Kása Lóránd

Lóri, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Milyen rendszerességgel látogatod a felületünket és mi a véleményed róla?

Őszintén? Valójában csak általad ismertem meg néhány éve az oldalt, de azóta néha rápillantok…

Van olyan rovat, tartalom, amely különösen elnyerte a tetszésedet?

Egyet sem akarok kiemelni, ami felkelti az érdeklődésemet, arra „rácuppanok”.

Gyakran olvasol online rock/metal zenei weboldalakat? Alapvetően mi a véleményed róluk?

Rajtatok kívül még kettő van, csak az újdonságok miatt böngészem őket.

Mindezek után egy rövid bemutatkozást kérek szépen tőled!

Kása Lóránd vagyok, Keszthelyen születtem, jó félszáz évvel ezelőtt. Az általános iskola után jött a gimi, majd a fősuli. Két mérnöki diplomám van, és 30 éve dolgozom tűzoltóként. Házas vagyok, a feleségem a kolléganőd is volt, ő még mindig tanít. Leányom gimis, a fiunk hatodikos. Sármelléken lakunk, családi házban, két kutya, négy macska, kerti tavacska, benne aranyhalakkal. Nyálas, mi?

Sportos család

Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására kerültél kapcsolatba a metal zenével? Magadtól ismerted meg vagy ajánlották?

Marha régen történt, még 6-7. osztály környékén. Tudod, abban a suliban, ahová te is jártál, majd tanítottál is! A felettem járó fiúk hallgatták a szünetekben az általam addig ismertnél jóval „feszesebb” zenéket. Mono BRG magnó, Polimer kazetta. Én pedig „loptam a távolságot”, aztán bevettek a csapatba. A menü: Black Sabbath, Deep Purple, Motörhead, Kiss, Uriah Heep, Led Zeppelin… és az akkori hazai élvonal. Ne feledjük, ez 1983-84 táján volt. Akkoriban minden némi késéssel érkezett hozzánk.

Mi fogott meg téged ebben a stílusban?

A riffek, a gitárszólók és a ritmusszekció.

Metalossá válásod előtt milyen zenéket hallgattál?

Nem volt kialakult stílusom: ami szólt a rádióban. Édesapám Rolling Stonest és Beatlest is hallgatott, azokra azért jobban figyeltem.

A szüleid hogyan viszonyultak ehhez a muzsikához? Támogatták vagy ellenezték a „hóbortodat”?

Szerencsére nem tagadtak ki. A gimnáziumi évek alatt még egy komoly hi-fi rendszert is ki tudtam építeni az anyagi segítségükkel. Amikor könnyebben lehetett külföldre utazni, gyakran hozattam velük lemezeket. Biztos nézhetett a klagenfurti lemezbutikos 1988-ban, amikor anyám odaadta neki a következő listát: Slayer – Hell Awaits, Metallica – Kill ’Em All, Queensryche – Operation: Mindcrime, Manowar – Fighting the World. Beszerezték, meghozták és azóta is kedvenceim.

Külsőségekben is megjelenítetted, hogy metalos vagy?

Nem. Maximum néhány kitűző jelent meg a farmerkabátomon, meg a fa vonalzóm volt összefirkálva logókkal. Ez most sem fontos számomra, bár van néhány metalos pólóm, amit felveszek, nemcsak koncertekre, hanem munkába járásra, utcára is.

Melyek voltak a legelső albumok/előadók, amelyeket felfedeztél, illetve meghallgattál?

Az első teljes album a Kiss Alive! koncertlemeze volt. Az egyik osztálytársam bátyja kapta eredeti amerikai kazettán, és egy egész karácsonyi szünetben nálam lehetett. Talán az fogott meg igazán… Aztán kiderült, hogy unokabátyám is szereti a Deep Purple/Rainbow társulatokat is, így az ő lemezeit is koptattuk. Aztán hallottam a a Metallicától a Trapped Under Ice számot: gyors volt és „kegyetlen”. Jött a thrash korszak, ami hozott mindenfélét… Akkoriban dupla gitár, dupla lábdob, semmi billentyű volt nálam az ász!

Melyek azok a metal műfajok/előadók, amelyektől kiráz a hideg?

Ma már nincsenek ilyenek. Lement az elvakult thrash-, speed-időszak, azóta minden stílusban van számomra kedves előadó, legyen az black, death, progresszív metal, vagy sima karcos hard rock. A legjobbak a keverékek!

Vagyis zeneileg mindenevőnek tartod magad? Hogyan viszonyulsz a „csak jó és rossz zene van” elvhez?

