A legendás horror punk stílusalapító Misfits újjáalakulása utáni első lemeze, ráadásul az egyedi hangú alapító, Glenn Danzig helyett egy 19 éves új énekessel: Michale Graves-szel. Az első lemez Danzig nélkül, egy új korszak kezdete, az úgynevezett Graves-korszaké.
A Misfits történelmét most nem írom le, elég annyit tudni róluk, hogy a Danzig-korszak abszolút kultikus, számait olyan zenekarok dolgozták fel, mint a Metallica, a Guns N’ Roses, a The 69 Eyes, a Backyard Babies, a Behemoth, a Cradle Of Filth, az Entombed, a Green Day, a Hatebreed, a The Hellacopters, a NOFX, a Prong, a Sick Of It All, a My Chemical Romance, a Therapy? vagy a Volbeat (és még sokan mások). Melyik metalfej ne ismerné a Green Hell, a Last Caress vagy a Die, Die My Darling számokat a Metallicától vagy az Attitude-öt a GNR-től? Na, azok Misfits-feldolgozások.
Ezek után már önmagában is ott a nagy kérdés, hogy egy ilyen kult zenekarnak mégis milyen az újjáalakulása? Főleg, ha nem is az eredeti énekessel, hanem egy teljesen másikkal történik? Sok ősrajongó a Graves-korszakot csak egy „Misfits cover” vagy „Misfits tribute” band-nak titulálja, de nekem ez a kedvencem. Sokkal jobban bejön, mint a klasszikus Danzig-felállás. Miért?
A nagyon jó, fogós dallamok és riffek miatt. Zeneileg túl sok változás nem történt. Maradtak punk, punk-rock, horror punk zenekar, a számok többsége továbbra is két perc alatti (de a három percet is alig néhány lépi át), és a 18 szám (17+1 rejtett) együttes játékideje nem éri el a 40 percet.
A zene egy kicsit tisztább lett, letisztultabb, és metalosabb (néhány számnál olyan érzése van a hallgatónak, mintha az 1987/88 körüli Anthrax-et hallaná), de ez csak egy csipetnyi változás. Inkább előrelépés, fejlődés. Mert a stílus maradt ugyanaz, ettől még nem váltak metal zenekarrá (a The Metal Archives – Encyclopaedia Metallum nem is tartalmazza a Misfitset, csak Danzig szólólemezeit). Ami viszont nagy változás, az Graves hangja. Teljesen más, mint Danzigé. Sokkal dallamorientáltabb. Hatalmas tisztelettel adózik a zenekar múltja előtt, de ettől még a sajátjává formálja át a zenét. És pont ez a jó. A Graves-korszak rajongói pont ezért a rajongói. Már az első hallásra fülbemászó, a memóriából kitörölhetetlen és dúdolható dallamok követik egymást, amiket akaratlanul is már második hallgatásra ott énekelsz magadban. Egy igazi slágerlemez, rajta a zenekar legnagyobb videoklipes sikerszámával, a Dig Up Her Bones-szal.
A szövegek maradtak ugyanúgy horrortémájúak, hiszen a zenekar még a Danzig-korszakban létrehozta a horror punk stílust. Talán ezen a lemezen jobban előkerültek a Zs kategóriás horrorfilmek által ihletett sztorik, amelyeket a számcímek is tükröznek (mert egy az egyben megegyeznek a filmcímekkel): Abominable Dr. Phibes, American Psycho, This Island Earth, Crimson Ghost, Day of the Dead, The Haunting, Mars Attacks, Hate the Living, Love the Dead (utóbbi a Bride of Frankenstein című film alapján), Shining (a Poltergeist című film alapján), Don’t Open ‘Til Doomsday, Hell Night.
Ennek ellenére a zene egyáltalán nem félelmetes és nem horrorisztikus. Sőt, Graves mosolyát látva a klipben vagy a koncerteken inkább hatalmas pozitív energiájú életigenlés fílingje van, koncerteken még a koponya/halálfejes sminkje ellenére sem tudok megijedni tőle. Sőt, akkor sem, amikor a régi, danziges számokat énekli:
Gravesről még annyit, hogy 19 évesen lett a zenekar tagja, majd később kiment Afganisztánba harcolni a tálibok ellen. Hazatérését követően a Konzervatív Párt támogatója lett, egy hatalmas patrióta. De még most, pár évtizeddel később is a koncerteken ugyanazzal a mosollyal énekli a Misfits-témákat, amihez joga is van, mert az általa írt számok jogdíjával ő rendelkezik.
A Misfits két stúdiólemezt készített Graves-szel, és ez a korszak sok új rajongót hozott a zenekarnak. Nemcsak olyanokat, akik nem ismerték a Danzig-érát, hanem olyanokat is, akiknek Danzig hangja nem jött be, de Graves-é igen. Én egyik korszakuk között sem teszek különbséget, mert mindegyiknek megvan a maga pozitívuma és zenei élvezete. A két, Graves-szel készített Misfits lemezt mindenkinek ajánlom, aki szereti az igazi jó kis punk slágereket fogós dallamokkal és riffekkel.
Hatalmas lemez, nagyon gyakran megfordul a lejatszomban. A Graves korszak nalam is egyenereteku a Danzig altal femjelzettel. A Famous Monsters-en egy cseppet meg thrashesebb a zene, de persze a dallamok ugyanugy ott vannak. Mellesleg számomra minden idok egyik legjobb lemezboritoja eppen a Famous Monsters-é. Erdemes Doyle szololemezeit is elovenni, mert zeneileg sokkal inkabb emlekeztetnek erre a korszakra, mint az azota keszult Misfits lemezek. Egyebken Jerry Only is remek enekes, a Devils Rain lemezen jobbnal-jobb dallamokat enekel. Neki is jo kis Elvis-es hangja van, en azt se bannam, ha soha tobbet nem adna od masnak a mikrofont. Mit lehet ezek utan meg mondani? A Misfits mindig, minden formaban vilagbajnok banda volt, es az is lesz.