A nap, amikor a Föld megrázkódott – Az abszolút erő című lemez a 2005-ös Earthshaker fesztivál koncertfelvétele, ahol a Manowart és zenéjét 200 tagú nagyzenekar és kórus kísérte. Habár előttük is számos metal és hard rock zenekar (KISS, Scorpions, Metallica, Deep Purple, Malmsteen) adott már nagyzenekarral kísért koncertet, a Manowar nemcsak az orchestra nagyságában különbözik tőlük, hanem abban is, hogy szimfonikus zenekar itt nem kísérő, hanem főszerepet játszik.
A Manowar nagyszabású muzsikája mindig is élő nagyzenekarért kiáltott, hiszen szintetizátorral is sok mindent el lehet játszani, de az élő mégis más – ezt ugye magyaráznom sem kell 🙂 A másik pedig, hogy a zenekar a komolyzene és a metal keresztezésének úttörői közé számít. Indirekt módon, a fentebb említett, az opera világából eredő monumentális, bombasztikus hangzása miatt. Direkt módon pedig olyan szerzeményei okán, mint a Tell Vilmos (már a ’82-es lemezen!!!), Rimszkij-Korszakovtól A dongó basszusgitár-átirata (’88), a Hail to England (’84), a Heart of Steel (’88) és a The Crown and the Ring (’88) valódi templomi kórusai, a Defender vonósai (a ’87-es változaton) és persze Puccini Nessun Dormájának feldolgozása (amiből rendes nagyzenekari változatot is készítettek). De említhetném még a zenekar nagy kedvence, Wagner előtt tisztelgő instrumentális The March című számukat is, vagy az Overture to the Hymn of The Immortal Warriorst, amelyek kiáltanak azért, hogy szinti helyett rendes nagyzenekar adja elő őket. Igaz, ezt az oldalukat barbár imázsuk és hagyományos számaik miatt sokan nem ismerik. Valamint, a két stílus keresztezésében ők soha nem mentek el odáig, mint a Rhapsody of Fire, a Rage, a Nightwish, a Haggard vagy a nálunk a miskolci operafesztiválon is fellépett Therion és Epica.
Ennek a koncertnek nemcsak a 200 tagú orchestra és kórus adja a különlegességét, hanem az is, hogy minden, valaha a zenekarban megfordult tag is játszik ezen a koncerten. Sőt, a koncerten belül külön korszakok is vannak, amelyekben az adott felállás játssza el a számokat:
a The Triumph of Steel érából a Metal Warriorst és az The Glory of Achillest, a Battle Hymns korszakból pedig a Metal Daze-t és a Dark Avengert. A koncert végén a Battle Hymn epikus csatadalában a jelenlegi és a volt tagok egyszerre vannak a fent színpadon, és őket támogatja a nagyzenekar, valamint az operakórus. Ezt lehetetlen szavakkal leírni, mert nem adják vissza ezt a fantasztikus, monumentális hangulatot. Ezt látni és hallani kell.
De ez még nem minden. Aki azt hiszi, hogy ezzel le vannak tudva az extrák, az téved. Van még egy Wagner előtt tisztelgő komolyzenei blokk is, amiben a Herz aus Stahl komolyzenei változata és a következő lemez Ascensionja mellett Wagner Lohengrinje harmadik felvonásából is előadnak egy részletet. Sőt, aki ismeri a Gods of War lemezt, tudja, hogy az Ascension valójában a King of Kings elnyújtott felvezetője, és itt, ezen a koncerten játszották először élőben.
Az Into Glory Ride-on kívül mindegyik lemezükről játszanak számokat, lassúakat, közönség-énekeltető középtempósakat és headbangelős, gyors zúzdákat egyaránt – mintha egy Best of válogatáslemezt állítottak volna össze. Így nem hiányozhat a koncertnyitó Manowar, a Black Wind, Fire and Steel, a Brothers of Metal, a Kill with Power, a Hail and Kill vagy a Blood of My Enemies sem.
A koncertjeiken kötelező basszusgitár-, dob- és gitárszólók többségét az egyes DVD-ről kivágták és a bónusz menüpontba rakták, ami szerintem jót tett a kiadvány dinamikájának. Akik nem ismernék a zenekart, azoknak mondom, hogy koncertjeik kötelező eleme a zenészek technikai virtuozitásának fitogtatása, ám ami koncerten fokozza a hangulatot, az DVD-n nem biztos, hogy ugyanúgy átjön. A fellépést végül a kötelező, playbackről játszott The Crown and the Ring zárja, ami alatt olyan tűzijátékot kapunk, amire még mi, augusztus 20.-hoz szokott magyarok is csak csettintünk az ujjunkkal. 🙂
A második DVD tartalmazza a szokásos próbatermi felvételeket, documentaryt és mindazokat a gegeket, amelyek miatt oly’ sokan gyermetegnek tartják a zenekart. Viszont a jomsvikingeket mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a lovagi és huszárbemutatókat, ám itt nem középkori lovagokat vagy magyar huszárokat, hanem vikingeket láthat csata közben az ember. Érdekesség, hogy a fesztiválon az MTV (a Music Television) is kint volt interjút készíteni a fellépőkkel, és egyedül a főzenekarhoz, a Manowarhoz nem mentek oda. De a csapat nem is szorul rá az MTV-re, nélkülük is elég lemezük fogy, és nélkülük is telt házas koncerteket adnak; ide is jöttek más kontinensekről a rajongók. Manowar-fanoknak egyszerűen kötelező, de mindenki másnak is ajánlom, aki szereti a nagyon magas színvonalú, monumentális, szórakoztató show-kat. Hail and kill!
Leave a Reply