenekar legkorábbi felállása, és mennyire vettétek komolyan az underground zenekarosdit? A korai időszakban mely zenekarok voltak a legfontosabb hatásaitok?

Németh Zoli volt az énekes/gitáros, Kovács Krisztián bőgőzött és jómagam doboltam. Amúgy már akkor tök komolyan gondoltuk, és sokat is dolgoztunk. Az első időben talán a korai Pokolgép, Moby Dick, Holy Moses, Holy Terror, Massacra, Massacre, Cancer voltak a legfontosabbak.

A hivatalosnak tekinthető források szerint csak egy demótok készült, azonban a régi interjúkban több ilyen házi felvételt is emlegettetek. Mi az igazság?

Több házi demónk készült, de akkor egy komoly stúdió elérhetetlen volt számunkra. Eleinte magyar nyelven próbálkoztunk, aztán mikor már nekünk is feltűnt Zoli jó zalai tájszólása, angolra váltottunk. 🙂 Anno még kézzel rajzoltunk hozzá borítót, aztán kazettára másoltunk párat, és itt helyben osztogattuk.

Bevallom, hogy az 1990-es Way to Life demóhoz még nem volt szerencsém. Mit kell tudnunk erről a két dalt tartalmazó kazettáról? Hol rögzítettétek a számokat, illetve milyen formában terjesztettétek a szalagot?

A Way to Life demó valójában 2002-ben készült, nem 1990-ben, amikor pár év kihagyás után új felállással újra indultunk. Ez a verzió Frytz énekével készült, akivel utána jó pár évig toltuk. A szám egyébként fent van a Monastery YouTube csatornáján. A felvételeket Érden, a Bakery stúdióban készítettük, és egész jól szóltak, a terjesztés pedig postai úton és koncerteken történt.

Az 1992-es kazettátok az első hivatalos hazai death metal albumként lett elkönyvelve. A ’90-es évek elején ki volt a fő dalszerző a Monasteryben? Te magad tisztán death metalnak tartod a Far from Christ anyagát? Akkoriban még merevebbek voltak a stílusbeli határok, mai füllel meghallgatva – szerintem – a többség inkább death/thrash jelzővel illetné a felvételt.

A számokat többnyire Zoli és én írtuk együtt. Rengeteget próbáltunk akkor. Vegytiszta death metalnak semmiképpen nem nevezném, sok volt benne a thrash elem, az ének viszont a hörgős jellegével a death irányba mozdította el. Voltak akkoriban nálunk death-esebb csapatok is.

A Far from Christ anyagát Kecskeméten vettétek fel. Hogyan keveredtetek az ország másik felébe? Mennyi időt vett igénybe a stúdiózás? Van valamilyen emlékezetes sztorid a felvételekről?

Egy Csörnyi Feri nevű hangmérnök keresett meg bennünket egy hammeres cikk után, aki akkor az Origo stúdió tulaja volt. Rendes figura volt, kedvező áron bocsátotta rendelkezésünkre a stúdiót, ahol előtte már dolgoztak hasonló bandák is. Egy hétig voltunk ott, és az egész egy felejthetetlen élmény volt.

A kazetta a Trottel Records színeiben jelent meg. Hogyan jutottatok Rupaszov Tamás kiadójához, aki inkább a punk/alternatív/hardcore vonalon mozgott, és nem a szélsőséges metalban utazott?

Tamáshoz a mostani szervezőnkön, Mazsin keresztül jutottunk el. Érdekesnek találta a lehetőségét egy ilyen jellegű kiadványnak, főként azért, mert előtte ilyen még nem volt. Jól tudtunk együttműködni, ezért jöhetett létre egy újrakiadás is az idén.

Milyen visszajelzések érkeztek a kazettára a szakma és a közönség részéről? Emlékszel esetleg még arra, hogy mennyi példány ment el belőle?

A példányszámra nem emlékszem; szinte mindenhol lehetett kapni, ahol ilyesmi hanghordozókat árultak. A visszajelzések nem voltak rosszak, sem az egyik, sem a másik oldalról, de voltak, akik nem tudták megemészteni az „első magyar death metal kiadvány” jelzőt.

A kilencvenes évek elején milyen rendszerességgel tudtatok koncertezni? Előzenekarként sikerült bejutnotok valamilyen nagyobb név elé, vagy inkább a klubozásnál maradtatok?

Saját turnét is csináltunk, ráadásul művelődési házakban is felléptünk. Tizenegy napon keresztül naponta játszottunk, és összesen egy buli maradt el a turnéból. Nagyon sokat játszottunk akkoriban a Moby Dick előtt, onnan datálódik a jó kapcsolat. Akkor nagyon kevés klub volt vidéken, Pesten viszont sokat kluboztunk.

Mire a második kazettaalbum 1994-ben megjelent, a nemzetközi színtéren komoly változások mentek végbe. Hogy csak 1993-nál maradjunk, a Carcass megjelentette a Heartworköt, a Paradise Lost az Iconnal maga mögött hagyta a death metalt, a Morbid Angel is váltott a Covenant lemezzel, ahogy az Entombed is továbblépett a Wolverine Blues albummal. A progresszív alirányzatban pedig alapművek sora látott napvilágot, például Focus, Elements, Individual Thought Patterns, Spheres. Rátok hatással voltak ezek az új irányok, vagy továbbra is maradtatok a korábbi favoritoknál?

Szerintem pont az általad említett okokból kifolyólag a Postmortem album egy kicsit komplexebbre sikerült zeneileg. Már abszolút érezni lehetett a nyugaton zajló változást. Akkoriban hallgattuk az új zenéket, de aztán befutott a mai napig kedvenc Bolt Thrower, Napalm Death, Entombed vonal.