Napjainkban már igen. Régen sokkal elutasítóbb voltam. Volt a kemény rock és a többi szar. Azóta jó néhány nem metal előadó munkásságát is ismerem és elismerem.

Hogyan, milyen szempontok alapján szelektálsz az adott hanghordozók között?

A nagy kedvenceimtől minden sorlemezt megvásárolok, a többiektől csak egyes albumokat.

A gyűjtőszenvedélyed mikor alakult ki? Mekkora kollekcióval rendelkezel? Melyek a gyűjteményed legféltettebb kincsei?

Már a legelején… Több száz kazettám porosodik egy szekrényben, van 400 CD-m és 50 bakelit lemezem. A bakelitek a kedvenceim, azokra nagyon vigyázok. Vannak Kiss, Ozzy, Slayer, Metallica korongjaim is, még a 70-es, 80-as évekből.

A kemény mag

Számodra a metal csak egy zene vagy egy életforma/életérzés?

Ez is, az is. Szerintem önmagában egyik sem létezik.

Mi a véleményed azokról, akik egy idő után hátat fordítanak a metalnak, és megtagadják a múltjukat?

Ismerek ilyen arcokat. Nem baj: nem hinném, hogy „jókor” találta meg őket a metal. Attól még lehetnek jó fejek. Több barátom is „így járt”.

Az adott muzsika hangulata is fontos számodra? Mitől függ, hogy mikor mit hallgatsz?

Igen! Ha fel vagyok pörögve, akkor jönnek a durvulások, és minél nyugodtabb vagyok, annál finomabb az általam hallgatott muzsika.

Szerinted van a metalnak összetartó ereje?

Egyértelműen. Több baráttal is összejárunk, akikkel azonos a zenei érdeklődésünk, és nemcsak koncertekre, kocsmába, hanem családosan is.

Benne voltál a ’80-as években kialakult kazettacserélgetős mozgalomban? Voltak hazai, illetve külföldi levelezőpartnereid?

Naná! Ment a másolás ezerrel. Volt, hogy kettő magnódeckem volt a hi-fi toronyban, volt, hogy kétkazettás, plusz lemezről, majd CD-játszóról ment a jel! Aranykor volt! Volt néhány levelezőpartnerem is az NDK-ból és az NSZK-ból.

Tigrisszelídítés

Egyetértesz azzal, hogy a ’80-as évek volt a metal fénykora?

Számomra mindenképpen, hiszen akkor csöppentem bele. Azóta minden évtized hozott valami jót és rosszat is.

Szerinted a politikai helyzet rányomta a bélyegét a hazai metal mozgalomra?

Igen. Az „átkosban” nem volt politikai támogatás a stílus mögött, inkább ellene voltak a döntéshozók.

Hogyan tudtátok beszerezni az aktuális kiadványokat? Honnan jutottatok friss információkhoz?

Az aktuálisak sosem voltak igazán aktuálisak, néha többéves csúszásban voltunk, vagy csak a kapcsolatok segítettek. Aztán ez a 90-es évek elejére teljesen megváltozott, most meg, az internet korában…

Mi volt szerinted az oka annak, hogy Magyarországon, Szovjetunióban és az NDK-ban a ’80-as évek végéig a metal egyfajta elnyomás alatt volt, kevés koncertet bonyolítottak le ezekben az országokban, míg például Lengyelországban vagy Csehszlovákiában nem volt ilyen probléma?

A döntéshozók szemében a legtöbb rocker huligán volt. A koncertszervezőket mint piac nem érdekelte/érdekelhette a metal zene közönsége. Talán az utóbbi országokban máshogy mérlegeltek, de az ottani viszonyokat nem ismertem.

Sokan úgy tartják, hogy a ’90-es évek elején felbukkant grunge hullám kinyírta a tradicionális metalt, és egyben át is rajzolta a heavy metal térképét. Erről mi a véleményed?

Számomra nem, de a piacot tekintve mindenképpen. Nem lettem grunge-rajongó, de nem is utálom ezt az irányzatot.

A célban

Törvényszerű volt annak idején ez a zenei átrendeződés?

Igen: mint minden, a zene és a hallgató is változik.

Mi a véleményed a mostani színteret jellemző lemezdömpingről? Van értelme annak, hogy naponta tucatszámra jelennek meg a különféle albumok?

Nagyon sok a zenekar, mindenki ki akarja adni a produktumát. A stúdiómunka egyszerűbb, ráadásul manapság a „házi” felvételek jobbak, mint a 30 évvel ezelőtti nagykiadós cuccok.

