Holtszezon

December harmadikán jelentek meg azok az idei utolsó, jelentősebb anyagok, amelyek érkezéséről tudtam, és amelyeket be is gyűjtöttem (Volbeat, Septris, Devin Townsend), és február 11-ig kell várnom a jövő év első izgalmasnak ígérkező alkotásaira (Amorphis, Voivod). Az idei esztendő már véget ért, a következő még nem kezdődött el. A két dátum között egyfajta holtszezon van, a zsákbamacskázás, a „tehetségkutatás” időszaka. Azt vettem észre, hogy ezen a senkiföldjén „kétségbeesetten” keresem azokat az új zenéket, amelyek tetszenek annyira, hogy aztán nektek is ajánljam őket. (Egyelőre egy ilyet sem találok.)

Ilyenkor jut időm arra is, hogy elővegyem néhány régi favoritomat (lásd az elkövetkező néhány Heti Ötös listámat), visszanyúljak olyan ez évi megjelenésekhez, amelyek mellett az elmúlt 12 hónapban ilyen-olyan okból elmentem. Cikktémaként pedig – jobb híján – maradnak a jubiláló lemezek, a házi kedvencek és a régóta mellőzött, mai füllel újrahallgatott korongok. Ínséges időszak? Inkább csak a zenei táplálék összetétele változik meg ilyenkor néhány hétre.