A Postmortem Aggressive End tehát már egy átalakulófélben lévő színtérre érkezett. Milyen volt a kazetta fogadtatása? Hol rögzítettétek a dalokat? A felvétel miért szerzői kiadványként jelent meg?

A hangzás nem igazán volt rendben, mivel akkor egy hozzá nem értő stúdióba vonultunk be, és menet közben már körvonalazódott, hogy valami nem oké. Egy budafoki kis stúdió volt, nem is emlékszem a nevére, de talán jobb is így. Bíztunk abban, hogy a végére összejön valami korrekt hangzás, de sajnos nem egészen így történt. A zenei részével nem volt bajunk, de akkor egy kicsit elkeseredtünk, ezért alakult úgy, hogy a kiadásra sem fektettünk akkora hangsúlyt. Megoldottuk saját magunk, de persze a boltokban is lehetett kapni, mivel terjesztőnk viszont volt.

A Monastery először a kilencvenes évek közepén oszlott fel; mi volt az oka a leállásnak, illetve az ezredforduló környékén mi volt az újjáalakulás motivációja? Kapcsolatban vagy még a régi társakkal? Mit lehet tudni a kazettaalbumokat készítő felállások tagjairól?

A Postmortem Aggressive End album után sokat koncerteztünk, frankó volt, de aztán Zolinak gyermeke született, őt pedig akkor nem tudtuk pótolni. Barátok is voltunk, így egyszerűen leálltunk… 2002-ben indultunk újra, találtunk hozzá megfelelő tagokat, akik ügyesek és elkötelezettek is voltak. Hufyval (aki jelenleg is a csapat tagja és 1994-ben is a Monastery gitárosa volt) beszéltünk meg mindent az újraindítással kapcsolatban. Egyszerűen hiányzott a zenélés. Sajnos ez 2008-ig tartott, ekkor én magánéleti okokból kifolyólag feladtam a zenekarosdit, és ezzel le is állt a csapat. A régi tagok közül most is játszanak páran más formációkban, és nagyjából tartjuk is a kapcsolatot. Amúgy jelenleg Zoli fia (akinek a születése annak idején megállította a zenekart) a Monastery roadja és technikai segítője, nem utolsó sorban pedig egy nagyon tehetséges gitáros.

Rátérve a zenekar jelenére, a 2020-as aktivizálódás óta kiadványok sora jelent meg, gondolok itt a Fuck This World EP mellett az első két kazettaalbum újrakiadására, illetve a friss Chimera EP-re. Ezek sorában az új dalok mellett a leginkább érdekesnek a kínai Huangquan Records színeiben megjelent Far from Christ és Postmortem Aggressive End CD-k tűnnek. Hogyan merült fel az együttműködés lehetősége ezzel az ázsiai kiadóval, illetve elégedett vagy-e az újrakiadásokkal?

A kínai kiadó képviselője tavasz elején írt rám, látva a mozgolódást. Megegyeztünk, és újra masterelve elküldtem neki a felvételeket. A Postmortem Aggressive End album új verziójához ő maga készítette a borítót. Amúgy nagyon korrekt kis kiadó: együttműködőek és tartják magukat a megállapodáshoz.

Feltehetően rekordot állítottatok be a magyar death metal mezőnyben azzal, hogy szűk egy éven belül már a harmadik énekes áll a Monastery frontján. Mi volt az oka Frytz kiválásának, illetve a több hazai zenekarban is aktív Lédeczi Zsolt távozásának? Mit kell tudnunk az új frontemberről?

Elhiheted, hogy nem a rekord felállítása volt a cél. Frytz egészségileg sajnos annyira leépült, hogy nem tudta vállalni a sok élő koncertet, sőt egyet sem. A háttérből a mai napig segíti a zenekar munkáját, és barátok is vagyunk. Lédeczi Zsolti nyáron csatlakozott a zenekarhoz, és sokat tett hozzá a dolgokhoz, főleg koncertek tekintetében. Viszont neki a saját bandája a szívügye, mi pedig szinte folyamatosan koncertezünk, lemezfelvétel zajlik, és külhoni bulik, illetve kiadó is körvonalazódik. Ezt pedig ő teljes erőbedobással már nem tudta vállalni, mi pedig nem tudtunk kompromisszumokat kötni. Zsoltival is megmaradt a barátság, sok sikert kívánunk neki a további zenei pályafutásához! Az új torok, Kovács Roland egy fiatal erő, egy zalai zenekar bőgőse is, nem mellesleg a fiam, aki az újraindulás óta tevékenykedik a csapat körül. Szorgalmas és ügyes, néhány bulit már nyomtunk is vele. A lemezen is ő fog énekelni. Nagyon büszke vagyok rá!

Jelenleg tehát a Divine Damnation című új nagylemezen dolgoztok. Hogy álltok a felvételekkel, pontosan mikorra várható az új korong, illetve a Chimera dalai mennyire irányadóak a friss szerzemények kapcsán?

Mire ez cikk megjelenik, túl leszünk a felvételeken, és a keverés zajlik. Az anyag érdekessége, hogy egy dalban Veres Gabi, a Watch My Dying frontembere fog énekelni. Szerintem a Chimera egy visszatérő, útkereső anyag volt, az új cucc annál modernebb és komplexebb lesz.

Egyetlen eredeti tagként hogyan értékeled a zenekar jelenét, illetve milyen távra tervezel a Monasteryvel?

Minden téren komoly terveink vannak, de szerintem ez látszik is a munkatempónkon. A jövő évben sok buli, lemezmegjelenés, klipek várhatók. A visszajelzések alapján pedig a helyünk megvan a színtéren!

Nameless

A zenekar aktuális felállása
About Rattle Inc. 294 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*