Mennyire nehéz vagy könnyű manapság tájékozódni az információáradatban, a lemezmegjelenések között?

Ha az ember akar tájékozódni, akkor tud is. Én igazából csak a nagy kedvenceim lemezmegjelenési dátumait figyelem. Sajnos többen már nem fognak új sorlemezt kiadni: Rush, Slayer…

Hogyan viszonyulsz az mp3 fájlokhoz? Ártott vagy használt az internet (és az mp3-formátum) megjelenése a zeneiparnak, az együtteseknek, a kiadóknak?

Ez becsapós dolog, minőségileg félre tudja vinni az embert. Egy hivatalos hanghordozóval ellentétben ezek a formátumok néha igen gyászosan szólnak, ami eltántoríthatja a rajongót. Anyagilag is jelentős bevételi forrástól estek el a zeneipari résztvevők, a letöltéseknek köszönhetően az eladások a tizedére estek vissza. Nagy királynak kell lenni ahhoz, hogy valaki teljesítse az amerikai arany- és platina-besorolásokat. Régen a gyémánt-besorolás sem volt ritka.

Az alma meg a fája

Minden idők tíz legjobb lemeze, dala és borítója?

Nem akarok sorrendet állítani, csak így leírom őket:

Lemezek:

Megadeth: Rust in Peace
Metallica: Master of Puppets
Kiss: Lick It Up
Iron Maiden: The Number of the Beast
Slayer: Reign in Blood
Opeth: Blackwater Park
Dream Theater: Scenes from a Memory
Rush: 2112
Pain Of Salvation: Remedy Lane
Queensryche: Operation: Mindcrime

Dalok:

Slayer: Skeleton Christ
Scorpions: Still Loving You
AC/DC: Dirty Deeds Done Dirt Cheap
Deep Purple: Smoke on the Water
Opeth: Harlequin Forest
Kiss: Deuce
Dream Theater: The Count of Tuscany
Rush: Nobody’s Hero
Iron Maiden: Children of the Damned
Metallica: Trapped Under Ice

Lemezborítók:

Slayer: Hell Awaits
Metallica: Kill ’Em All
Kiss: Destroyer
Rush: Roll the Bones
Iron Maiden: Powerslave
Opeth: Still Life
Scorpions: Blackout
Dream Theater: Live at the Marquee
Dio: Holy Diver
King Diamond: Abigail

Milyen gyakran jársz koncertre?

Évente néhány alkalommal. Inkább a „nagyok” koncertjeire látogatok ki. 1991-ben voltam először, azóta olyan 50-60 koncerten jártam. Egy pár éve még nem láttam magam előre, 50 évesen a koncertek közönsége között; akkor azt hittem, befejezem. Na ez, annyira sikerült, hogy jövőre már több jegyem meg is van!

A fesztiválokat vagy a klubkoncerteket kedveled jobban? Életed tíz legjobb koncertje?

Ez az előadótól függ. A fesztiválokra csak napijegyet szoktam venni, az adott napon fellépő kedvenc miatt. A sátorban alvás, a nonstop buli már nem nekem való.

A legszebb emlékeim az alábbi koncertekről vannak:

Rush – 2004, Prága
Kiss – 2019, Bécs
Monsters Of Rock – 1991, Budapest (Queensryche, Mötley Crüe, Metallica, AC/DC)
Slayer/Anthrax – 2019, Budapest
Arch Enemy/Dream Theater – 2019, Székesfehérvár, FEZEN
Iron Maiden/Skillett – 2018, Sopron, VOLT
Slayer – 2016, Sopron, VOLT
Faith No More/Guns N’ Roses – 1992, Budapest
Metallica – 1999, Budapest
Dream Theater – 2020, Budapest

Van valamilyen hobbid, szabadidős tevékenységed? Gondolom, a Fishkiller becenevet nem kell megmagyarázni… 🙂

Azt tényleg nem. Nagyon szeretek horgászni. Nemcsak fogni, hanem elkészíteni is a halakat. De amúgy is otthonosan mozgok a konyhában, szeretek sütni-főzni. Újabban kutyákkal is foglalkozom: van egy jó kiállású japán tosa tenyészkan kutyám, és szeretnék saját kennelt. Emellett rendszeresen sportolok, fekete öves karatés vagyok és évente több ezer kilométert futok: kedvenceim a 10-20 kilométer közötti távok, de 5 és 50 között bármi előfordulhat…

Lóri, köszönöm szépen a válaszaidat, és minden jót kívánok!

Én is köszönöm nektek, Laci!

A cikk szerzője: Dávid László 850 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*