Mint köztudott, a death metal műfaj egyik veterán együtteséről van szó, ennek ellenére szégyen, nem szégyen, én csak az elmúlt két napban, e lemez megjelenését (november 12.) követően kerültem szorosabb ismeretségbe a banda zenéjével. Korábban már biztos hallottam tőlük néhány számot, de különösebb hatást nem gyakoroltak rám a dolgaik. A nevüket ismertem és kábé ennyi! 🙂 Az új anyagukról sem láttam/hallottam még egyik előzetes, klipes számot sem. Szóval mondhatni, szerencsés véletlen, hogy minden elvárástól mentesen egyáltalán belehallgattam ebbe a lemezbe. Fogalmam sincs, milyen zenét nyomattak eddig ezek a svéd csávók, de engem már elsőre meggyőztek az itt hallható progresszív hatásokkal megspékelt, egyedi death metal muzsikájukkal. Nem mondom, hogy tök eredeti, amit csinálnak, de hogy az ebben a műfajban nyomató együttesek átlagából kiemelkednek, az egészen biztos.
Ez az anyag hangzásában és zeneiségében is eltér a szokványos kliséket puffogtató death metal albumoktól. Ez persze akár hátrányt is jelenthet a régi rajongók számára, nálam viszont egyértelműen pozitívum!
A fentebb említett progresszív hatás már a lemezt nyitó The King Lost His Crownban is megmutatkozik. (A szám nyitó riffje viszont eléggé Slayer War Ensemble hatású – persze az Unleashed képére maszkírozva. 🙂 ) Ettől függetlenül jó dal!
Kedvencem még a The Highesht Ideal, az It Is Finished, valamint a Here at the End of the World, ami szerintem kiváló „végszava” ennek jó kis albumnak! Innétől tiétek a pálya! Tehát aki nyitott a szokványtól kissé eltérő, egyediségre törekvő death metal muzsikák iránt, az hozzám hasonlóan simán találhat szeretnivaló dolgokat az új Unleashed lemezen! Hajrá! (erős 4 pont)
Leave a Reply